Sárhegyi Csaba, egy születése óta kerekesszékhez kötött dombóvári
mozgássérült férfi közölte a VH-val a történetet. Egy tőle távol élő
sorstársa ügyében kért segítséget – az eset nyilvánosságra kerülése és
lehetőleg mielőbbi megoldása érdekében. Mint elmondta: egy mátrai
faluban élő mozgássérült elektromos kerekes székével elment az egyik
üzletlánc boltjába vásárolni, majd kifelé menet megszólalt a riasztó!
Bekísérték, megmotozták – s természetesen nem találtak nála lopott
árut.

Tesztelték az eseményeket. Egyértelművé vált: az elektromos kerekesszék működése kapcsolja be a riasztórendszert. Aztán pár nappal később – a már ismert tények ellenére – újfent bekísérték őt a biztonságiak, megint eljátszották vele a megalázó tortúrát. A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) 102 egyesülete, 750 helyi csoportja van, a mozgásukban kisebb, vagy nagyobb mértékben korlátozottak száma több százezer. Az Európai Fogyatékosságügyi Fórum 1997 óta küzd immár értük is.
Orosz Erika, a szenvedő alany. Nem szegült ellen, azonnal ment is hátra: csak a számla, meg az azon szereplő áru volt nála… Recsken él a fiatal nő – s bár nem lenne „kötelező” számára a napi bevásárlás, hiszen van családja, de ő szeret maga eljárni. Saját magán kívül – mint tegnap elmondta – csupán egy embert látott eddig Recsken kerekes székkel, az nem elektromos volt, az illető az OTP-be ment be… 1982 óta mozgássérült. Nagyon furcsán éreztem magam a szituációban! – meséli – Hisz’ nem mondhatom el mindenkinek, pláne nem verhetem nagydobra, hogy nem lopok; a végén még összesúgnak mögöttem: „nem elég, hogy mozgássérült, még tolvaj is!” A kényelmetlen helyzetről mindenesetre a Coop üzletláncot értesítette: Andorai Attila, a biztonsági rendszer gazdája elnézést kért, s ígérte: beállítják az elektronikát, finomhangolással hozzáidomítható állítólag a rendszer, ha meg nem, akkor majd legközelebb kikapcsolják.
Erika maga is talált megoldást: két elektromos közlekedési eszköze van, egy utcai és egy kisebb, a szobai – ez utóbbinak kikapcsolható a rendszere. Igaz, akkor meg őt be kell tolni. S ez nehéz. Körülményes. Neki is, másoknak is. Segítséget kell hozzá igénybe venni. Azt ő nem mondja ki, amit e sorok írója gondol – megannyi mozgássérült magyar állampolgár nevében –, az sérti az emberi méltóságát. Egyenjogúságát, esélyegyelőségét – amiből amúgy is kevesebb jutott „gyárilag”… Saját önállóságba vetett hitét. Mint az is, hogy még mindig ott áll rengeteg közintézmény, bolt, iskola, klub, szórakozóhely bevehetetlen erődként a kerekes székesek, a babakocsisok, mankósok stb. előtt, bár két évtizede kétségkívül történt ez-az az akadálymentesítés terén. Akik európai adatok szerint az ideiglenesen mozgásukban korlátozottá válókkal együtt a társadalmak 35-40 százalékát képviselik. Az akadálymentesítési határidők pedig csak tolódnak, tolódnak, a többek közt a gazdasági helyzet függvényében. Amúgy a biztonsági rendszer nem csak a székekre „ugrik”: ha valakinek a törött csontozatát valaha is platinával, vagy más fémmel „drótozták” össze, arra is bejelez. Mert „érzékeny”. Csak az érdemtelenül vegzált ne legyen érzékeny…Erika és társai nem akarják azt, amit fórumuk jelentése így hív: „fogyatékosság a színfalak mögött” – „azaz az egyének szabad mozgása az Európai Unióban számukra csak egy eszme, mert többnyire valamilyen akadály meggátolja, hogy elhagyjuk lakóhelyüket”. A fiatalasszony már előre tart attól: a CBA recski áruháza jövőre szintén elektronikus jelzőrendszert vezet be. Erika előre fél, nagyobbik széke, amellyel jól tud közterületen közlekedni, majd „izgatni” fogja azt a rendszert is…


G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!