Tisztelt dr. Mikósdi György! Néhány gondolattal szeretnék reagálni írására. Mint nyugdíjas-
társa, szeretném kérni, hagyjuk már magunkat békén! Mást sem hallani,
csak a siránkozásainkat. Mi már meg tettük a magunkét, és ki mennyi
időt dolgozott, mennyit tett a közösbe, ahhoz mérten kapja a
járandóságát. Az, hogy eddig kaptuk a 13. havi juttatást (amiért egy
gyufaszálat nem tettünk arrébb) jó dolog volt.
A mostani helyzetben tudomásul kell venni, hogy nincs miből. Ez ilyen egyszerű. Nagyon sok munkahely van, ahol ennek a lehetősége fel sem merült. Az utazási kedvezménnyel ugyanez a helyzet. Adható, de nem kötelező. Gondolom, nem olyan kevés a jövedelme, hogy ha olyan sokat utazgat, nagyon megterhelő lenne a bérletet megvenni. Ugyanez a helyzet a MÁV-val is. Olyan tragikus azt a tíz százalékot kifizetni? Milyen ingatlanadót akar megúszni? Harmincmilláig nincs. Sztrájkolni meg, ha nagyon akar, lehet, álljon közéjük, és meg van oldva. Tisztet Uram! Ne a nyugdíjasokra koncentráljunk állandóan! Gondoljunk a fiatalokra, akik előtt ott az élet. Nekik még mi mindenre van szükségük, amire nekünk már nincs. Gondoljunk az aktív dolgozókra, akiknek ma még van, de lehet, hogy holnap már nem lesz munkahelyük. Mi megbecsült tagjai vagyunk a társadalomnak, és még megbecsültebbek leszünk, ha nem örökké magunkkal foglalkozunk. Talán nem is fognak annyira utálni bennünket (ami még talán érthető is), ha nem az örökös siránkozásokat hallják.
Nézzünk magunkba, éljük az életünket békességben, és inkább a fiatalokért izguljunk, ne magunkat sajnáltassuk. Jó egészséget kívánva, nyugdíjastársa:
Forró János, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!