A legkeresettebb foglalkozások

Egy fejvadász cég munkatársa úgy látja, még a nagyon fontos számítógép-ágazatban is lesznek telítődő pályák, leértékelődő foglalkozások. A GKI lapunknak nyilatkozó kutatója azt hangsúlyozza, legalább középfokú szakképzettség nélkül néhány év múlva már nagyon nehen tudnak a pályaválasztók elhelyezkedni. Az ELTE szociológusa szerint nem törvényszerű, hogy a magyar autóipari ágazat legyen a globális krízis fő vesztese, de hogy mely ország(ok) lesz(nek) az, ma még nem tudni. Gyorsan változnak az idők. A Fővárosi Munkaügyi Központ fél évtizeddel ezelőtti információja szerint 2003-ban a hazai állásokra leginkább a segédmunkásokat, egyéb őröket, eladókat, takarítókat, üzletkötőket és kőmûveseket kerestek a munkáltatók. Külföldi állásokat az iméntieken kívül még főleg varrónőknek, piaci árusoknak, konyhai kisegítőknek, szakácsoknak, napszámosoknak és ápolónőknek kínáltak.

A Közép-Magyarországi Regonális Munkaügyi Központ adatai szerint a tavalyi belföldi állásajánlatokban az élmezôny sorrendje ez volt: 1. segéd- illetve alkalmi munkás, 2. gyártósori összeszerelô, 3. eladó, 4. ôr, 5 kézi anyagmozgatót és csomagoló, 6. tehergépkocsi-vezetô, 7. lakatos, 8. szabó, varrónô és modellkészítô, 9. lakás- illetve intézménytakarító, 10. egyéb takarító.
Az Európai Unió mobilitási portálja, az EURES naponta frissíti a statisztikáját. Nos, a hét derekán a 27 ország munkáltatói által legkeresettebb foglalkozásúak top 10-es listáján a sorrend ez volt: 1. rendszermérnökök és programozók, 2. szakácsok, 3. főpincérek, pincérek és bárpultosok, 4. gépészmérnökök és -technikusok, 5. eladók, alkalmazottak, 6. egyéb számítógépes szakemberek, 7. hegesztők és lángvágók, 8. számítógépmérnökök, 9. eladási és marketing- menedzserek, 10. konyhai és éttermi kisegítők.
Persze Európánál is tágabb a világ. Ausztráliába például könnyebben kap vízumot, és – bár nem automatikusan, de jó eséllyel gyorsított eljárásban – letelepedési engedélyt is, aki az ottani hiányszakmák egyikében vállal munkát; azaz számítógépes szakember, orvos, fogorvos, patikus, ápoló, mérnök, szakács, pék, fodrász…
Törheti ám a fejét, aki öt-tíz év múlva biztos állást akar, hogy mit válasszon, mit tanuljon. Szegődjön el nyomban takarítónak, konyhai kisegítőnek, azután reménykedjen, hogy minden így marad? Vagy sajátítsa el a lakatos, hegesztő, varrónő szakmát? Netán hajtson a mérnöki vagy orvosi diplomára?
Ma az országban csak a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet foglalkozik önálló intézményként a hagyományos szakma- és pályaválasztási tanácsadással. Vajon ott mit javasolhatnak annak, aki akár egy évtized múlva is garantált állást szeretne?
