Mióta a Plasztikázott Nők Társasága tiltakozó levélben fordult Horváth
Ágnes miniszterhez, világossá vált, hogy egészségügyi rendszerünk, a
tervezett reformokkal együtt végleg megbukott, társadalmi
támogatottsága a nullával egyenlő.
A Fidesznek sürgősen meg kell alakítania plasztikázott nőtagozatát, ha már egyszer a népszavazási kérdések közül kihagyta a kérdést: „Egyetért-e ön azzal, hogy a mellimplantátumok utólagos ellenőrzése ne legyen kötelező, vagy ha mégis az lesz, költségeit a társadalombiztosítás viselje?”
Nem kétséges, hogy a kormányváltást és valódi rendszerváltást követelők erre a kérdésre is igennel felelnének, annál is inkább, mert az önmagukat „implisek”-nek nevező honfitársnők problémájának hátterében az Európai Unió áll, minden bajunk kútfője.
Konkrétan arról van szó, hogy az EU már a melleket is kukkolni akarja. „Tudomásunkra jutott írják Horváth Ágnesnek az implisek –, hogy 2008. januárjától Magyarországon is kötelezővé válhat a mellimplantátumok utólagos ellenőrzése egy roncsolásmentes vizsgálat keretében. A Plasztikázott Nők Társasága tiltakozik az eljárás kötelezővé tétele ellen, mivel azt megalázónak, diszkriminatívnak tartja. Ezen felül a vizsgálat olyan anyagi terheket ró sorstársainkra, melyeket sok esetben nem tudnak viselni, ráadásul a társadalombiztosítás és ön sem mutat hajlandóságot a kérdés vizsgálatára.”
A diszkrimináció nyilvánvaló. Természetes melleket nem vegzál az EU, sőt olyan nagy mellű nőket sem, akik kisebbítő műtétet végeztettek. Holott éppen az implisek azok, akik, mint internetes honlapjukon olvasható „szívüket-lelküket kiteszik azért, hogy a plasztikázás ne csúfszó legyen ma Magyarországon, hanem az igényesség velejárója”. Az igényes magyar nő előképe nem a Milói, hanem a Willendorfi Vénusz, bár utóbbinak sem ártott volna némi zsírleszívás, has- és combműtét, de ebbe most ne menjünk bele.
Sorsfordító időket élünk. Sztrájkok, demonstrációk szervezői nyilatkozzák, hogy a megmozdulásokra nem lett volna szükség, ha a reformok kiagyalása előtt a kormányzat lefolytatja a társadalmi dialógust. A szocializmusban, mint tudjuk, azért volt jóval kevesebb feszültség, mert olyan mellékes kérdések kivételével, mint szövetségesi rendszerünk, a KGST, vagy az MSZMP vezető szerepe, mindenről társadalmi viták folytak. Mit történik ezzel szemben ma? Például az, hogy egy tévécsatorna bemutatja a sztriptíztáncosnő mellnagyobbító műtétjét (nota bene, a művésznő azért feküdt kés alá, hogy lejárt szavatosságú implantátumát kicseréljék), és nem lehet betelefonálni, mekkorára töltsék a kebleit. Csoda, ha a lábadozó nőt, mint hírlik, elhagyni készül a partnere? És akkor még nem említettük az előrehozott nyugdíjat, a veszélyességi pótlékot, melyek egy műtétektől gyötört, súlyos terheket hordozó implist meg kellene, hogy illessenek.
A Egészségügyi Minisztérium azzal védekezik, hogy ellenőriztetésről nincs és nem is lesz jogszabály. Az EU csak az implantátumok forgalomba hozatala előtti fokozott ellenőrzést írja elő, mert egy megbuggyant cici súlyos komplikációkat okozhat, nem beszélve az esztétikumról.
Mondhatnánk, hogy akkor az egész nem volt több egy szőke nős viccnél, de nem mondjuk, mert hivatalnak itt úgyse hisz senki. Horváth Ágnes inkább kapja össze magát, és az OEP-pel finanszíroztassa a mellplasztikát. Továbbá az igényes férfiak műtéteit, mielőtt a „nagyik” is meglátogatják. Mármint a Pénisznagyobbított Férfiak Társaságának képviselői.
A Plasztikázott Férfiak Társasága egyelőre még hallgat, de ez sem tart sokáig, maximum addig, míg az Európai Unió a pénisznagyobbítások fokozott ellenőrzését el nem rendeli.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!