Először a hozzám közel álló, elvileg baloldali párt, az MSZP
gyávaságáról. Az MSZP politikai gyávaságát abban látom, hogy abban a
tévhitben lépett a rendszerváltás után a politikai porondra, hogy nem
kell korábbi múltjával szembenéznie.
Ha – és itt az a sajnálatos „ha” – az MSZP átértékelte volna a baloldali politikában a rákosi, kádári időkben bekövetkezett főbb eseményeket, ha azokból kiszűrte volna a követendőket és az elvetendőket, nem kellett volna új utakat keresnie. Olyan új utakat, mint a „baloldali tőkés osztály” fából vaskarikát, vagy a blairizmust. Ebben az esetben tartósan megtarthatta volna szavazóbázisát, irányt adhatott volna a felnövekvő, baloldali érzelmű új nemzedékeknek.
A jobboldal hasonló cipőben járt. Ő a rendszerváltást követően, alapvetően visszatért a horthyi Magyarország gondolkodásához anélkül, hogy átértékelte volna annak politikáját. Megtartva benne, ami általa követendő konzervativizmus, és elvetve belőle azt, ami meddő vágyakozás, amely Magyarországot egy világégés utolsó csatlósának avanzsálta.
A rendszerváltás után a bal- és jobboldali pártjaink politikai gyávaságait, gazdaságpolitikai gyávaság követte. Annak nyilvánvalónak kellett lenni, hogy egy döntően állami tulajdoni viszonyokkal rendelkező szocialista berendezkedésű állam, mint volt a Kádár-rendszer, más, több szociális juttatást biztosít polgárainak – esetenként erején felül is, amiért aztán megkapta a magáét, és a tömegekkel csak azt láttatta az, aki azt akarta láttatni –, mint bármely, a rendszerváltás idején regnáló, magántulajdonon alapuló kapitalista állam. Ennek következményeként, az állami tulajdon lebontásával – a privatizáció megkezdésével – egy időben meg kellett volna kezdeni a terhek átrakását az állam válláról a polgárokéra.
Feltehetően attól félve, hogy ez csúnya fényt vet a kialakuló új kapitalista rendre, ezt a hálátlannak tűnő szerepet sem az első szabadon választott MDF-kormány, sem a később őt követő kormányok nem vállalták, sőt, egyes területeken még tovább növelték az állam szociális terheit (lásd helyenként a nyugdíjkorhatár leszállítása, 13. havi fizetés, nyugdíj, utazási kedvezmény, családtámogatás stb.)
A Gyurcsány-féle szocialista-liberális kormány volt az első, amely a rendszerváltás után másfél évtizeddel vállalta ezt a nyögve-nyelős feladatot. Ugyanakkor ők is elkövették azt a hibát, hogy politikai gyávaságból nem igyekezett megértetni a polgárokkal, hogy ezek a „reformok” amiket propagált, szükségszerű kényszerintézkedések, amelyek egy korábban állami tulajdonnal rendelkező állam magántulajdonú kapitalista állammá való átalakítását eredményezik. Helyette a Kádár-rendszer rossz berendezkedéséről, bűnösségéről papoltak és papolnak még ma is néhányan.
Mindezeknek a politikai, gazdaságpolitikai gyávaságoknak következményeit éljük ma, amikor csőstül zúdulnak a társadalomra egy állam gazdasági szerkezetátalakításával járó nehézségek.
Balogh Lajos, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!