Kampánycsend

Nincsenek jellem-törpe bohóckodások, bazári majomkodások, locsogó, habzó szájak, megromlott szavak, agyafúrt kitalációk.
Nincsenek pökhendi leszólások, nemtelen támadások. Nincs hazugsággal vádolás, nem röpködnek mérgezett nyílvesszők, s nincs macskazene, macskajaj. Nincs izgatás, fenyegetés, erőszak. S nincs kacabajka politika, feudális úrhatnámság. Nincsenek görényszagú törekvések, kúszó pénzek, hamis imák és álszent állítások. Nincs kivagyiság, gunyoros lemosolygás, egy napra névtelenség vállalás van. Nincs jelképőrület, nincs rögeszmés csőszködés, nincsenek tyúkprókátorok. Nincsenek loholó sajtósok, paparazzók, hogy azután latrinahírekkel nyakon öntsék a nagyérdeműt. S nyomukban nincsenek ronggyá beszélt szavak szóvivők ajkán.
Nincs komplexusos eset. Márai Sándor írja egyik szereplőjéről, hogy „szigorú aszkéta arcú volt, kemény keresztény, aki tudta, hogy az élet kötelesség. Nem voltak komplexusai. Dolga volt itt a földön, elvégezte.” Ez kell, ez kellene. Ilyen emberek. Milliószámra. Vásár- és hétköznapokon egyaránt. Polgárosodó polgárok. Anyagilag, szellemileg. Akik csendben, buzgón tanulnak, ezért gyarapodnak, s megmaradnak tisztességesnek.
Ebben a mai csöndben rádöbbenhetünk, hogy milyen nehéz (de kell) embernek lenni, maradni. Hiszem, hogy ez egyetlen napon is erősödhet a lélek, s a szív. Edződhet értelmünk, s értelmünk lényege: a demokrácia. Amelyben emberi méltóságunkat is megőrizhetjük.
Kampánycsend. Ma még. Ezt a napot visszasírjuk. Mert csak tovapittyent emlék marad.
H. Á., Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!