Bár a vezetékes víz az egész országban iható, a fertőtlenítésére szolgáló klór mellékíze és a vízminőség romlásáról időnként lábra kapó rémhírek miatt egyre többen keresnek alternatívát kiváltására. A Kosár magazin ezúttal a rendelkezésre álló legfontosabb lehetőségeket foglalta össze. Köszönet a Kosárnak a lehetőségért, hogy a VH olvasói is megismerhetik ezeket.
Vagyonvédelem
A vezetékes vízből kicsapódó alkáli földfémek elcsúfítják a csempét, elősegítik a szanitereken a szennyeződések és a baktériumok megkapaszkodását, eldugítják a csapok szűrőbetétjét, rövidítik a mosógépek, bojlerek élettartamát, megnövelik a tisztításhoz szükséges egységnyi mosószer, sampon, tusfürdő felhasználását. Szerencsére ma már több, a problémát az egész lakásban megszüntetni képes megoldás közül választhatunk. Az elektromos készülékek előnye a kis helyigény, a relatíve alacsony beszerzési és üzemeltetési költség, valamint az, hogy a vízvezetékrendszerben lerakódott vízkövet is képesek egy idő után fellazítani. A csővezeték megbontása nélkül, akár saját kezűleg felszerelt, évente mindössze pár száz forintos energiafelhasználású szerkezet elektromos impulzusokat bocsát a vízvezetékrendszerbe, aminek hatására a vízben oldott ionok megtapadni képtelen kristályszerkezetbe állnak össze és távoznak. Ebből következik, hogy a víz nem lesz lágyabb, csak a vízkőkicsapódás káros következményei szüntethetők meg. A polifoszfát vízkőmentesítők szintén csak részleges vízlágyításra képesek. Ebben az esetben a vízben oldódó reagens akadályozza meg a vízkő kicsapódását, emiatt ez a módszer elsősorban háztartási eszközeink védelmére alkalmas, ivóvíznek (szemben az elektromos készülékekkel) az oldott vegyi anyag miatt nem javasolható. Több kivitelben kapható, ezek közül a legnépszerűbb a mosógép, illetve a bojler elé szerelhető automata adagoló. Hátránya, hogy működtetése folyamatos felügyeletet és kiadást igényel, hisz a vegyszertartályt minimum egy-két évente újra kell tölteni.
Teljes vízlágyítást ioncserés eljárással működő készülékekkel érhetünk el. Lényege, hogy az ioncserélő gyantán (vagy sótablettán) átáramló kemény vízben a keménységet okozó kalcium és magnézium sók ionjai nátriumionokra cserélődnek, amelyek már nem képesek vízkő formájában kicsapódni. A gyantát a készülék konyhasóoldattal automatikusan regenerálja, ezáltal a gyanta évekig használható, csak a sót kell havonta egyszer pótolni. Előnye, hogy a víz iható marad, sőt a fürdéshez, locsoláshoz, főzéshez, mosáshoz sokkal kedvezőbb kémiai összetételű lesz.
Egészségvédelem
A dinamikusan növekvő, napjainkban éves szinten fejenként 60 litert meghaladó hazai ásványvízfogyasztás szemléletesen mutatja, hogy a műszeresen kimutatható vízminőség és az emberek fejében élő egészségkép, illetve a csapvíz használati értéke között óriási szakadék tátong. Kevesen tudják ugyanakkor, hogy megnyugtató megoldást a problémára nem csak az évi több tízezer forintos folyamatos kiadással és állandó cipekedéssel, pillepalack elhelyezési dilemmával járó ásványvízvásárlás jelent, hiszen számos házi víztisztító berendezés kapható. Egy korszerű készülék „háromdimenziós” szűrésre képes, azaz egyidejűleg véd a fizikai szennyeződések (szilárd ásványi és szerves anyagok, olajok-zsírok stb.), a biológiailag aktív szervezetek (baktériumok, algák, vírusok, gombák) és a kémiai szennyezők (nitrátok, nitritek, ammónia, arzén, nehézfémek, vas, mangán, fenol, magas sótartalom, növényvédőszer-maradék stb.) káros hatásaitól. Igaz, erre a komplex védelemre csak szélsőséges (pl. ásott kutakból való vízvétel) estekben van szükség, az eleve egészséges vezetékes vízből már egyszerűbb, néhány zavaró összetevő kiszűrésére (klór, vas) képes berendezésekkel is kitűnő italt kapunk. Az olcsóbb készülékek rendszerint egy 5 mikronos mechanikai szűrőből, és egy aktív szenes szűrőbetétből állnak. Előbbiek a vízben lebegő szilárd anyagok kiiktatására szolgálnak, utóbbiak a vízben található klór, rákkeltő vegyületek, szerves, illetve íz- és illatrontó anyagok eltávolításáért felelősek. Egy komolyabb berendezés már vastalanító reagenst (vagy finomabb szűrőt) is tartalmaz, amely megszünteti a víz vas miatt érezhető fémes ízét, és meggátolja a vizes berendezési tárgyak, csövek, szerelvények sárgás-barna elszíneződését. Az UV-betét elsősorban fertőtlenítésre, a biológiai összetevők elpusztítására szolgál, mivel csak speciális esetben szükséges jellemzően önálló berendezésként (is) kapható.
Jelenleg a víztisztítási technológiák közül az egyik legtökéletesebb megoldás a fordított ozmózis elve alapján működő víztisztító berendezés. Az eljárás során külső nyomás hatására a féligáteresztő membránon keresztül a magasabb koncentrációjú oldatból (szennyezett víz) az alacsonyabb koncentrációjú oldat felé (tisztított víz) áramlás indul. A membránok mentén a tisztítandó víz állandó mozgásban van, ami folyamatosan eltávolítja a membrán felületén lerakódó szennyeződéseket. A kemény víz ugyanakkor lényegesen rövidíti a szűrőbetét élettartamát. A víztisztításnak ez a módja minden egyéb módszernél hatékonyabb, hiszen a membrán tulajdonságaiból adódóan a szűrő akár a baktériumoknál ezerszer kisebb szennyeződések eltávolítására is képes. Hátránya a relatíve magas ár, illetve az, hogy csak viszonylag nagy víznyomás mellett működik hatékonyan.
A háztartási készülékek kapacitása 1-2 liter/órától 8-10 literig terjed, kivitelük rendkívül változatos, a csapra szerelhető hordozhatótól kezdve a vízvezeték-csatlakozást nem igénylő kancsós megoldásokon keresztül a beépíthető vagy önálló bútorként a sarokba, vagy asztalra állítható, hideg és forró vizet is előállítani képes készülékekig számtalan típussal találkozhatunk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!