Kommentár

Az ajatollahok minden jel szerint megnyerték ezt a csatát, ám alighanem elvesztik a háborút. Ennek megértéséhez fel kell idézni a közelmúltat. Még 2003-ban, vagyis Bush iraki benyomulásának és akkori villámsikerének heteiben Irán legfőbb vallási vezetője titkos üzenetet küldött (svájci diplomatákon keresztül) a Fehér Háznak, s ebben párbeszédet ajánlott. A magát diadalmasnak érző Bush-csapat azonban mereven elzárkózott a dialógustól azzal a teheráni rezsimmel, amellyel Amerikának (az ajatollahok propagandájában: a Nagy Sátánnak) 1979, vagyis az amerikai diplomaták túszul ejtése óta nincs hivatalos kapcsolata, sőt még a közvetítőket is megrótták az üzenet továbbításáért. Ám az ajánlat lényege ennél is sokatmondóbb, Teherán voltaképpen csereüzletet javasolt: Washington hagyjon fel a rezsim destabilizálásával, így az iráni ellenzéki erők burkolt támogatásával is, s akkor lehet egyezkedni a nukleáris programról, amely annyi izgalmat vált ki Izraelben és a nyugati világban is. Sok elemző gyanítja, hogy a hamarosan elkezdődött Ahmadinezsád-éra harciassága afféle válasz volt az amerikai elutasításra.
Január óta viszont olyan elnöke van Amerikának, aki már választási kampányában megpendítette a párbeszéd lehetőségét, sőt szükségességét, tehát e téren is megváltoztatná a Bush-politikát. Talán éppen Obama e készségétől is kaptak vérszemet az iráni modernizációpárti erők, amelyek Muszavi elnökjelöltsége mögé álltak (nyilván úgy okoskodva, hogy az új feltételek között ez a reformista elnök jóval többre jutna, mint korábban a szintén ilyennek tartott Katami. Az elnökválasztási szabálytalanságok, Ahmadinezsád túl gyors győztessé nyilvánítása pedig kirobbantotta az utcai tüntetéseket, amelyek a karhatalommal és a forradalmi gárdával történt összecsapásokhoz, számos áldozathoz vezettek.
E hétvégére úgy fest, a tüntetéshullám csillapodik, maga Muszavi jelezte, hogy csak engedélyezett tüntetésre biztatja híveit, tudva tudván, hogy a rezsim nem hajlandó semmilyen megmozdulást sem engedélyezni. Hiszen egy ultrakonzervatív ajatollah egyenesen a tüntetés vezetőinek kivégzését sürgette. Ámde a történtek aligha mennek feledésbe Iránban (miként másutt sem, számos diktatórikus rezsimben nem véletlenül cenzúrázták meg, vagy éppenséggel hallgatták el a teheráni híreket). Vagyis ezt a menetet Ahmadinezsád és pártfogója, Katemi megnyerte. Viszont a rezsim brutális fellépése nyomán Obama került nehéz helyzetbe. Számos neokonzervatív bírálat érte, amiért nem lép fel jóval erélyesebben Teherán ellenében, amit végül – oldalán német kancellár vendégével – végül megtett, s igyekezett a kaput sem bevágni. De párbeszédet folytatni most jóval nehezebb lesz, mint június 12-e előtt. S Obama hazai bírálói máris tudatják: éppenséggel most kell csak igazán támogatni az iráni ellenzéket, minden lehetséges módon. Miáltal nehéz elképzelni olyan egyezséget, amelyben Amerika lemond a teheráni rezsim destabilizálásáról.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!