Nyakunkon a világgazdasági válság, emelkednek az árak, nő az áfa, számolgatjuk a forintjainkat. Kivált hó végén, ha akkor még van mit számolgatnunk, nemcsak a mínuszainkat. S közben arra gondolunk: „Ha én gazdag lennék”… Persze, vannak közöttünk milliárdosok, nagyon gazdagok is. Vajon ők hogyan lettek azok? Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, amikkel az átlag nem? Miféle életutat jártak be, hogy közben így „megtollasodtak”?
Bodo Schäfer Út az anyagi függetlenséghez című könyve abban próbálja eligazítani az olvasót, hogyan tehet szert valóban nagy vagyonra. Ám ő a Die Weltnek adott interjújában elmondta: szerinte a kiemelkedően sikeres embereket főleg az különbözteti meg az átlagosan sikeresektől, hogy többször hoznak az életükben olyan döntéseket, melyek utólag helyesnek bizonyulnak. Ez a képességük nem a bátorságukon, a kockázatvállalási hajlandóságukon alapszik, még csak nem is a szerencsén, hanem inkább azon: olyan gondolkodási szokásaik vannak, amelyek révén rendre jobb döntéseket hoznak. Például mindig mérlegelnek, mindig ki tudják választani, hogy melyik problémát kell megoldani és melyikkel nem kell foglalkozniuk – azaz jó a lényeglátásuk –, és pozitív, eredményre orinetált a szemléletük. Ezek pedig, állítja, tanulhatóak.
Jól kell forgatni
– Nem elég, ha megüti az ember a főnyereményt, azt meg is kell tartani, sőt jól is kell forgatni, hogy gyarapodjék. Nekem még nem volt ötösöm a lottón, de ha lenne, akkor is valószínűleg úgy járnék, mint néhány nyertes, akinek a kezén pár év alatt semmivé foszlott a mesés vagyon – mondja a százmilliomossá-milliárdossá válás hazai szakértője, Szakonyi Péter, a Napi Gazdaság főmunkatársa, „A 100 leggazdagabb” címmel évről évre megjelenő kötet szerkesztője.
– A mai magyar nagyon gazdagokról azért tudni kell: a top 100 alja 5 milliárd forint körüli, ami „mindösz-
sze” 20 millió euró. Ez pedig nem hatalmas összeg, egy közepes méretű német városban 40-50 embert is találni, akinek ennyi a vagyona. Még a listán éllovas Demján Sándor 160 milliárdja sem kiugróan nagy, a jelenlegi árfolyamon nagyjából félmilliárd euró, ezzel pedig Magyarország Európában a „helyén van”.
Eredeti tőkefelhalmozás
A nagynak számító magyar vagyonok zömmel a ’80-as évek második felében gyökereznek. Bojár Gábor akkor indította a Graphisoftot, Darvas Ferenc Compudrug cége is akkor indult és sok bukdácsolás után a ’90-es években ívelt föl, s csak 2000 után tudta nagyon jól eladni egy gyógyszertervezéssel foglalkozó nemzetközi multi cégnek, azután nőtt meg igazán az ő vagyona. Demján Sándor is a ’80-as években, a Skála vezetőjeként tett szert olyan pénzre és tapasztalatra, ami a leggazdagabbak közé repítette őt az ezredforduló után. Kell tehát kiidulásképpen a „kőgazdaggá” váláshoz az eredeti tőkefelhalmozás, vagy később az ugyanehhez vezető privatizáció. Ám önmagában az sem biztosíték a megtollasodásra. Sikerült például ezen meggazdagodnia és a birtokába került vagyont gyarapítania Széles Gábornak, de ma már kevesen emlékeznek arra, hogy milyen hatalmas érték jutott a Caola privatizációjával a volt KISZ-es Nagy Imre kezére, ám ő nem tudott élni vele és a cég eltűnt. Vagy említhetem a Transelektro csődjét, illetve mostanában a patinás magyar húsipari cégekét, amelyeknek a vagyona a túlzott merészségük és a túl nagy hitelkitettségük miatt párolgott el. Kell tehát a talpon maradáshoz, és főleg a további gyarapodáshoz a menedzsmenttudás, a piaci ismeretek, a tapasztalatok tárháza – és persze kell némi szerencse is.
Ami a gazdaggá tevő tulajdonságokat illeti, ez ügyben nehezebb eligazodni. Tudok olyan „sokmil-liomost”, akinek se nyelvtudása, se diplomája, és olyat is aki nagyon felkészült. A Sziget csoportot irányító Gerendai Károlynak, aki nincs benne a top 100-ban, de azért igazán jelentős a vagyona, „csak” gimnáziumi érettségije van. Ám igazán sikeres; övé a Pesti Est csoport egy része, és benne összes lapja is. S ott van Matyi Dezső szintén érettségivel, de az Alexandra könyves birodalommal, ami most már kiegészült a borászattal és az idegenforgalommal is – mert mindig jól ráérzett, hogy merre, hogyan tovább. Most, a zűrzavaros időkben is közvetlenül irányítja az egész cégcsoportját. S hogy nem árt a gazdagodáshoz a nagy tudás, arra példaként említhetem a volt ipari miniszert, Kapolyi Lászlót, aki akadémikus és nemzetközileg elismert tudós, vagy Kolosi Tamást, a Tárki alapító igazgatóját, a tudományos élet elismert szereplőjét, aki a könyvterjesztésben és -kiadásban a Líra-csoporttal gyűjtött egészen jelentős vagyont.
Jó időben jót lépni
A mázli is sokat hozhat a konyhára. Erre a legjobb példa Somody Imre, aki jó időben jót lépett a Pharmavittel és a Plussssz tablettával, azután jó áron tudta eladni, ugyancsak jó áron tudta visszavásárolni és jó áron tudta még egyszer eladni. Sokan azt mondták: ekkora mázli talán nincs is. De én úgy vélem: ehhez nem elég a kedvező helyzet. Kell hozzá a „pénzcsináló” szemlélet és a hetedik érzék is, amivel felismeri az ember: itt a soha vissza nem térő alkalom, amikor „arathat”. És kell ugye még a vagyon is, amit eladhat, vagy a pénz, amin vásárolhat, no meg ezek kockáztatásához némi vagányság.
vgp
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!