– Öt-tíz évre előre rendkívül nehéz munkaerő-piaci prognózist készíteni, s emiatt tanácsot adni is nehéz – így Kovács Zsuzsanna, az intézet pályaválasztási és pszichológiai tanácsadó osztályának vezetője. – Ezért azt mondom, gondolják át alaposan, akik tovább akarnak tanulni, hogy a diploma-e az egyetlen megoldás a számukra. Sok családban, főleg az értelmiségiekben így gondolják. Ám mi arra bátorítjuk a fiatalokat: előbb szerezzenek valamilyen szakképesítést és esetleg utána tanuljanak tovább. Ugyanis egy szakmával sokkal biztosabb az elhelyezkedés, jobbak az esélyeik a munkaerőpia-con. S hogy melyikkel? Nem könnyű jósolni; olykor telítetté válnak egyes szakmák, mások meg szinte elnéptelenednek. De szerencsére a képzési rendszer igazodott a gyors munkaerő-piaci változásokhoz, a bizonytalansághoz. A szakképző intézetekben manapság már nem konkrét szakmákat tanulnak a gyerekek, hanem szakmacsoportos alapozó oktatás folyik. Ez azt jelenti, hogy a közgazdasági szakközépiskola tanít közgazdasági, kereskedelmi, marketing-
és protokollismereteket is, azaz a „szakmabokrok” közös gyökere a tananyag; az iskola csak megalapozza a szakmai orientációt. Utána rugalmasan tudnak változtatni, alkalmazkodni a munkaerő-piaci lehetőségekhez. A konkrét szakmatanulás ugyanis már a térségi integrált szakképző központokban – az úgynevezett TISZK-ekben – zajlik; ott lesz üzletkötő vagy reklámszakember a már érettségizett diák. Méghozzá a konkrét elhelyezkedési lehetőségek ismeretében, ugyanis a TISZK-ekben már tudják, hogy az adott régióban mely szakmákban van munkaerő-kereslet. Javaslatot tehetnek a sokoldalúan „alapozott” tudású fiatalnak, hogy merre érdemes továbblépnie. Az én tanácsom az, hogy aki középiskolába készül, jelentkezzen be az internetes  és a budapesti iskolákba készülőknek ingyenes KOM-PASSZ programunkba. Ez pszichológiai képességvizsgálattal kezdődik. Felmérik a kompetenciáikat – ehhez feladatcsomagokat is kapnak – s később személyes beszélgetésen is találkoznak a pszichológussal. Információs segítséget is adunk nekik, hogy eligazodjanak a képzési lehetőségek között, s végül mennek az iskolaválasztási tanácsadóhoz, akivel közösen keresik meg a nekik legmegfelelőbb iskolatípust. A főiskolára, egyetemre készülőkkel sokkal nehezebb a helyzet. Ők ugyanis sokszor a képességeiktől és munkaerő-piaci helyzettől függetlenül is az éppen divatos pályákra törekszenek. És bő fél évtizeddel később ott állnak a kezükben a friss diplomával, ám mert addigra még a hosszabb távú prognózis is megdőlhet, és a képzettségüknek megfelelő állások elfogyhatnak, az marad nekik, hogy más pályára mennek vagy szerencsét próbálnak a második diplomával, az átképzéssel. Ami azért bőven belefér az amúgy is mindenkinek szükséges élethosszig tartó tanulásba, még ha az ő esetükben ez későbbi első keresettel is jár. A jövő azonban, úgy tűnik, az élethosszig tartó tanácsadásé. Egyre sűrűbben fog változni a választható és gyakorolható hivatás, és mindenkinek az életben lehetnek és lesznek is váltások…
Bizonytalan a jövőt illetően Faluhelyi Andrea, a Winning Way Személyzeti Tanácsadó Kft. – egy hazai fejvadász cég – vezető tanácsadója is: – Ha fél, egy vagy pláne másfél évtizedre szóló karriertanácsot kellene adnom, akkor mélyen hallgatnék, hiszen azt sem tudta senki ennyi idővel ezelőtt, hogy jön a krízis, és a most válságba jutott ágazatokban – például az autó- vagy az építőiparban – dolgozó szakmunkások, mérnökök utcára kerülnek. Annyi viszont biztosra vehető, hogy akármilyen pályát képzel maga elé egy fiatal, az idegennyelv-tudásra, legalább az angolra és bizonyára még egy európai nyelvre szüksége lesz. Eddig szinte minden igényesebb, jobb keresettel járó állást kínáló megkívánta a jelentkezőktől a nyelvtudást – ez a fix pont. A szakmák közül nagy valószínűséggel kelendők lesznek még a fémipariak – ilyen a lakatosé, a hegesztőé – és a lakossági szolgáltatóiak, például a péké, a hentesé vagy az asztalosé. Ezekkel Magyarországon és külföldön is kiválóan el lehet most helyezkedni. Ma jónak tűnnek a kilátásai a pszichológusi, orvosi, mérnöki pályára készülőknek. Néhány éve egyszer úgy nyilatkoztam: mindenképpen az informatikai szakmák azok, ahol mindig el tudnak majd helyezkedni az emberek. Mivel a korszerű élet szinte teljesen számítógép-alapúvá vált, ezt a nézetemet még fenntartom. Persze ezen belül azért lehetnek telítődő pályák, leértékelődő foglalkozások. De mint fő képzési irány, egy-két évtizedig biztosan jó perspektívát kínál, még ha a számítástechnika rendkívül gyors fejlődése miatt óhatatlan is, hogy az illetőnek folyamatosan tovább kell képeznie magát.
