Minden halálosan mindegy

Az az ötletem támadt, hogy újrahallgatom meglévő Hofi-lemezeimet. Még nagyon az elején vagyok, de már látom: tényleg élő minden, amit mondott. Valahol ott, azon a tájékon lehetett alapvetően elszúrva minden, s az alá-fölérendeltségi viszonyok átláthatatlansága, a beágyazott és elvárt hülyeség szintje, valamint a speciálisan kelet-európai, azon belül is speciálisan magyar megoldások mintha abban a korszakban krisztályosodtak volna ki. Az RTL-en néztem a boldog békeidők leleplezését néhány hete, mármint hogy a két világháború között milyen módon működtek a nyilvánosházak. Mondjuk az én alternatív véleményem szerint, ha egy társadalomba bele tud épülni a legkérdésesebb, legprovokatívabb elem is, az nem feltétlenül negatívum, már ameddig a téma a szex s nem a kirekesztés, máshogyan megfogalmazva amíg csak szeretkezünk és nem dobálunk köveket. Ezen időszak után, ha szabad így átlibbennem a második világháborún, valahogyan úgy hülyültünk meg, hogy mára minden mindegy lett. S ha nem (nemcsak) égi jelet látunk abban, hogy Hofi Géza feje mellett ott virít az „Élő” felirat, még a leromlás egyik jelét is meglátjuk ebben – mára tényleg mindenkinek mindegy, hogy az archív bejátszásokról a technikus lekapja-e ezt az inzertet, vagy nem. Minden halálosan mindegy. Úgy élünk, hogy az állam nem létezik, egymás iránti kötelezettségeink egyoldalúak, a másoktól elvártakat, nekünk járókat behajtjuk, még azt is, ami csak szerintünk jár, de a viszonzást szükségtelennek érezzük. Én is tele vagyok olyan ismerősökkel, akik nem értik, mi fizetnivaló lenne azon, hogy valaki szerződéssel dolgozik nekik, mármint valaki olyan, akiknek ők pénzt ígértek. Nem, nem akarják ők eltenni más pénzét, mármint az ismerőseim. Ők tényleg nem értik, mi az összefüggés az ígéret és annak teljesítése között. Hogy miért kellene megcsinálni egy munkát csak azért, mert elvállaltuk. Hogy miért legyen a produktum kifogástalan vagy a lehető legközelebb ahhoz. Hogy mit számít egy felirat, amely – ha el is indít valamit bennem – akkor, ott nem más, mint esetlenség, hiba. Nem mintha pont nekem számítana mindez. Én is keresem a szigetemet. Csak én ettől nem vagyok vidám.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!