Orbán készül az utolsó harcra

 A hozzá közelálló napilapban Nagy Imre újratemetése huszadik évfordulójáról cikk jelent meg, ahhoz kapcsolódva, hogy a minap adatok kerültek publikálásra a korabeli hazai elhárítás mozgósításáról is: „Sok, vagy kevés 198 besúgó? Attól függ, honnan nézzük. Ha alakzatot alkotnak és felvonulnak, igazán impozáns demonstráció lehetett volna. Sőt még egy koszorút is elhelyezhettek volna az ügynökök nevében, hiszen Nagy Imre is az NKVD ügynöke (Sz-122-es) volt a harmincas években.” Ezt vetette csak így lazán oda a cikkíró, aki korábban a Szálasi eszméit publikáló Pannon Front lapjában publikált. (Az alakuláskori Pannon Front főszerkesztőjének fennmaradt programja szerint „Magyarország viszonylatában mindenekelőtt Szálasi Ferencet szeretnénk az őt megillető helyre tenni a magyar tudatban.”)

És a mártír Nagyot gyalázó, rajta is gúnyolódó szerző kollégái, szerkesztői közül senki sem mondta neki, ácsi, ez nem az a nap, ez olyan állítás, amely nem bizonyított, sokak szerint hamis vád.
Ha jelentkezésre hívnák fel azokat, akik emlékeznek, hogy ugyanez az orgánum mikor ügynöközött le prominens jobboldalit – mondjuk olyat, aki kötelességszerűen megjelent a Mécs-bizottság előtt, vagy saját táborbeli városvezetőt – hát nem sok emlékező jelentkezne. Részben, mert lehetnek, vagy vannak ugyan az illetők ellen szóló bizonyítékok, de az ítéletalkotáshoz a hazai bírósági gyakorlatban nem elegendőek. Ám elsősorban azért, mert ezekben az esetekben „a mi kutyánk kölykei” szindrómáról van szó, prominens jobboldaliakról. Nem olyanokról, mint Nagy Imre, aki politikai hovatartozását a kivégzőudvar árnyékában sem tagadta meg. Ezért nem kellett az ordenáré mondat szerzőjének tartania attól, hogy Orbán Viktor majd összevonja szemöldökét.
Orbánnak – környezetéből épp a minap engedtek fel egy kormánylista kiszivárogtatásából kísérleti léggömböt – jó a dolog, úgy ahogy van. Egybevág azzal is, hogy ő betervezett felelősségre vonásokon, számonkérésen gondolkodik az ellenséggel szemben, hisz számára harc ez, nem holmi demokratikus versengés. A Magyar Nemzet szombati számában közölt cikkében olvasható: „…küzdelem következik, nem is akármilyen. Az utolsó nagy összecsapás, amelyben az emberek eszményei és a hatalom tervei fognak megütközni. Most kezdődik az utolsó harc azért, hogy a szabad Magyarország tervét megvalósíthassuk. Most lett valódi esélyünk végleg legyőzni őket, lezárni a Gyurcsány–Bajnai-korszakot… pontosan kell tudnunk, mi is történt ebben a sötét korszakban Magyarországon, és abban, ami történt, kinek mi volt a szerepe. Láthatóan meg akarják akadályozni, hogy fényt derítsünk a sötét ügyekre, arra, hogy mitől is ment így tönkre az ország…” Orbán sorolja az „ügyeket”, de nincs szó arról, hogy ma tenne feljelentést: igazságszolgáltatásra majd akkor, kormányzása idején készül. Árulkodik a kifejezés: „fényt derítsünk…”
Ezzel együtt is a legérdekesebb e terjedelmes cikkben nem az, ami benne van, inkább az, ami kimaradt belőle. A Gyurcsány–Bajnai-korszak mantráját sulykoló Orbánnak nincs szava sem Vonáról, akit ő hívott a polgári körbe, akinek pártjával a Fidesz önkormányzatok sorában együttműködik és aki legutóbb csaknem tizenöt százalék jobbikos voksot könyvelhetett el. Akinek tevékenységét, megtudhatta ezt a Fidesz-vezető is, növekvő aggodalom kíséri a NATO országok fővárosaiban (a héten a német Süddeutsche Zeitung egyenesen Európát sürgette, hogy lépjen fel a magyar szélsőjobb veszélyes térnyerése ellen). Vona különben egy héttel ezelőtt szélsőjobbos együttműködési csúcstalálkozót tartott Szegeden, ahol a Magyar Gárda, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és más szervezetek képviselői mellett részt vett Budaházy György is, akit e héten terrorcselekmények gyanúja alapján őrizetbe vettek. A dokumentált gyanú szerint az ő utasítására hajtotta végre egyik bűntársa a Hiller István családi háza elleni támadást, utasítására dobtak Molotov-koktélt Kóka János házára, tervei között szerepelhettek további robbantások is… Vélhetően nem először találkozott Budaházy a múlt hét végén a szegedi összejövetel némely részvevőjével. 
Orbán azonban a baloldal ellen készül végső harcra és cikke végén a jobboldal idilli képét felfestve  a többi között ezt írja: „Egy a tábor és hatalmas. Egy a zászló és magasan leng.” Csakhogy az új szegedi gondolat hívei egy piros-fehér sávos zászló alatt tanácskoztak, majd parádéztak sajtóértekezletükön. Orbán nem könnyítette meg azok dolgát, akik legalább a terrorizmushoz köthető szélsőség ellen szeretnének közös fellépést. De ettől még a feladat, amelyet – éppen a nyugati reagálásokat látva – a nemzeti érdek diktál, marad és az idő is sürget…

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!