A Real Madrid középen már most majdnem tökéletes

Az eleddig kilenc európai trófeát – BEK-, illetve Bajnokok Ligája-elsőséget – besöpört, de a tizedikkel immár hosszú évek óta adós együttest azonnal megerősítendő első (villám)lépésben megvásárolta Kakát, a brazil válogatott és az AC Milan irányítóját, majd e hét közepén – második fogás gyanánt – „feltálalta” Cristiano Ronaldót is. És ha igaz, a harmadik nagy dobása sem várat sokáig magára: állítólag már a Realé az FC Valencia Európa-bajnoka, David Villa is. Ha fő posztjukat nézzük, bár mind a hárman nagyon értenek a gólszerzéshez is, ketten – Kaká és Ronaldo – inkább középpályások, ennél fogva a blancók – vagyis a  fehérek, ahogyan a fővárosiakat becézik – e fontos csapatrésze már most tökéletesnek tűnik. Különösen, ha ideszámítjuk a két Diarrát, a még a sérülése miatt az elmúlt idény jelentős részét kihagyni kényszerült Mahamadout, a mali illetőségű, s az említettek közül a védekezéshez messze a legjobban értő játékost, továbbá a francia Lassana Diarrát, aki szintén kiváló szűrő lehet a pálya középső fertályán, főképpen ha kivételes képességű társak vannak mellette  És ha már „csapatépítésnél” tartunk, folytassuk is az összeállításosdit: elöl az elnyűhetetlen csapatkapitányt, Rault tartsuk meg és keressünk mellé méltó társat, aki lehet, hogy a már említett 27 éves válogatott támadó, a felettébb hálóérzékeny Villa lesz – idei, egyben eddigi legjobb szezonjában klubja színeiben 40 meccsen harmincszor volt eredményes, a válogatottban pedig nyolc fellépésén tízszer talált be –, már csak azért is, mivel a jelek szerint a szűk egy esztendőre kidőlt, s mostanra felépült holland Ruud van Nistelrooyt, a korábbi gólvágót már nem óhajtja megtartani a Real szintén átalakult szakmai vezetése. Aztán lehet, hogy – ha mégsem jönne Villa – átállnak az egycsatáros rendre, hiszen Kaká és Ronaldo bármikor képes „társulni” Raullal, vagyis nem okoz főfájást egyiküknek sem, ha a támadászárás is a feladatuk, akár szólóban, akár a fő befejező ember Raullal összejátszva. Ha mégsem így történik, érkezhet egy további sztárcsatár, hogy ki, egyelőre nem tudjuk, de Perez elnök nekibuzdulását látva, aligha kell sokat várni a következő nagy név bejelentésére…
Hogy a hátsó alakzat miképpen alakul, szintén kérdés, mert a kapuban ugyan Iker Casillasnak, a Real mellett a spanyol válogatott első számú hálóőrének a helye megkérdőjelezhetetlen, az előtte álló „őrizeteseké” viszont annál inkább az, pláne, hogy az aranylabdás, utolsónak bizonyult évadjában azonban már nem túl acélosan teljesítő Fabio Cannavaro hazatért Olaszországba. A többiek közül viszont az Európa-bajnok Sergio Ramoson kívül nincs nemzetközileg is kiemelkedőt nyújtani képes játékos, vagyis a presidente lehet, hogy a védelembe is „bevásárol” valakit.
