László Csaba: szívvel és lélekkel

De ami még ennél is fontosabb, László Csaba több díjat is bezsebelt ebben az évben, ő lett az év edzője és a legjobb edző is egyben, továbbá királycsinálóvá vált csapata, mert a skót bajnokság rájátszásában az utolsó meccsen a legismertebb és legsikeresebb felföldi csapat, a Celtic várt rá, és a vele szemben elért döntetlen azt jelentette, hogy a zöld-fehérek elvesztették a bajnoki aranyérmet a Rangers ellenében.

Milyen érzés sikeres edzőnek lenni?
– Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy engem választottak az év trénerének, de nem is az én sikerem a lényeges, hanem az, hogy a csapatom nevéhez méltón szívvel és lélekkel hajtott, ami a bronzérmet jelentette a számunkra.
Sokakat meglepett, amikor kiderült, hogy ön lesz a csapat mestere. Egyáltalán miként került szóba a neve?
– Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de nem új keletű a kapcsolatom az együttessel, mert annak idején, amikor a Fradival részt vehettünk a nemzetközi kupában, s pont velük kerültünk szembe és ütöttük el a Heartsot a továbbjutástól, már akkor megkerestek a vezetők, hogy vállaljam el a csapat irányítását.
Magyaros temperamentuma mennyire érvényesült a csapat felrázásában, és miként fogadták, amikor belépett először az öltözőbe?
– Egy profi labdarúgónak tudomásul kell vennie azt, hogy nem ő választja az edzőjét. És egy edzőnek is tudomásul kell vennie, hogy azzal kell gazdálkodnia, amivel rendelkezik a csapata. Nos, amikor idekerültem, az volt az érzésem, hogy egy lelkileg szétesett csapat a Hearts, és amikor ezt felmértem, leültem a játékosokkal meg a vezetőkkel együtt, és egy angol szót mondtam mindössze, azt, hogy together, azaz együtt. Úgy tűnik, ez varázsszónak bizonyult, mert az egész szezon alatt egy emberként, együtt harcolt mindenki, sőt a szurkolók is átvették ezt a szlogent, és így biztatták sokszor a csapatunkat.
Egy orosz milliárdos a csapat tulajdonosa. Mi volt az elvárás a rajtkor?
– Mindenképpen az, hogy jóval előrébb végezzen az együttes, mint a legutóbbi bajnokságban, ahol bizony a hátsó régiókban zárta a szezont a Szívek gárdája.
Egy gondolat erejéig térjünk még vissza a temperamentumhoz. Sokszor lehetett olvasni arról, hogy német, román edző, meg azt, hogy Matthäusnál a magyar válogatott segítője volt.
– Hála istennek már magyar edzőként titulálnak, pedig szinte minden kitétel igaz, mert Romániában születtem, Németországban szereztem az edzői diplomát és Magyarországon futottam be.
Akkor mi az igazság?
– Egy magyar székely góbé vagyok, és néha a góbéságot sikerült belopni a csapat felkészítésébe, de én Magyarországon kaptam a legtöbbet, amit egy edző kaphat, hiszen a válogatott mellett dolgozhattam, és életem első igazi nagy csapata, a Ferencváros volt, amelyhez még most is nagyon sok szállal kötődöm. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült visszajutni az NB I-be. Remélem, hogy minimum olyan helyezést fognak elérni a zöld-fehérek, mint amikor én ültem ott a kispadon, és bajnoki ezüstérmesek lettünk.
Annak ellenére, hogy nem volt sokáig ott, milyen emlékeket őriz az Üllői útról?
– Rengeteg tapasztalatot szereztem, amelyet az ugandai válogatottnál és most itt, Skóciában is hasznosítani tudok. Ám egy dolgot el kell mondanom. A together ha működött volna a Ferencvárosnál, akkor biztos, hogy nem került volna sor arra, hogy kikerüljenek az elitosztályból. Egy biztos,  fiatal edzőként elkövettem jó néhány hibát, de ha akkor az együtt szó szerint együttműködést jelent, bizony sokkal jobb szájíze lett volna mindenkinek a Fradinál.
Harmadikok lettek, kijutottak a nemzetközi kupaporondra. Állítólag jó néhány játékosuk távozott. Van-e mód az erősítésre?
– Sajnos öt meghatározó ember ment el, azaz vettek meg tőlünk, éppen ezért arra kértem a klub tulajdonosát, hogy ezúttal ne tehetséges fiatalokat vegyünk, hanem kész játékosokat, mert az Európa Ligában való szerepléshez érett emberekre van szükség. Egyelőre folynak a tárgyalások, körbenéznek a piacon, és remélem, hogy megvalósul ez a kérésem.
Már említettük, hogy több rekord fűződik a nevéhez, van még egy. Az utóbbi években ön az a tréner, aki a leghosszabb időt töltötte el a csapatnál, pontosabban egy szezonon át irányíthatta az együttest. Meddig szól a szerződése?
– Még egy évig, és remélem, talán még tovább is maradhatok.
Már szó került a Fradiról. Figyelemmel kísérte a csapat teljesítményét az NB II-ben?
– Természetesen, hiszen a szívem egy csücske a zöld-fehér csapat, és remélem azt, hogy a Fradi megtartja azt az embert, Lipcsei Pétert, aki egy személyben maga a zöld-fehér szimbólum, és mindig minden idegszálával segítette, és remélem segíteni fogja az együttest. Ha még én ülnék a kispadon, 37 év ide, 37 év oda, biztos, hogy szerepet adnék neki, már csak azért is, mert összetartja a csapatot. Ezt mint magánember mondom, mert egyetlen edző sem szereti, ha beleszólnak, miként gondolja a csapatépítést.
Végezetül térjünk rá a magyar válogatottra, amely mellett dolgozott is. Miként látja a nemzeti csapat esélyeit a vébéselejtezőn?
– Természetesen, amikor Matthäus felkért arra, hogy a másodedzője legyek, visszamenőleg átnéztem a válogatott évtizedeken át mutatott eredményeit, és elmondhatom, hogy soha az elmúlt huszonvalahány évben nem volt olyan közel csapatunk a továbbjutáshoz, mint most. Az együttes hozta a kötelezőt, és nem buktuk el eddig csak a svédek elleni idegenbeli meccset. Ám most következik a neheze, hiszen jönnek a portugálok, megyünk Portugáliába, jönnek a svédek és megyünk Dániába. Persze nagyon sokat számít majd a végelszámolásnál, hogy a két skandináv csapat miként birkózik meg egymással, papíron nekünk a döntetlen jobb lett volna, és az albán –portugálon is, ám az biztató, hogy a második helyről várja a magyar válogatott az őszi folytatást.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!