Nemzetellenes élezni a viszonyt szomszédainkkal

Ő is tapasztalja a külföldi aggodalmakat a magyar szélsőjobb előretörése miatt, s hangsúlyozottan int óva a viszony élezésétől bármelyik szomszédunkkal.

l Sokan támadják a diplomáciai képviseletek megkurtítását, többek felszámolását. Muszáj volt ezt megtenni? Elkerülhetetlen volt?
– A költségvetési megszorítás csak alkalom volt. Az ok ennél mélyebb. Magyarország egy olyan hálózatot tartott fenn, amely meghaladja a teherbíró képességét, a tevékenységi körét és a tényleges szükségleteket. Jó, ha mi magunkat a fejlett európai országokhoz mérjük, olyanokhoz, amelyeknek a mérete körülbelül hasonló, még akkor is, ha messze nem érjük el az ő jövedelmi szintjüket. Gondolok például Svédországra, vagy Ausztriára. Még ez is nagyon ambiciózus, de én azt hiszem, hogy ha Magyarország a világ 80 államában jelen van körülbelül 100 képviselettel: ez jelent 80 nagykövetséget, néhány főkonzulátust és a nemzetközi szervezeteknél működő képviseleteinket, akkor bőséges mozgásterünk van – talán még kicsit nagyobb is, mint amennyit tartalommal megtöltünk. Én most ezt a modellt valósítom meg. Egy picit szűkebbre kellett venni. Négy országban szüntetjük meg a nagykövetséget és jó néhány főkonzulátust zárunk be.
l Tehát cáfolja azt az állítást, hogy ebben csupán a gazdasági szempontok játszottak szerepet. Gondolom egy képviselet megnyitása, bezárása stratégiai és helyszíni felmérési következtetésekből adódik.
– A válság az alkalom, az ok ennél mélyebb, hosszabb távú, és a legfontosabb a cél. Egy fenntartható, hatékony külképviseleti ágazatot akarunk.

l Nem fél attól, hogy úgy támadták, mint egyik elődjét, aki azt mondta: „merjünk kicsik lenni”?
– A hálózat így is nagyon nagy kihívásokat tartalmaz: elég, ha arra gondolunk például, hogy száz képviselethez kell száz nagyon felkészült képviselet-vezető, annak kell száz nagyon felkészült helyettes, első beosztott, aki bármikor átveszi a helyszínen az ügyvivői feladatokat, és itthon kell száz váltótárs, aki majd a következő menetben kimegy. Akkor már azt mondtam, hogy 300 szuper felkészült diplomatára van szükségem. És ezek csak a vezetők.
l Miniszter úr, ha már az anyagiak is szóba kerültek: kicsit tágabb értelemben, Magyarország voltaképpen az Európai Unió és a Valutaalap pénzén tartja fönn magát tavaly ősz óta. A kérdésem az – kicsit talán indiszkrét –, hogy éreztetik-e ezt velünk az uniós tárgyalásokon, hogy mennyire függünk most tőlük?
– Ezt senki nem érezteti velünk. Az Európai Unióban egyenrangú félként, jó partnerként bánnak velünk. Magyarország most egy olyan úton indult el, ahol tudatában van a problémáinak, és teszi, amit tennie kell. Én olyan értékeléseket hallok, mind az unión belül, mind azon kívül, például Washingtonban, hogy végre a helyes irányba indultunk el, bátran tesszük, amit ilyen helyzetben tennünk kell és ezt elismerés övezi.
l Mit jelent az, hogy végre? És mit jelent az, hogy helyes irány?
– A helyes irány a költségvetési hiány csökkentését jelenti, ugye, ami aztán rögtön kétfelé ágazik: a kiadási oldal csökkentése és a bevételi oldal növelése. És régóta halogatott intézkedések meghozatala, amit bizony a szakértők korábban is vártak, s amit szerintük  Magyarországnak meg kellett volna lépnie. Egyébként az unióban, de azon túl a valutaalapnál is vagy egy olyan – részben morális, részben technikai – feltétel, hogy aki saját maga is cselekszik, azt érdemes segíteni. Aki maga is látja a problémáit, aki maga is elindul a   megfelelő irányba annak érdemes segíteni, mert ott a kilábalásra van esély. Ugye, aki maga nem cselekszik, azt hiába támogatják kintről, csak a kárt tetézik.
l Miniszter úrnak elég régi diplomáciai tapasztalata van. Érződik az, hogy a válság után Magyarországgal kapcsolatban  ők maguk is,  tehát legfőbb partnereink is, optimistábbak lettek?
