Jóformán még el sem halt a 2008/09-es európai labdarúgóidénynek véget vető játékvezetői sípszó hangja, máris teljes erővel beindult a „suttogó propaganda”: röpködnek a találgatások, vagy éppen a nagyon is valós értesülések arról, hogy ez, meg az, meg amaz a világsztár csomagol, mert másutt, új klubban folytatja pályafutását a következő szezontól.



Máris rögzítsük: nem mindegyik teszi ezt örömmel, sőt olykor még csak nem is saját akaratából távozik, hanem mert „magasabb” érdekek – értsd: a klubtulajdonosokéi – úgy kívánják. Minden jel szerint ez a helyzet a korábbi aranylabdás, mindmáig a világ legjobb futballistái közé tartozó Kakával is. Akinél még nem tudni a pontos végkifejletet, de ha minden igaz, és a logikusnak tetsző forgatókönyv szerint alakul az ügy, akkor a brazil csillag több év után elhagyhatja itáliai csapatát, és az idei bajnokságban harmadikként végzett AC Milan helyett a nyáron már spanyol földön, a bajnoki címét az FC Barcelonának átadni kényszerült Real Madrid színeiben varázsolhat a labdával a pályán. A hét szenzációjának is nyugodt szívvel minősíthetnénk a brazil válogatott és a milánói szuperalakulat karmesterének elszerződéséről fölröppent információt. Hiszen ha valaki a hűség mintaképének számít(ott), az éppenséggel a dél-amerikai középpályás, akinek elmeneteléről persze már korábban is szóltak hírek, amelyek aztán rendre kacsának is bizonyultak, s Kaká maradt az AC Milannál, mi több afféle örökös hűségesküt is tett a talján együttesnek, s mindeddig állta is a szavát.
Hogy mi történt most, ami új helyzetet látszik teremteni? Két dolog egyidejű felbukkanása mindenképpen megjegyzésre méltó: egyfelől a Real Madrid élére első embernek az a régi-új elnök, Florentino Perez tért vissza hétfőn, aki 2000 és 2006 között éppen a nagy nevek, az úgynevezett galaktikusok odacsábításával szerzett magának hírnevet. Az ő első elnökösködése idején vált „realistává” például a portugál Luis Figo, a francia Zinedine Zidane, a brazil Ronaldo vagy éppenséggel az angol David Beckham. És most, a nagy visszatérés előtt már eleve azzal kampányolt a presidente, hogy újfent világnagyságok Madridba hozatalát ígérte. Köztük is elsősorban Kakáét. E bejelentésével először ha nem is hahotát, de legalább is hitetlenkedést váltott ki határokon innen és túl, éppen mert a brazil labdarúgó eleddig kimozdíthatatlannak tűnt Milánóból. És most mintha Perez célt ért volna nála. S itt jön a másfelől: a madridi „szirénhangokkal” párhuzamosan derült ki tudniillik, hogy az AC Milan anyagi helyzete cseppet sem rózsás, hiába tulajdonolja Olaszország egyik leggazdagabb embere, a momentán Itália miniszterelnökeként is fungáló Silvio Berlusconi, nem bizonyult feneketlennek a klubvagyont tartalmazó pénzeszsák… Olyannyira, hogy egyrészt maga Berlusconi, másrészt jobbkeze, az alelnök Adriano Galliani is elismerte, hogy bizony kellenek új bevételek. Utóbbi – miután a spanyol fővárosban elköltött egy barátinak mondott vacsorát Perezzel – pénteken azt nyilatkozta, hogy nem engedhetnek meg maguknak évi 60-70 millió eurós mínuszt. S nagyon is rímel erre, hogy – a „zsáknyílás” betöméséhez – tényleg el kell adniuk Kakát a tehetős kérőnek, vagyis a Real Madridnak, amely éppen 60-70 millió közötti – úgy 19 milliárdnyi forintot jelentő – ajánlattal rukkolt elő. Kaká közben sokadszorra próbálta híveit megnyugtatni: nem megy sehova, bár mintha ő is érezte volna, hogy már nem rajta múlik a döntés, mert hozzáfűzte: csak akkor távozik Milánóból, ha eladják…
Hát lehet, hogy hétfőn ez is bekövetkezik. Pontosabban: ez következik be. Holnapra ígérte ugyanis Berlusconi a végleges választ, bejelentvén: tárgyal Kakával, mert ideje pontot tenni az ügy végére. Előbb amúgy nem is nagyon beszélhetett volna a brazil focistával, mivel a kormányfőt a héten az EP-választások kötötték le, Kaká pedig a múlt hétvégi bajnoki zárást követően nem sokkal Brazíliába repült, merthogy a selecao, természetesen vele a sorai-ban, két világbajnoki selejtezőt is játszik egymás után. Meg tán jobbnak is látta elsietni Itáliából, hiszen nem tudott mit mondani érdemben, még ha akart volna, akkor sem az újságíróknak, a szurkolóknak.
