Mikó István: visszahúzódó pali vagyok

l Székesfehérváron ebben a szezonban a polgármestert játszotta Gogol A revizor című darabjában, ami most minden aktualizálás nélkül igencsak aktuálisnak tűnik.
– Gogol meglehetősen jól látta, milyen a világ, és amit ő jól látott, az sajnos nem változott semmit az évek során. A korrupció, a butaság, a pénzéhség, az emberi kapcsolatokba való beletaposás a hatalom érdekében ugyanúgy létezik, mint valaha, és a félelem egymástól ma talán még jobban megvan, mint az elmúlt időszakban bármikor.
l Nem is olyan régen játszotta már ezt a szerepet egy másik rendezésben. Mit csinál most máshogy, mint Szolnokon?
– Más volt a rendezők koncepciója. Székes-fehérvárott Koltai Róbert nem akarta teljesen a mába helyezni a darabot, mint Telihay Péter Szolnokon. 
l A székesfehérvári előadást éppen akkor láttam, amikor szinte csak diákok ültek a nézőtéren. Kezdetben sokat nyüzsögtek, zajongtak, majd elhallgattak, és nagyon kezdtek figyelni.
– Több olyan bérletes előadás volt, amikor fiatalok jöttek, és egy-két kivételtől eltekintve nem reagáltak rosszabbul, mint a felnőttek.
l A soproni Petőfi Színházból fölkerült a Thália Színház Új Stúdiójába a Szomorú vasárnap, amiben Seress Rezső szerepét adja. Tulajdonképpen két végletet játszhatott el ebben az évadban. A polgármester basáskodó senki, Seress viszont kisember, aki nagyon is valaki.
– Ő számomra a mindenkori magyar kisembert testesíti meg, aki esetleg továbbléphetett volna az árnyékánál, de nem tette meg. Ez a Müller Péter által írt darab sok mindent felvet, például azt, érdemes-e itthon maradnunk, ha elmehetünk, érdemes-e a teljes szívünket beletenni valamibe. Szeretek együtt játszani Huszti Péter rendezésében Piros Ildikóval és Győri Péterrel.
l Sok Seress-sláger is elhangzik a darabban, és önről tudható, hogy szívesen énekel.
– Nem is a jó hang fontos ezúttal, hiszen Seressről közismert, hogy igazából se énekelni, se zongorázni nem tudott. Inkább az a lényeges, hogy milyen korban, és hogyan élt.
l Az éneklés azért csak fontos az ön számára, például a Mindhalálig Beatlesnek már ki tudja, hányadik előadása lesz.
– Már igazából nem számoljuk, hogy hányadik alkalomnál tartunk, körülbelül az ezrediknél járhatunk. Ha fölkérnek bennünket, szívesen játszszuk ezeket a dalokat. Együtt lehetünk a Beatles klasszikus dalaival és a közönséggel.
l Hosszú ideig csapatjátékos volt, a Thália Színház tagja, aztán a soproni színház igazgatója. Nem hiányzik a társulat?
– Sokan már betéti társaság formájában veszszük fel a pénzünket, mert a színházak nem tudják kifizetni a járulékokat. Néhány teátrum így is fontosnak tartja, hogy odatartozónak érezzem magam. Sopronban változatlanul két-három szerepet kapok szezononként. A Budapesti Operettszínházban is vendégeskedem, a Turay Ida Színházzal pedig együtt járjuk az országot. Minden előadáson tartozom valamilyen társulathoz.
l A Budapesti Operettszínházban régóta játszik a Menyasszonytánc című produkcióban egy zsidó kisembert.
– Alkatilag közel vannak hozzám azok a figurák, akik kicsit elesettebbek, látszólag gyengén állnak meg a lábukon konfliktushelyzetben, de ez nem mindig van így, mert a rafinériájukkal gyakran másoknak is tudnak segítséget nyújtani.
– Hasonlít valamennyiben rájuk?
– Biztos, hogy nem vagyok nagyhangú, üvöltözős ember, az életben visszahúzódó pali vagyok. Nem konfliktusteremtőnek, inkább konfliktusmegoldónak érzem magam.
l Tudja már, hogy mit játszik a következő szezonban?
– Például Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darabjában K. Müller szerepét. Ez a darab is roppant aktuális most.
l Arról szól, hogy mindig máshoz kerül a stukker, vagyis a hatalom, és ettől mindenki totálisan megszédül.
– Olyan alaptípusok láthatók a színpadon, akik a mai életünket is meghatározzák, amikor hatalom kerül a kezükbe.
l Fölbosszantja magát ezen?
– Azon fölbosszantom magam, hogy ennyire nem változik semmi. Ez viszont jó alkalom arra a színésznek, hogy tükröt mutasson a nézőknek.
Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!