– Én azt hiszem, hogy van egy csöndes optimizmus, hogy talán a nehezén túl vagyunk. Ugyanakkor van egy nagyon erős útkeresés a világban, hogy merre menjünk. Most az Európai Unió legutóbbi csúcsértekezletén június 18–19-én újszerű intézkedések születtek a pénzügyi felügyeleti rendszer alapvető reformját illetően. Kezd az unió ezen a területen is integrált megoldásokon gondolkodni. És ugyanakkor a háttérben zajlik egy nagyon fontos folyamat. Ez a G20-ak szerveződése.  Sokáig azt gondoltuk, hogy a fennálló nemzetközi intézményi rendszer a régi Bretton Woods-i
alapokon, továbbá a regionális integrációk,
a különféle szerveződések – nálunk az Európai Unió, Észak-Amerikában a hatalmas szabadkereskedelmi övezet – lényegében megfelelő mozgásformák a mai globális gazdaságnak. Úgy tűnik, hogy tovább kell lépni. És ez a továbblépés a 20 legnagyobb gazdasági aktor szövetségére épül. Nekünk most arra kell nagyon vigyáznunk, hogy az Európai Unió és rajta keresztül a mi beleszólásunk megmaradjon akkor is, hogy ha ilyen magas szintre emelkedik a világgazdaság ügyeinek intézése.
l Mekkora reálisan a mi beleszólásunk az Eu-rópai Unióban, különösen most, hogy – ha az írek is ratifikálják a népszavazáson a lisszaboni szerződést – akkor egyre inkább megszűnik konszenzuskényszer és a többségi döntés felé mozdul az unió. Ez mit jelent egy ilyen kis ország számára?
– Bármelyik ország estében igen nagy súlya van a javaslat tartalmának. Az unióban kétféle szabály működik: az egyik a legnagyobbak tekintélye, ezen nem lehet változtatni. Amit Németország, Franciaország mond, arra oda kell figyelni. És van egy ezzel párhuzamos szelekció, hogy ki mit mond. Nem az a fontos, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond. A legutóbbi csúcson például egy magyar javaslat kavarta a legnagyobb vitát. Mert nekimentünk annak a kérdésnek, hogy átmenetileg az uniós alapok társfinanszírozását csökkenteni lehetne, és ezzel sikerült egy igen komoly folyamatot elindítanunk, ami talán majd bizonyos eredményeket is hoz, de első menetben igen nagy figyelmet keltett. Persze, hogy ilyenkor megszólalnak azok, akik ennek a kedvezményezettjei lennének, és azok is, akiknek esetleg  többletkiadást okozna, legalább is ők azt hiszik. Azonban Magyarország most egy nagy tábort tudhatott maga mögött, és jó eséllyel hallatta a hangját. Így lehet kis országnak is – én szeretem idézni Dánia példáját, egy ötmilliós ország – igen komoly javaslatokkal rendszeresen fölhívnia a figyelmet az ötleteire. De említhetném itt Finnországot is.
l Az ellenzék különböző hangadói, politikusai általában rámenősebb európai uniós politizálást sürgetnek. Ön szerint ez mit jelent, és mennyi ennek a realitása?
– Én azt gondolom, hogy e pillanatban az európai uniós politizálásunk nagyon rámenős. Ezt nyugodtan mondhatom, mind a miniszterelnök fellépéseire, mind pedig a Külügyminisztérium által képviselt ügyekre.
l Pokorni úr, a Fidesz alelnöke is megpendíti egy friss interjúban, hogy Magyarország nemzetközi megítélésének árt a szélsőjobb előretörése. Ön is ezt tapasztalja?
– Ez bizonyosan így van. Ugye, Magyarországon viszonylag nagy arányban tűnt fel hirtelen, szinte a semmiből a szélsőjobb. Szlovákiában egy, Romániában két szélsőjobb képviselő került az Európai parlamentbe, Magyarországon három. Persze azt mindenki tudja, hogy az európai parlamenti választások olyan különleges alkalmat kínálnak, ahol gyakorlatilag minimális hazai politikai következménnyel lehet véleményt nyilvánítani, üzenetet küldeni, meg képviselőket Strasbourgba, Brüsszelbe. S közben kapunk egy keresztmetszetet a hazai politikai közvélemény pillanatnyi állapotáról. Ám itthon a politikában semmi nem változik, mert a parlament vagy az önkormányzatok, tehát mindenki a helyén marad.  Ez csábít arra, hogy sarkos véleményt fogalmazzanak meg a választók. Hozzá kell tegyem: sajnos igen erősen csökkenő részvételi arányok mellett. Vagyis a dolog erősen relativizálódik ezáltal, hogy mind-össze 36 százalék szavazott Magyarországon. Ezzel együtt ezek fontos és intő jelek, le kell vonni a megfelelő következtetéseket. Ez egy figyelmeztetés.
l Kapott jelzéseket külföldi diplomáciai körökből, hogy ez aggasztja őket?
