Roberto Benigni Az élet szép című tragikomikus filmsikerével robbant be a köztudatba. A film, melynek Benigni társírója, rendezője és főszereplője is volt egyben, hét Oscar-jelölést, a legjobb külföldi filmnek járó díjat és a legjobb férfi főszereplő díját érdemelte ki. Még nagyobb feltűnést keltett akrobatikus mutatványokkal fűszerezett, lelkes köszönőbeszéde a díjátadó gálán. 2006 óta a Dante Alighieri Isteni színjátékára épülő, TuttoDante (Mindent Dantéról) című egyszemélyes előadásával járja a világ színpadait. A Boston Phoenix amerikai újság készített vele interjút.
– Pedig rettentő elfoglalt vagyok. A legutóbbi filmemet, a Tigris a hóbant csak Európában mutatták be, az Egyesült Államokban nem.
l Saját műsorának címe Mindent Dantéról, de valójában Danténál többről van szó, igaz?
− Persze. Az előadásom címe azelőtt TuttoBenigni volt. Egyszemélyes darab, amelyben egyedül voltam a színpadon, de megváltoztattam TuttoDantéra. Az előadás alapját természetesen Dante Alighieri Isteni színjátéka adja. Annak is az ötödik éneke, amely a pokol buja, kéjes, érzéki szenvedélyeket bemutató első körét írja le. Ha az ember szerelmes, teljesen eluralkodik rajta ez az érzés. Nem szabadulhat tőle. Dante pedig mindenkihez szól, nem csak a középkori emberhez. Büszke vagyok rá, hogy az itáliai költészet egyik legragyogóbb darabját adhatom elő. Ez teszi ki az előadás második részét.
l És az el-sőt?
− Az első részben aktuális témákról beszélek, politikáról, Obamáról, és természetesen Berlusconiról is. Berlusconit nem kímélhetem.
l Hogyan kapcsolódik egymáshoz az előadás két része?
− A mai eseményekről beszélgetve az ember hamar ráébred, hogy mennyire hasonlítanak a középkoriakhoz, főleg, ahogy Dante látta őket. Szeretem, amikor átváltok a jelenből Dante korába, mert egyszerűen minden átmenet nélkül folytatom az előadást. A számunkra fontos dolgok, az emberek mély érzelmei sosem változnak. Életünk titkai mindig ugyanazok maradnak. Tulajdonképpen Dante témája az élet maga. Az előadásom tele van szabadsággal, energiával és életerővel. Minden energiámat beleadom, és élvezem a teremtést, az önkifejezést, és a lehetőséget. Gyönyörű volt, amikor Európában adtam elő a darabot.
l Ön szerint az élet szép és felemelő, akárcsak a filmjében. Az előadásaira is igaz ez?
– Igen, ez az én stílusom. A komédiám célja a szórakoztatás. Számtalanszor kértek rá, hogy készítsem el Az élet szép folytatását, vagy szerepeljek holokausztfilmben, de minden alkalommal nemet mondtam. Különleges, egyedi és megismételhetetlen alkotás volt.
l A düh is része az előadásának?
– Düh? Mire irányuló düh? Szerintem nem a düh nem a megfelelő szó. Dühös vagyok az emberekre, akiket nem szeretek, vagy néhány ellenszenves dologra az olasz politikában. Mindenki tudja, hogy nem szívlelem túlságosan Berlusconi urat. De végül is szerencsém van Berlusconival, mert így egyszerűen meg tudom nevettetni az embereket. Csak el kell ismételnem, amit az interjúkban mond.
l Az Oscar-gálán bemutatott akrobatamutatványai megosztották a közönséget és a kollégákat. Nem bánta meg?
− Amit tettem, örömömben tettem, mert külföldi színészként egyszerűen nem számítottam ilyen csodálatos díjra. A székeken ugrálva nem akrobatamutatványt adtam elő, hanem repülni próbáltam. Mit tehet az ember, amikor Sophia Loren szólítja, hogy „Roberto”? Nem volt elég csupán köszönetet mondani. Ki szerettem volna mutatni a hálám és örömöm. Ilyen típus vagyok, olasz és komikus. Tehát csupán köszönetet mondtam a magam módján. Azt tettem, amit igaznak éreztem.
Fordította: Kántor Zsána
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!