Amúgy a Real Madrid ajánlata a brazil futballista számára is gáláns: évi 9 millió eurót kapna tudniillik a királyi klubnál a következő öt esztendőre, amennyi időre várhatóan aláír a blancókhoz. Illetve hát egy szavahihető ember kijelentés szerint már alá is írt: Zidane fecsegte el, hogy az aktus megtörtént, bár utóbb próbált korrigálni, bizonyítványt magyarázni, ez nem igazán sikerült. Ha úgy tetszik: a Real korábbi világsztárja „buktatta le” a hétfői olasz–brazil tárgyalásos „focicsúcs” résztvevőit, akik a jelek szerint valóban már csak a megállapodás szentesítését kell, hogy megejtsék, mert nyitott kérdés aligha van. Hacsak valami eddig ismeretlen tranzakció nem segít mégis Kaká maradásában, avagy a várható népharag – mivel Kakát imádják Milánóban és másutt is – nem kényszeríti Berlusconiékat az ügylet visszamondására. A volt Real-klasszis szavai azonban nem az utóbbi változatot erősítik.
„Remélem, az én mezszámomat viseli majd, s az 5-ös dresszben szerepel ő is a Realban, mint annak idején én” – így Zidane.
Kaká mellett amúgy változatlanul rebesgetik Cristiano Ronaldo nevét is az új elnök fémjelezte Real Madrid leendő sztárjai között, bár már vagy kétéves história felmelegítése CR7 – ahogy a Manchester United portugál extraklasszisát becézik – Madridba jöveteléről szóló verzió, amely lehet, hogy az idén sem válik valóra. Mindenesetre Perez nagy tervének részeként fogható fel az a bejelentése is, amely szerint – és még mindig csak a középpályás sornál tartunk… – meg akarja vásárolni a blancók együttesébe a német Bayern München francia agytrösztjét, a gallok nemzeti válogatottját irányító Franck Riberyt is. Hogy a bajorok miként reagálnak, arról csak találgathatunk, mert az eddigi müncheni álláspont Ribery esetleges eladását illetőn kategorikusan elutasító, de hát mit lehet tudni, hiszen ne feledjük: bizony, van az a pénz… Még a Bayern esetében is.
Azt sem tudhatjuk persze, hogy meddig terjedhet Perez óriási játékosbeszerzési étvágya. Az említettek mellett ugyanis felmerült már a másik milánói elitalakulat, az Internazionale szupertámadója, a svéd Zlatan Ibrahimovic leigazolásának ötlete is, jelesül Zidane az egyik legfőbb pártolója a 25 találatával idei olasz gólkirály Madridba hozatalának. Ez a szintén tetemes pénzmozgással járó lépés megtétele azonban egyelőre több mint kérdőjeles, mivel az Ibrára vadászó klubok között ott van a Barcelona is. Márpedig kell-e vonzóbb hívó szó a svéd csatárklasszisnak annál, mint amelyik a május végén Bajnokok Ligáját nyert, ennél fogva Európa első számú együttesévé előlépett katalánoktól érkezik? Arról nem beszélve, hogy a Barcelona anyagi lehetőségei semmivel sem szűkebbek a Real Madridénál. Vagyis ha Ibrahimovic elmegy friss olasz bajnok csapátától, a végállomása a katalán, nem pedig a spanyol főváros lesz.
És lehet, hogy az Inter is könynyebben belemegy az üzletbe, ha a svédért cserébe a rengeteg pénz mellé még – ahogy hírlik – a Barca kameruni ászát, a spanyol gólvadászatban 30 találatával „alkirály” Samuel Eto’o-t is megkapja.


(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!