– Az esemény friss, hiszen még az európai parlament meg se alakult az újjáválasztott formájában, kérdéseket viszont jócskán kapok.
l És hogyan válaszol? Elárulná a Vasárnapi Hírek olvasóinak?
– Ugye a kérdések arra vonatkoznak, hogy mi ez a párt, honnan jön, milyen a szavazói bázisa, milyen a programja. A szavazói bázisra a választási térképek adtak választ. Láthatjuk, hogy viszonylag nehezebb gazdasági helyzetben lévő magyarországi körzetekben ért el eredményeket. A programjában látjuk, halljuk a cigányellenes jelszavakat. Némi – nem is nagyon titkolt – antiszemitizmust, irredentizmust, a szomszédokkal kapcsolatos szembenállást, egy globalizációellenes vonalat. Ezekből tevődik össze. Most ez tulajdonképpen a mai európai szélsőjobb bármelyik pártjára többé-kevésbé ráillik.
l Igen, de a jobboldalon nemcsak a szélsőjobb körökben beszélnek arról, hogy másfajta nemzetpolitikát kell folytatni. Nem szélsőségesnek ismertek is Kárpát hazáról beszélnek, a határon túli magyarok kifejezést is el akarják vetni. Csupa olyasmi, amit a szomszédságunkban a hasonló nacionalista erők biztosan ki fognak használni. Nem tart ettől, mint külügyminiszter?
– Nekünk hét szomszédunk van, s valóban érdekes, hogy hét szomszéd nemzet kapott állami foglalatot, ilyen még soha nem volt Magyarország körül. Van külön Szlovénia, Horvátország, Szlovákia stb. Aki bármelyik szomszéddal élezi a viszonyt, ellenünk fordítja őket, az ott élő magyarokkal tesz rosszat, vagyis nemzetellenes úton indul el. Még akkor is, hogy ha ennek az ellenkezőjét hiszi. Aki a friss, nemrég született szlovák állam integritását, szuverenitását kétségbe vonja, az ott élő magyarok fejére hozza a bajt. És hiába próbál a diplomácia jó megoldásokat kialkudni, hogyha közben azzal ellentétes akciókat valósítanak meg.
l Azáltal, hogy éppen a mi szempontunkból legkritikusabb két szomszédunk, Szlovákia és Románia szintén az unió tagja, Magyarországnak még kényesebbé vált a helyzete?
– Minden uniós taggal egy családba tartozunk. Egy klubba járunk, azonosak az értékeink, ezt nyíltan kijelentettük. Közös a piacunk, a határaink már Szlovákiával teljesen légiesültek, már nincsenek is határok, hamarosan Romániával is megszűnik. Jó lenne átállni az új helyzetre, és tudomásul venni, hogy ez egy átjárható világ. Itt most már nincs kivel hadakozni. Ebben a tágabb közösségben kell megvalósítanunk azt a történelmi megbékélést, amivel a németek és franciák példát mutattak. Képesek voltak lezárni a múltat. Ezt más nem fogja elvégezni helyettünk. Ezt ők maguk is megszenvedték, végig vitték, és ma jó barátságban élnek, és senkit nem ér azért hátrány, mert mondjuk Elzászban francia állampolgárságú németként él.
l Egy szakértő, aki jobboldali kormányokban is szerepet játszott, a héten azt állította, hogy a szomszéd országokban a magyarok másodrendű állampolgárok. Miközben ugye tudjuk, hogy a szlovák, illetve román kormányban is benne voltak. Ez a kérdés innen, a Bem rakpartól nézve hogyan jelentkezik?