Ami már tény: Kaká a múlt héten végleg a Realé lett, dacára saját sorozatos hűségnyilatkozatainak is, amelyekhez aztán mégsem tudott hű maradni, merthogy a végeredményt tekintve a gazdasági kényszer, vagy ha úgy tetszik, a gáláns madridi pénzfelajánlás hatására az AC Milan végül csak túladott rajta. A királyi klub tényleg felséges ajánlata nyomán mintegy 67 millió euróért költözik a spanyol fővárosba Kaká – tavalyelőtt az Év játékosa –, aki a hat szezonra szóló elkötelezettségért cserébe évente 9 millió eurós nettó fizetéssel számolhat. 2007 európai aranylabdása után pedig érkezhet 2008 aranylabdása, a FIFA múlt évi legjobbja is, mivel a csütörtöki futballpiaci világszenzáció szerint a Real megvette Cristiano Ronaldót is – újfent csak minden tiltakozás-tagadás ellenére, amely az ügyletet megelőzte. Méghozzá nem is hetek, nem is hónapok, hanem tulajdonképpen több mint egy esztendő óta. Komoly formában – legalább is a nagy nyilvánosság számára – tavaly nyáron merült fel először a portugálok kiválóságának klubcseréje, de akkor még – Sir Alex Ferguson, a nagy hatalmú, s nem mellesleg hihetetlenül eredményes vezetőedző ellenállása eredményeképpen – a Manchester United nem engedte „elkószálni” legnagyobb sztárját. Most azonban már nem volt apelláta, vélhetően azért, mert a színfalak mögött jóval korábban, jelesül – a történeti hűség kedvéért: a sikeres alku alapjait még az előző elnök, Ramon Calderon fektette le – már a múlt évben megszületett a megállapodás: a 2009/10-es bajnoki idényt nem Angliában, hanem spanyol földön kezdi CR7, ahogyan a monogramja és a mezszáma alapján „titkosítják” a játékost. Négy napja az ibériai La Razon kürtölte világgá, hogy az előszerződés már novemberben megvolt a felek között, mi több: három-oldalú kontraktus rögzítette egyfelől a Real Madrid, másfelől a Manchester United, Ronaldo és a játékos ügynöke között, hogy a sokak által imádott,  de például „nárcisztikus” manírjai miatt  nem kevesek által nagyon nem kedvelt portugál futballzseni 80 millió fontért – euróban mérve 94 millióért, magyar forintban pedig több mint 26 milliárdért – a spanyoloké lesz. Állítólag némi finomítás még hátra van a június 30-i végleges és hivatalos aláírásig, de kész ténynek tekintendő, hogy Ronaldo – Kakához hasonlatosan – hat idényre kötelezte el magát, és szezononként átlagban és tisztán 9 és fél millió eurót vághat majd zsebre, helyesebben – mert ekkora zseb tán nincs is – kereshet a Realnál. Összehasonlításképpen: hozzá(juk) képest David Villa olcsójánosnak hat, hiszen őt  a fáma szerint alig 35 millióért veheti és viheti a Real, miáltal Perez – aki egy építőipari cégcsoportmonstrum fejeként felettébb tehetős ember –  világgazdasági krízis ide vagy oda, már eddig csaknem 200 millió eurót költött el – ha úgy tetszik: fektetett be – az általa focistabeszerzésekre odaígért 300 millióból egy új, az elmúlt évekbelieknél jóval ütőképesebb csapat megteremtése-kiépítése reményében.
A Madeira szigetén született Ronaldónak amúgy gyerekkori vágya teljesül a klubváltással, ahogy édesanyja egy korábbi interjúban elárulta: kisfia – és persze ő legalább annyira – mindig is a Real Madridról álmodott. A meséből most valóság lesz, amiért sokat tett a 24 éves futballista. Amikor 2003-ban a lisszaboni Sportingtól csatlakozott a Manchester Unitedhez, gyakorlatilag a kutya sem ismerte, legfeljebb szűkebb környezete lehetett tisztában rendkívüli tehetségével a 18 éves ifjúnak. Aki aztán fokozatosan kinőtte magát a Vörös Ördögöknél, tökélyre fejlesztve technikai tudását, villámgyors labdazsonglőrként, lábbal és fejjel is igen „találékonnyá” vált, s évről évre, idényről idényre lett mind inkább meghatározó egyénisége az MU-nak. Amelynek színeiben a Premier League-ben az elmúlt fél tucat esztendőben – immár véglegesnek mondható módon –196 mérkőzésen játszott, s összesen
84 bajnoki gólt szerzett, rekordévében, a 2007/08-as szezonban pedig – amikor a United nemcsak angol bajnok, de Bajnokok Ligája-győztes is lett Ronaldo vezetésével – az összes meccsét figyelembe véve 42 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába.
Azzal, hogy a Real kész és képes volt 94 millió eurót leszurkolni érte, egyszersmind a világ legdrágább futballistájává is emelte Ronaldót, aki az első Perez-éra francia légiós kiválóságát, Zinedine Zidane-t előzi meg: az akkortájt különösen népszerű „Zizou-ért” 75 millió eurót fizetett a madridi királyi klub elnöke.
A világsajtó ugyan a gigantikus összeg napvilágra kerülésekor felhördült, és szinte egyöntetűen „irreális őrületnek” nevezték a madridiak lépését, utólag lehet, hogy finomítani kell majd a minősítésen. Egyfelől akkor, ha – amint azt várják a Real-hívek – a madridi alakulat egyre-másra aratja majd a sikereket, odahaza és a határokon kívül, a nemzeti bajnokságban, a kupában és a nemzetközi focihadszíntéren egyaránt. Másfelől ha az üzlet anyagilag is kifizetődőnek bizonyul, s megtérül Ronaldóék ára – a nyilván ugrásszerűen megnövekvő jegybevételek, a bérletesek, a mezeladások, az egyéb marketingbevételek, a szponzori pénzek révén. Bár Perez elnök ez utóbbit illetően, mármint hogy az eurokiadások hiánytalanul visszajöjjenek, tán nem is bánná a terv „alulteljesítését”, amennyiben a Real Madrid például begyűjti a tizedik euroserleget is…

(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!