– Hosszú távú gazdasági prognózisok ugyan készülnek, de ezekből a konkrét szakmákra vonatkoztatva szinte lehetetlen következtetni a biztos állásokra – vélekedik Ádler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője. – Vannak szinte biztosan fejlődő ágazatok, amilyen a környezetvédelem, az innováció, a műszaki és technológiai fejlesztés, az info-kommunikáció, ám ezek ágazatok és nem szakmák. Bizonyos számban mindig szükség lesz közgazdászokra, jogászokra, orvosokra is, csak az a kérdés, hogy a túlképzés miatt talál-e majd állást a pályakezdő. Pályaválasztási szempontból így csak annyi biztos, hogy legalább középfokú szakképzettség nélkül néhány év múlva már nagyon nehéz lesz elhelyezkedni. Ma a műszaki és szolgáltató szakmák látszanak a leginkább perspektivikusnak. De még az egyetemi diploma se garantál stabil jövőt, biztos belépőt a munkaerőpiacra. Nem is az lesz a fő választóvonal a sikeresen és a sikertelenül próbálkozók között, hogy jogásznak, közgazdásznak, bölcsésznek vagy mérnöknek tanultak, hanem inkább az, hogy ha eljutnak valamiféle általános szintre, milyen plusztudást képesek felmutatni, amivel keresetté tehetik magukat. Ilyen a különlegesen jó nyelv- vagy számítástechnikai ismeret, és ilyenek a hazaiakat kiegészítő speciális külföldi tanulmányok. A minőség egyre inkább számít majd.
Ám Dávid János, az ELTE szociológus kutatója készített egy modellt, amelynek alapján konkrétan is vizsgálható, hogy tízéves időtávon mi lesz 194 szakma „sorsa”. Ő így beszél: – A modell alapja a munkamegosztás szinte teljes felmérése; 2004-ben 6000 magyarországi foglalkoztatót kérdeztünk meg erről. Az így kialakult szakmaszerkezeti struktúrára lehet rávetíteni a demográfiai adatokat, hogy lássuk, mennyien lépnek ki a munkaerőpiacról és hányan lépnek majd be, vagy a technológiai és a konjunkturális változásokat, hogy lássuk, hogyan változik ezek nyomán a szakmák közötti munkamegosztás. Ám mivel a modell még a válság előtt született, sajnos jelentősen befolyásolja majd a krízis, ezért karbantartásra szorul. Például a magyar ipar nem jelentéktelen része az autóipar köré szerveződött, s még kérdés, hogy mely országok lesznek a globális válság vesztesei ebben az ágazatban. Nem törvényszerű, hogy mi, magyarok legyünk azok. Ha a válság hatását figyelmen kívül hagyjuk, akkor most azt látjuk: a tíz év múltán várható topszakmák az informatikák, a gépipariak, az elektrotechnikaiak  és a mechanikaiak-mechatronikaiak. Például a gépiparban a legkeresettebb szakma ma a CNC-esztergályos és a modellünk szerint tíz év múlva is az lesz. S azt is látjuk, hogy most 100 foglalkoztatottból csak 19 diplomás, a növekedés pedig annak ellenére, hogy a megfelelő korosztályok 60 százaléka bejut a felsőoktatásba, lassú. Így száz foglalkoztatottból egy évtized múlva is csak 22-23 lesz diplomás…

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!