– Nem lehetnek másodrendű állampolgárok, és nekünk alkotmányos kötelességünk, hogy efölött őrködjünk. Számunkra a kisebbségi sorban élő magyarok helyzete egy megkerülhetetlen téma, ha mi a szlovák vagy a román vagy más kormánnyal leülünk. Vannak veszélyek, hogy például a nyelvhasználatukat korlátozzák, jogaikat valamiképpen korlátozzák, erre a jó megoldás az, hogy ha megpróbálunk az anyaországukkal, vagy mondjuk a szülőföldjük kormányával és az ő magyar közösségükkel együtt jó megoldásokat kitalálni. Az semmi képen nem vezet jóra, hogy ha őket valamilyen módon kiszakítjuk abból a környezetükből, akár területileg, akár egyénileg.
l Most Szerbiában például rendszeresen sor kerül magyarverésekre. Mit tudunk mi tenni ilyen helyzetekben? Volt Dunaszerdahelyen egy futballmeccs kapcsán komoly incidens is. Magyarországnak milyen lehetőségei vannak?
– Magyarországnak diplomáciai lehetőségei vannak. A magyarverések Szerbiában csökkentek. A felderítés sokat javult, ezt az ottani magyar szervezetek is igazolják. Én azt kértem a szerb külügyminisztertől a közelmúltban, hogy ha már ennyire előre léptek, hogy a rendőrségi földerítés jól halad, akkor az ügyészségi vonal is zárkózzon föl, és történjék vádemelés az azonosított elkövetőkkel szemben és legyen példaszerű ítélethozatal. A dunaszerdahelyi futballmeccs számos tanulsággal szolgált mindkét fél számára. A rendfenntartó szerveink között szoros a kapcsolat. Többek között éppen az Európai Unió keretében nem szabad ennek a helyzetnek megismétlődnie. Tehát kölcsönösen mindent meg kell tenni, hogy ennek elejét vegyék. Ennek a technikái megvannak. Ma a rendészeti szervek pontosan tudják, hogy hogyan kell futballmeccseken megakadályozni a garázdaságot.
l Körbemenni a világon lehetetlen lenne egy interjú keretében, de egy-két dolgot fölvetnék. Főleg a jobboldali médiában nagyon sok gyanakvó megnyilvánulás van, hogy az oroszok túlságosan törnek előre Magyarországon, és a kormány pedig nem igazán lép föl ez ellen, ha egyáltalán föl kell lépnie?
– Oroszország esetében is érdekes megfigyelni, hogy egy darabig  bánkódtak a Szovjetunió elvesztése fölött, aztán megrázták magukat és egy új terjeszkedésbe kezdtek. Ez a terjeszkedés sokrétű: katonai, gazdasági, politikai. Magyarország esetében arra vigyáznunk kell, hogy ha mondjuk orosz tőkét fogadunk be a gazdaságba, akkor az arányos legyen, átlátható és kiszámítható legyen.  Én ezt a három feltételt támasztom. Ha így van, akkor szívesen látjuk. Na, most az orosz gazdaság számunkra igen fontos partner, második számú kereskedelmi partnere Oroszország Magyarországnak, s első számú energiaszállítója. Tehát nagyon fontos, hogy párbeszédet folytassunk vele, s a gazdasági érdekek alapján szoros kapcsolatot ápoljunk. Ez nem jelenti azt, hogy azonos értékrendhez tartoznánk. Az egy más kérdés.
l Nemrég volt Washingtonban, találkozott kollégájával, Hillary Clintonnal. Az amerikaiak mennyire figyelnek most ránk, és az új Obama-kormány, amely az amerikai spektrumban balra áll, mennyire méltányolja, hogy itt Budapesten egyelőre egy baloldali vezetésű kormány van?
– Amerikában elsősorban az országot nézik. Az országnak a belső fejlődését, és a nemzetközi kapcsolatokban való elhelyezkedését. Magyarországot nyilván tartják, soha senkivel nem keverik össze, s méltányolják és elismerik a nemzetközi biztonságért tett lépéseinket, szerepvállalásunkat NATO-műveletekben. Nagyon jól fogadtak Washingtonban és tartalmas megbeszélést folytattunk. Megerősítettem a szövetségesi elkötelezettségünket, és beszéltünk olyan fontos külpolitikai témákról, amelyekben vagy mi tudjuk támogatni az amerikai erőfeszítéseket: ilyen a közel-keleti béketeremtés, a terrorizmus fészkeinek fölszámolása, vagy megfordítva: éppen Amerika mutat érdeklődést a mi terveink iránt, ilyen a nyugat-balkáni folyamatok végig vitele, révbejuttatása, ez nekünk fontos szereplésünk.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!