Különben talán mégsem vállalta volna el Patrick McKenna atya, pápai titkár szerepét a Dan Brown bestselleréből készült Angyalok és démonok című filmben. A skót színész bármit el tud játszani a fénykardozós jedi lovagtól a legcsiszoltabb énekes szerepekig, és mindig a maximumot nyújtja, legyen szó szuperprodukcióról vagy kis költségvetésű független filmről. A legnagyobb rendezők keresik, Peter Greenawaytől Ridley Scotton és George Lucason át Woody Allenig. Ewan McGregor a Moviehole.net ausztrál filmes portálnak adott interjút.
− Lehetetlen volt elkerülni a találkozást a történettel. Hacsak nem egy másik bolygón tartózkodott az ember, amikor bemutatták A Da Vinci-kódot. Én nem voltam másik bolygón, mégsem néztem meg a filmet, a könyvet sem olvastam. Enyhe fordított sznobizmusban szenvedek. Az ilyen monumentális publicitás, amely körülveszi ezeket a műveket, engem már elriaszt.
l Miért döntött úgy, hogy vállalja McKenna atya szerepét?
− Nagyszerű karakternek tűnt egy jó thrillerben. Egy olyan igazi, régi módi, „ketyeg az időzítő a bombán” típusú krimi. Ron Howarddal, a rendezővel már évek óta szeretnék együtt dolgozni. Nagyra becsülöm a munkáját. Örömmel vállaltam a szerepet, amikor felkért rá, és a történetet is jónak tartottam.
l Skótként egy ír szereplőt alakít, aki eredetileg olasz.
− Nos, a könyvben a szereplő eredetileg olasz. Azonban Ron Howard azt akarta, hogy ír legyen, a film egyik háttértörténete miatt, mely szerint McKenna atya a nemrég elhunyt pápa fogadott fia. Az ír keményfejűségének nagy szerepe volt abban, hogy idáig eljutott. Enyhe ír akcentust próbáltam a szájába adni, hogy érzékeltessem a származását, de anélkül, hogy túlzásba vinném, hiszen élete nagy részét Olaszországban töltötte.
l Szerepének nagy része a Vatikánban játszódik. Hogyan oszlott meg a helyszíni forgatás, a stúdió- és a számítógépes trükkfelvételek aránya?
− A jeleneteim nagyrészt a Vatikánban játszódnak, de ott nem kaptunk engedélyt a forgatásra, így Los Angelesben vettük fel. A jelenetek kilencven százalékát nagyon szépen kivitelezett díszletek között vettük fel. Gyönyörűen és roppant valósághűen felépítették a Sixtus-kápolna belsejét, számos folyosót, az irodámat és a pápa irodáját. A Szent Péter teret a Hollywood Park nevű dél Los Angeles-i lóversenypálya parkolójában építették fel. A tér nagy részét felépítették díszletként, a többi részét és körülötte Rómát pedig számítógéppel oldották meg.
l Ezek szerint nem is volt Rómában?
− A többiek voltak. Tom Hanks és Ayelet Zurer több jelenetét is Rómában vették fel. Az én jeleneteim többségét Los Angelesben vettük fel, és a Caserta palotában, Nápoly mellett.
l Nem hangzik túl izgalmasnak.
− Igen, sajnálom, hogy nem volt lehetőségem Rómában forgatni. Már évek óta szeretnék Rómában dolgozni, és azt hittem, hogy végül összejön, de máshogy alakultak a dolgok.
l Meglepi, hogy ilyen sikeres művész lett?
− Nem meglepődést érzek, hanem nagyon örülök neki, hogy eddig eljutottam. Elértem, hogy érdekes filmesek szeretnének velem dolgozni és remek filmekben szerepelhetek. A választásai-mat már nem korlátozza semmi. Csak a jó szerepek és történetek érdekelnek, és nem izgatnak a költségvetések, hogy nagy stúdiók által készített, vagy független filmről van-e szó. Szerencsés helyzetben vagyok. Amúgy több független jellegű filmet készítettem már nagy stúdiókkal. Ilyen volt például a Pokolba a szerelemmel vagy a Nagy Hal. Nem érzek nagy nyomást, késztetést, hogy bármit elérjek, csak folytatni szeretném, amit eddig tettem.
l Legújabb, Men Who Stare at Goats (A kecskéket bámuló fér-fiak) című filmje roppant érdekesnek ígérkezik.
− Nos, egy újságírót játszom, akit a film elején a helyi kis lapnál dolgozó szintén újságíró felesége megcsal Dave-vel, a lap félkarú szerkesztőjével. Tehát a feleségem elhagy ezért a félkarú férfiért. Én meg nyomoromban Irakba megyek, ahol a háború éppen kezd kibontakozni. Szeretnék a harctérről tudósítani, de nem sikerül bejutnom Irakba, és egy kuvaiti szállodában kötök ki. A férfiasságomat akartam bizonyítani, de benn rekedtem egy négycsillagos szállodában. A hotelben megismerek egy fura alakot (George Clooney), és együtt indulunk neki egy különös iraki körutazásnak, hogy felkutassuk az amerikai hadsereg titkos, paranormális eszközökkel harcoló osztagát, melynek ez a fura fickó állítólag a tagja volt. Rendkívül vicces film, és remekül éreztem magam George Clooneyval, Jeff Bridgesszel és Kevin Spaceyvel. Hihetetlenül jól szórakoztunk.
l Hol forgatták a filmet?
− Leginkább Puerto Ricóban. [nevet] Mert az annyira hasonlít Irakra.
l Egyetértek.
− És Új-Mexikóban.
l Várom már azt a napot, amikor valóban azon a helyszínen forgatnak egy filmet, ahol játszódik.
− Igen. Lehet, hogy a következő filmemben ez így lesz. Ugyanis David Mackenzie-vel forgatok egy filmet Glasgow-ban, amely Glasgow-ban is játszódik. És ott van a Mike Mills-féle forgatás Los Angelesben, amely Los Angelesben játszódik. Remélem így is lesz, de a végső döntésig semmit sem lehet biztosan tudni. Los Angelesből nagyon könnyen Új-Mexikó vagy Vancouver lehet, még mielőtt észbe kapnál.
l Van valami, amit még el szeretne érni?
− Nem is tudom. Szeretek felfedezni, utazni, különösen imádtam a motoros túráimat, melyekből két film is készült, a Hosszú motorozás és a Hosszú motorozás lefelé. Szeretném ezeket a túrákat folytatni a gyerekeimmel és a feleségemmel is.
l Nehéz a munka és a család között beosztani az időt?
− Jóval egyszerűbb volt, amikor a gyerekek kicsik voltak és mindenhová magammal vihettem őket. Többet utaztunk együtt. Most viszont már tizenhárom éves a legidősebb, és nem maradhat ki az iskolából. Így több időt töltök magamban, ami persze nincs az ínyemre. Ez a munkával jár néha. Ám az is biztos, hogy sokkal jobban megbecsülöm a családommal otthon töltött időt.
Fordította: Kántor Zsána
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!