Korteskedés kakastollasokkal

A gondolatrendőrségnek azonban nem kell bántania az enyveskezű ideaátemelőket, a gondolatelcsenőket, mert „a Jobbik sikere ugyanakkor olyan politikai haszonnal járt a Fidesz számára, amelyet a legnagyobb ellenzéki párt saját erejéből soha nem tudott volna elérni.” Orbán egykori minisztere kifejti: az MSZP-szavazóbázis megcsapolására gondolt.

Helyzetelemzése hétfőn jelent meg a pártközeli napilapban, de már a következő napok közvélemény-kutató jelentései is árnyalták-korrigálták derűs helyzetképét. Az adatokból olyan trend vehető ki, hogy a Fidesz továbbra is messze van a rendszerváltással felérő kormányváltáshoz (erős köztársasági elnöki rendszer stb.) szükséges kétharmadtól, a Jobbik növekedése pedig mintha mindinkább érintené a hagyományos Fidesz-bázist. Úgy hírlik, ennek veszélyére Orbán figyelmét is felhívták. Egyelőre eredménytelenül. A jelek szerint a pártvezér nem vonja le ebből azt a nemzeti érdekből fakadó tanulságot, amit a történelmi alapon nyugvó politikai logika diktálna: összefogni a szélsőjobb ellen a demokratikus erőkkel. Az sem tapasztalható, amit Stumpf már látni vél: „…a Fidesz a politikai centrum irányába tolódott, amely kedvező feltételeket kínál a politikai térszerkezetben a sikeres kormányzáshoz.” Valójában se centrum, se térszerkezet… Inkább azt látni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a tradicionális fideszes doublespeak jegyében kívánja visszahozni az akolba azokat, akik onnan elbitangoltak. Nem véletlenül került e héten az Orbán által ismételten előfizetésre ajánlott  Demokrata című hetilap címoldalára a kakastollas magyar csendőr sziluettje. E címoldal szövege ez: „Ki védjen meg minket? Szinte biztos, hogy visszatér a csendőrség.”
A pártközeli hetilap egyesek szerint csak törleszt Vonának, most ő „emel át” olyan ötletet – mindenekelőtt a cigányok által elkövetett bűncselekményekkel foglalkozó cikkben –,  amely a Jobbik, a Magyar Gárda és a Kurucinfo közös kedves gyermeke. Hozzátéve persze, történelmi és nemzetközi áttekintésében, hogy „bár számos erény fűződik a csendőrség működéséhez, ám az 1945 után feloszlatott és megbélyegzett testület ujjá élesztése vélhetően jókora politikai viharokat kavarna, hiszen az 1945 utáni elfogult történetírás jobbára csak az újvidéki »hideg napokhoz« és a zsidók deportálásához köti a csendőrség nevét.”  Az „objektív megismertetést” ezért egy külön rövidebb tájékoztató cikk szolgálja e lapszámban ezzel a címmel: „Kik azok a kakastollasok?” Első mondata ez: „A Magyar Királyi Csendőrség a maga idejében évente átlagosan 90 százalékos felderítési mutatóval büszkélkedhetett, ezáltal közbiztonsági szempontból Magyarország az európai élmezőnyben volt.” Az utolsó mondat pedig a csendőrökről ez: „Osztatlan tekintélyük, az egyszerű emberek körében kivívott vitathatatlan felsőbbségük máig élő tréfás bizonyítéka a »csendőrpertú« kifejezés.”
…Prőhle Gergely, volt berlini nagykövet és államtitkár, a Fidesz külügyi műhelyének egyik kulcsszereplője a minap baloldali napilapban közölt cikket, amelyben felpanaszolja. „Magyarországnak mostanság igen rossz a híre Németországban. Sorra jelennek meg a cikkek a feszült politikai helyzetről, a kormány bukdácsolásáról, a Magyar Gárdáról, a Jobbik 14 százalékáról, valamint a Jobbik és a Fidesz állítólagos összekacsintásáról. Vége a vállveregetésnek, az éltanuló imidzsnek” – írja Prőhle, külön nehezményezve, hogy a német külügyminiszter legutóbb hazai látogatásakor aggodalommal szólt arról az esztergomi Orbán-beszédről. (Ebben a május végi beszédben hangoztatta a Fidesz-vezető, hogy különösen figyelni kell az EP-választások eredményére Székelyföldön, a Partiumban, továbbá a Felvidéken…) Prőhle szerint egy ilyen helyzetben a leegyszerűsítő német megközelítés differenciálását „német történelmi analógiákat is felvonultató józan érveléssel” lehetne szolgálni. A volt nagykövet konstruktív szándékának elismerése mellett sem megkerülhető a kérdés: mi a deportáló Magyar Királyi Csendőrség ottani történelmi analógiája? A Waffen SS, vagy valami más?

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!