Ölbe tett kezekkel?

Figyelmesen végigkövettem ezt a „húzd meg, ereszd meg” vergődést. Többször rokonszenves s még többször balkezes munka volt. E levélben most csak egyetlen, de óriási hiányukra utalnék. Saját nemzetünkhöz kötődő „szemérmes”, szótlan viszonyukra, amellyel az egyik legérzékenyebb érzelmi-értelmi teret engedték át az ellenfélnek
Ahol ezt mérhetetlen hevességgel és szuper demagógiával mindennap kihasználták s egyszer csak a tárva-nyitva hagyott budai várkapun át bemasírozott az ellenség neonyilasokra hajazó hada. S meg sem állt a köztársasági elnök palotájáig. Ott – papi segédlettel – „felkente” magát szent István király koronájára és állt a vártán. A szerenádot az elnöki palota ablaka alatt csak hallgatta, hallgatta az elnök, de nem jutott el alkotmányos fülébe az „ének mondanivalója”. Abba a fülbe, amely pedig – zömmel – a jobbról jövő hangokat meghallja. Így történhetett, hogy a gárda azóta is menetel, gyarapodik, immár szövetségeket is köt egyik betyár a másikkal, és gyürkőznek, habzó szájú szónokok ösztönzésére, s menetelnek, és egyszer csak – ha az elnök továbbra is makacskodik – elfoglalják a palotát.
Vagy túl előre szaladtam? Lehet. De azért ezt a víziót szíves figyelmébe ajánlom Draskovics Tibor és Szekeres Imre uraknak. Ez a nyilvánvaló célú és gátlástalan csörtetés fenyegeti hazánk békességét. Céljaikat immár fennen hirdetik: Trianon eltörlése, Nagy-Magyarország „visszafoglalása”. Egy „szerencsés pillanatban”. Nem tudom, megkérdezték-e a szomszéd államok hadügyminisztereit is e szerény igénnyel kapcsolatban. Eléggé közismert ugyanis, hogy például a román hadsereg e térség egyik legkiválóbban felszerelt – modern fegyverekkel csak úgy, mint létszámát tekintve. Nem beszélve a többiről, akiknek vezetőit, de népeit is sikeresen szembeállította velünk Orbán és csapata, öngólokat lövöldöző, oktondi külpolitikája. Gárdáink esélyeiről talán elég ennyi.
Ám arról többet kellene beszélni, s főleg tenni, hogy e sötét lelkű kalandorkodást a kormány leállítsa, a „vasgárdát” leszerelje, egyáltalán visszaszorítsa ezt az őrjöngést. A szítást, amelyet a gárdák mögött állók oly igen óhajtanak. S pontot kellene tenni a gárdaper végére is. Vagy már az EP-választás ilyetén alakulása ezt is a bátortalanság zsákutcájába kötteti ki?  Csak nem ijed be egy szellemileg alulmúlhatatlan, etikailag szalonképtelen, nem magunkfajták rikácsolásától a kormány! Betojni a demokrácia legnagyobb dicsőségére? Skandalum! Szégyen – volna. EP-választás ide vagy oda! S mindezt a magyarság érdekeire hivatkozva tenné az ellenzék.
Nos, itt vagyunk ismét a „magyarügynél” magyar. Volt nekünk egy polgári erényekkel megáldott grófunk, aki „szocialistább” volt a mai szocialistáknál is. (Az ellenzékről nem is beszélve.) Ezt mondta volt: „A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járni még koránt sem hazafi. S hány ily kűlmázos dolgozik a haza meggyilkolásán!” (gr. Széchenyi István)
Kedves, jó szocialista és ellenzéki urak, mondják meg – de szívükre tett kézzel – hány ilyen „kűlmázos” dolgozik ma közöttünk? Hazát árulóan! Lehet hát tétlen, ölbe tett a kezünk? Szocialisták és minden nem „kűlmázos” magyar?!
Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!