A hatvanas évek ismert slágere, az Ádám, hol vagy című nóta, ám most nem a zenéről lesz szó, hanem Marosi Ádámról, aki jelenleg vezeti az öttusa Világkupa-
sorozatot. A dal címével pedig arra szeretnénk utalni, hogy az utóbbi években ritkán találkoztunk Marosi Ádám nevével a dobogón, pedig az egyik legtehetségesebb pentatlonistaként tartották számon. Emiatt kerestük meg Ádámot. Mi volt a szürkeség oka? Egy ló! Három évvel ezelőtt Mexikóban egy Világkupa-versenyen súlyos sérülést, kettős lábtörést szenvedett: a lovaglásnál bukott. Amikor megkérdeztük, mennyi idő kellett ahhoz, hogy feldolgozza ezt a bukást, meglepő módon azt mondta, hogy három év.
– Az volt az idei Világkupa-sorozat első versenye, meg kell, hogy mondjam, volt bennem szorongás, hiszen az itt elszenvedett bukásom kettébe törhette volna pályafutásomat. Aztán ahogy az első akadályon túl voltam, már elmúlt a szorongásom, éreztem, hogy együtt vagyok a lóval, és hallatlanul jó érzés volt, hogy dobogón végezhettem, enyém lett a bronzérem.
Milyen úton jutott el az öttusához, volt valamilyen családi háttér?
– Élsportoló nem volt a családban, bár édesanyámat tehetséges középtávfutónak tartották, s talán ennek köszönhetően mindennapjaink a mozgás jegyében teltek. Hétéves koromban vittek le az uszodába, a Szpariba, és hét éven át tempóztam, faltól falig. Ám hamar rájöttem arra, hogy nem vagyok kiugró tehetség, de a sport az életelememmé vált. Hála istennek akadt egy ember, aki arra biztatott, ő Geleta Károly, hogy próbálkozzam meg egy kombinatív sporttal, ezért aztán először kéttusázni kezdtem, amely úszásból és futásból áll.
A vízi emberek nemigen érzik jól magukat a szárazföldön, nem egyik úgy mozog, mint egy fóka a szárazon. Nem okozott problémát a váltás?
– Hála istennek nálam ilyen nem állt fenn, és a futást is hamar megszerettem, egymás után jöttek az eredmények, és ezt látva léptem előre, először egyet a háromtusába, majd kettőt, és öttusázni kezdtem.
Melyik számmal barátkozott meg a legnehezebben, és melyiket tartja húzónak most az öttusában?
– Természetesen a mai napig is az úszás a legerősebb számom, és a lovaglással is hamar megbarátkoztam. A vívás okozta és néha okozza a legtöbb problémát, de ha jó napot fogok ki, akkor a „szurkálásnál” sincs problémám.
Ha az ember egy picit viszszatekint a történelembe, mármint az öttusáéba, akkor azokra a nevekre, hogy Benedek Gábor, Balczó András, Németh Ferenc, Török Ferenc, Mizsér Attila, Fábián László, Martinek János, Balogh Gábor, a sportrajongóknak rögtön az jut az eszükbe, hogy az öttusa olimpiai
és világbajnokai. Ám ha azt a nevet hallják, hogy Marosi Ádám és Tibolya Péter, lehet, hogy egyelőre még csak a vájtfülűeknek ugrik be az, hogy öttusázókról van szó. Hogyan érinti ez?
– Nagyon nagy neveket sorolt fel az előbb, mi még a feltörekvő fiatalok közé tartozunk, bár én is már a 24. évemet taposom, de most jutottunk el olyan szintre, hogy a világ öttusasportjába beírhatjuk a nevünket.
A nagy nevek, akiket az előbb említettünk, még a hagyományos öttusát űzték. Az idén bevezetett új szabály meg fogja változtatni a világrangsort?
– Valóban forradalmi változás történt, hiszen az új szabály szerint a futás és a lövészet kombinálva lett, ugyanúgy, mint a biatlonban, azaz a sílövészetben. Először mi is meg voltunk ijedve, hogy miként lehet ehhez alkalmazkodni, ám a puding próbája az evés. El kell, hogy mondjam, először nem ízlett, katasztrofálisan sikerült az első versenyem, de most már egyre jobban tetszik. Talán azért is, mert az eddigi három Világ-kupa-versenyen két ezüst- és egy bronzérmet szereztem.
Milyen lövő volt, amikor még a hagyományok szerint zajlott a viadal?
– Nem tartoztam a mesterlövészek közé, bár jó átlagot tudtam teljesíteni. Most nagyon érdekessé vált a verseny, mert háromszor kell beállni a lőállásba, ahol öt bukó céltáblára kell lőni egy megadott idő alatt. Az első lövészet nem okoz gondot senkinek sem, mert közvetlenül a rajt után van. Ez után ezer métert kell futni a következő lövésig, ahová bizony olyan 190-es pulzussal érkezik meg az ember, és aki egy kicsit is jártas a céllövésben, az tudja, hogy ott a kiegyensúlyozott szívverés a lényeges. Hála istennek ennél az új szabálynál eddig jobban lőttem, mint a hagyományosnál.
Hogyan látja a világ elitjét, és a régi nagy nevek hogy tudnak alkalmazkodni ehhez az új módihoz?
– Meglepő módon a régi klasszisok is igen jól szerepelnek, ennek ellenére úgy érzem, hogy átíródik majd a nemzetközi lista, olyanok fognak feltűnni, akikre nemigen számítunk, és olyanok fognak eltűnni, akik régen meghatározó emberek voltak.
Volt korosztályos Európa- és világbajnoki ezüstérmes, felnőtt kontinens- és világbajnoki érmes. Mi lesz a következő feladata?
– Ha annak idején ez a szerencsétlen mexikói balesetem nem történik meg, akkor talán korábban is felzárkózhattam volna az élmezőnyhöz, bár a sérülés után is jöttek eredmények, ám nem úgy, ahogy azt vártam és várták. Most úgy érzem, hogy az idei mexikói viadallal leesett az a súly, ami eddig nyomott. De ami elmúlt, azzal nem kell már foglalkozni, előre kell nézni. Nekem a következő cél, amit magam előtt látok, az a júniusi felnőtt Európa-bajnokság lesz, amelyet Lipcsében rendeznek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!