Hogy érzi magát?

Édesapja, a Kék Duna együttesbeli cigány csellóművész indította el: négy évtizede Gödöllőn végzett mérnök-közgazda-tanár, aki – aligha véletlenül – közelebb a hetedik, mint a hatodik X-éhez a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán Zlinszky János professzornál az „igazságosság és jogkövetés” témájában szerez hamarosan újabb oklevelet. Az Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság elnöke.
– Gratulálunk. A Vodafone Magyarország és a Prima Primissima Alapítvány harmadszor díjazta az oktatás, a köznevelés iránt elkötelezett fiatalok munkásságát – ezúttal a társaság ifjú munkatársait is.
– Tavaly már kaptunk elismerést: decemberben, a Kisebbségek Napján… Az is nagyon jólesett mindannyiunknak, éppen úgy, mint most, amikor Beck György vezérigazgató a Junior prima-díj átadásakor köszöntötte fiataljainkat, Farkas Ilonát és Rebekkát, Kovács Júliát, ifj. Kovács Zoltánt, Szecső-Kovács Zoltánt, Takács Mónikát, akik kiváló táncosok, táncpedagógusok. A társaságunk 1986-ban jött létre a cigányság társadalmi és kulturális felemelkedésének elősegítésére, s a célunk az első pillanatról kezdve: elismertetni a hazai cigány etnikum és a magyar nemzet kulturális értékeit – az együttélésben. Foglalkoztunk és foglalkozunk különféle fejlesztőprogramok kidolgozásával, az iskolai munka és oktatási rend segítésével, szakmai tanácsadással, a már alkotó értelmiség életútja példának állításával. Voltak, vannak OKJ-s képzéseink – ingyenesen, bentlakásosan –, bevontuk mindebbe az ország különböző településein dolgozó, roma gyermekekkel is foglalkozó pedagógusokat, országos és világhírű cigány művészeinket, akiknek arcképcsarnokát is felállítottuk; részt vettünk a Magyar Tudományos Akadémia kutatási programjában, s hadd legyek lokálpatrióta, az újpesti cigányság történetét felderítettük 1840-től kezdve. Furcsa, hogy éppen most, egy díjátadáskor – egy ilyen örömteli eseménykor – kell azt mondanom: ötven évvel előrébb lennénk a hazai cigányság élet- és munkakörülményeiben, oktatásában, ön- és honismeretében, ha a rendszerváltás után az Antall-kormány, úgymond, nem csupán „békén hagy” bennünket, hanem támogat is. De ez nem így történt sajnos… 1991-ben „megkaptuk”, hogy ezen a téren „nem fog történni semmi”. Ez számomra máig fájó… Mint az is, hogy a cigányság kapcsán a média vagy Győzikét vagy a bűnözést tudja felmutatni – semmi mást. Pedig van hétköznapi, mindennapi csendes élet is. Szerintem a lényeg az, hogy minden hátrányos helyzetbe született gyerek – bőrszínétől függetlenül – fejlődhessen szellemében, alkotókészségében, s lehetőleg együtt nevődjenek, ne szegregációban. Valahol azt hallottam, Magyarország együtt – működik. Ez pedig azt feltételezi – gondolom, nem csupán számomra – hogy együttműködik.
– Sziszifuszi munka lehetett ez idáig ez…
– …de megérte. Sok volt diákunk kapott Tessedik-, Apáczai- vagy éppen Teleki Blanka-díjat, az egész országban ott vannak Ózdtól Kecelig, Mezőberénytől Tiszalucig, Sóshartyántól Karancsaljáig. S bár Melinda lányom nem oktatási vagy kulturális téren választott magának hivatást, örülök, hogy a fiam, Molnár István Gábor operatőr, rendező igen: részt vesz az Országos Roma Filmakadémia szervezésében, amit most májusban is olyan filmművészek segítettek, mint Almási Tamás, Rák József, Sára Sándor, Sándor Pál. Jómagam már tényleg az élethoszsziglani tanulás híve vagyok, reményeim szerint unokáim, Alexandra és Márton, s más korukbeli, most az iskolás gyerekeknek ez lesz a természetes…

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!