Kolumbuszra vár Erdei

Szinte érthetetlen, hogy mindig azzal jönnek elő: könnyű ellenfelekkel találkozott, így nem nehéz a trónon maradni. Klubja, a hamburgi német Universum sem segíti Zsoltot, sőt az előre beharangozott augusztusi, magyarországi gálán sem lép szorítóba, mert egyesülete nem akar két magyar világbajnokot bokszoltatni, hanem egy német hölgyet tolt előtérbe, mondván, övé lesz a főmeccs. Azaz nagyobbak a pofonok a ringen kívül…

Mondja, Erdei úr, ön az emancipáció híve?
– Természetesen, de sejtem, hogy mire céloz: az augusztusi bokszgálán helyettem egy német hölgy bokszol majd a főmeccsen. Meg kell, hogy mondjam, minden tiszteletem a hölgyeké, de nevetségesnek tartom.
Sokak szerint könnyű ellenfelekkel találkozott ez idáig, mind a 12 világbajnoki mecscsén. Nem bosszantja ez?
– Nem figyelek oda, de azoknak a kritikusoknak, akik nemcsak a ringben, hanem a ringen kívül is ezt szajkózzák, azt tudom ajánlani, szívesen kiállnék velük, a szorítóban.
Jelenleg az Universum legpatinásabb versenyzője világbajnoki címeit figyelembe véve, mégsem sztárolják. Mi kell ahhoz, hogy a profi ökölvívásban valaki sztár legyen?
– Először is jó bokszolónak kell lennie, kiváló menedzserrel kell rendelkeznie, és egyesek szerint botrányokba kell keveredni ahhoz, hogy az orgánumok odafigyeljenek rá. Nos én ennek nem vagyok a híve, hála istennek körülöttem soha semmilyen botrány nem volt, ezzel szemben jó bunyósnak tartom magam, ami meg a menedzselést illeti…
Úgy tartják, hogy az igazi bajnok Amerikában szerzi meg a címet. Nem szándékozik Amerikában bunyózni?
– Ahhoz először is egy Kolumbuszra lenne szükségem, azaz egy olyan menedzserre, aki megnyitja vagy felfedezi az utat nekem Amerika felé. Korábban volt már arról szó, hogy összehoznak egy meccset a tengerentúlon, de nem jött össze.
Meddig köti szerződése az Universumhoz, és ha lehetőséget kínálnának arra, hogy Amerikában öklözzön, sokba kerülne, ha felbontaná a kontraktusát?
– Jövő év közepéig köt az aláírásom Hamburgba. Bizonyára nagyon sok pénzt kellene fizetnem ahhoz, ha az ő engedélyük nélkül mennék át Amerikába egy meccsre, ám én azt tartom tisztességesnek, amit aláírtam, azt be is kell tartani. Természetesen, ha lenne egy olyan menedzserem, vagy egy olyan klub, amely kivásárolna az Universumtól, és lekötne egy világbajnoki meccset az USA-ban, nem lenne ellenemre.
Kétezerben vívta első profi meccsét. Azóta túl van a 30. találkozóján, ebből 17-et korábban fejezett be, mert vagy technikai K. O.-val, vagy kiütéssel nyerte a meccset. Nem kevés ez a mérkőzésszám 9 év alatt?
– A profi világ merőben más követelményekkel rendelkezik, mint az amatőr. Az azonban biztos, hogy több meccset is vívhattam volna.
Ha a harminc meccset figyelembe veszi, melyik volt az, amely iránymutatást adott a továbbiakhoz?
– Természetesen az első díjmeccsem, amelyet Gonzalez ellen vívtam, aki az elődömet, Michalczewskit elkalapálta. A másik ilyen találkozóm a Garay elleni  két mérkőzés volt, amely bizony nemcsak kemény, de némiképp izzadságszagú is volt.
Egy pillanat erejéig térjünk vissza ahhoz, hogy sokan kritizálják, amiért könnyű ellenfelekkel verekedett ez idáig. Van beleszólása egy öklözőnek abba, hogy ki ellen kell a szorítóba lépnie?
– Sajnos nincs, mert ezt a menedzser, a klub és az adott világszervezet egyezteti, hogy ki ellen kell odaállnom verekedni. Természetesen nagyon szívesen kipróbálnám magam egy igazi amerikai profi ellen, aki ebben a súlyban állítólag a legjobb.
Nemrég egyik klubtársa,  Jürgen Brämer, a súlycsoportjának Európa-bajnoka úgy nyilatkozott, hogy Madár nem egy igazi félnehézsúlyú, hanem egy felhizlalt középsúlyú versenyző, akit simán meg fog verni, ha szembekerülnének.
– Nem foglalkoztat, hogy ki mit mond, mert ez a profi boksznak az egyik velejárója, hogy sokan sok mindent dumálnak. Nem dumálni kell, hanem öklözni. És ha vele kerülnék szembe a következő meccsemen, biztos, hogy „elmagyaráznám” neki ballal és jobbal, hogy mi a különbség egy felhizlalt középsúlyú és egy félnehézsúlyú bokszoló között.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!