Teheráni Tienanmen?
Szombaton a CNN megszakítás nélkül Teheránra figyelt, ahonnan szórványosan jöttek a nehezen ellenőrizhető hírek, hiszen a kevés külföldi tudósító szigorú kormányzati ellenőrzés alatt jelent, az interneten érkező amatőr jelentések drámai felvételei alapján csak hozzávetőleges képet lehetett alkotni.
A hivatalos teheráni közleményeket pedig eleve kétkedve fogadták. Ám annyit egyértelműen lehetett tudni, hogy – miután a főajatollah kilátásba helyezte a tiltakozó hullám akár erőszakos letörését is – ez a hétvége drámai lehet. A világsajtóban számosan mondták, írták le, amit a szombati New York Times az iráni fejleményeket hamleti habozással kezelő Obama egyik (gondosan névtelen maradt) embere mondott: a Tienanmen tér árnyéka vetül a Fehér Házra. Mármint a húsz évvel ezelőtti kínai véres hatalommentő eőszaké, hiszen az is több napos tüntetéssorozat nyomán következett.
Iráni szakértők – és sok áll az emigrációban a világsajtó rendelkezésére – azonban a harminc évvel ezelőtti teheráni tüntetéseket is citálják, s Hamenei ajatollah dilemmáját éppenséggel azzal a Reza Pahlavi sahéval vetik egybe, akit a vallási rezsim alapítójának Khomeini ajatollahnak a forradalma döntött meg, s aki mindvégig ingadozott a túlzott és a túl kevés karhatalmi erőszak között, mígnem menekülnie kellett. De a hasonlóságnak itt vége is, mert a mai teheráni háttérben maguk az ajatollahok is megoszlanak. Hamenei pénteki kulcsbeszédét a rezsim számos prominense nem ment meghallgatni, így a múlt pénteki elnökválasztás vesztesének nyilvánított Muszavi sem. Pedig Hamenei nemcsak fenyegetőzött, hanem egyezkedni is próbált a belső ellenzékkel: megnyugtatta a – Muszavi mögött álló, elemzők szerint őt mozgató – Rafszandzsanit (a mai Irán egyik leggazdagabb emberét), hogy nem váltják be a győztesnek nyilvánított Ahmadinezsád kampányfenyegetőzését a korrupciós perekkel. Sok szakértő szerint most valójában a Khomeini életében főszerepet kapott Rafszandzsani és Muszavi próbálna revánsot venni a Hamenei-korszakban történt háttérbe szorításáért, vagyis az iráni játszma soktényezős. Gyaníthatóan ez magyarázza a rezsim viszonylagos visszafogottságát az egész heti tüntetéssorozat idején.
S alighanem a rezsim e belső megosztottsága az indoka Obama visszafogottságának, akit történetesen elődjének, Bushnak a neokonzervatív tanácsadói ösztökélnének az iráni ellenzék melletti nyíltabb kiállásra. A Fehér Ház viszont nem szeretne ürügyet adni a teheráni keményvonalasoknak, hiszen Hamenei pénteken már így is az amerikai-brit (és persze „cionista”) beavatkozással próbálta újjáéleszteni a Nagy Sátán elleni – legalábbis az iráni városlakóknál – kifulladó indulatokat.
A.J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!