Előttünk a Semmelweis-nap… Amúgy mintha meg nem értett – mégis győzedelmes sorsa – a magyar egészségügy (görbe)tükre lenne június 30-án… Ezen emléknap alkalmából sokhelyütt ünnepség lesz, így példának okáért a főváros XI. kerületében, ahol a képviselő-testület alapította „Pro Medicina Újbuda” díjat is átadják orvosoknak, szakdolgozóknak.
Kivételes segítséget nyújt a Lions Klub a Semmelweis Egyetem II. Nőgyógyászati Klinikája ápolóinak: a nemzetközi civil szervezet kétmillió forint értékben ad ajándékot a betegágyak mellett dolgozóknak áldozatos, sok lemondással járó munkájukért. Szép, andalító ünnep, virággal, tósztokkal. Közben másról sem szól az egészségügy, mint elvándorlásról, csődhelyzetről. Mi is a helyzet, különösen ez utóbbi terén? Mert „helyzet” – az van! Valóban…
Kriszta, a hatvanas éveinek végén járó több nyelven is dolgozó vidéki ügyvéd – soha egy fillért nem fogadott el feketén, igaz nyelvtudása okán nem is igen lett volna szüksége rá – elégedett. Ismerve az egészségügy jelen állapotát, örül, hogy hivatalos és tisztességes várólistán jutott hozzá ahhoz a csipőprotézis-műtéthez, amelyre szüksége volt. Négy hónap várakozás után, saját szülővárosában, Magyarországon – mint meséli, ehhez Manchesterben, ahol angol barátai, kollégái, munkapartnerei élnek – másfél évnél is több időt kell várakozniuk a biztosítottaknak… Iker kisunokáit, Balut és Borit – kruppos, fuldoklós köhégéssel kapcsolt tüdőgyulladásból áldozatosan és igen kedvesen gyógyították meg cirka esztendeje egy hazai igen-igen kisvárosban. Az örömhírt azért mondta el a VH-nak, mert egyre hallja a bajós híreket… A kórházakról, s immár a járóbeteg-ellátásról. Az utóbbiak képviselői vészharangot kongattak, szakmai szervezetük holnapra, június 29-re – a Semmelweis-napot megelőző napra – rendkívüli közgyűlést hívott össze.
A hírek szerint például a Fejér Megyei Szent György Kórházban 800 millió forintos finanszírozási visszaesés is várható akár fél éven belül, mert az új intézkedések szerint a betegellátásnak a múlt évihez viszonyított 70 százalékát finanszírozzák csupán teljes költségtérítéssel, s a gazdálkodást az áfaemelés miatti áremelkedések, a magasabb működési költségek is bizonytalanná teszik. Mikola István, a Fidesz egészségpolitikusa – egykori szakminiszter – szerint a jelenlegi teljesítményeket figyelembe véve a kórházak az idén legalább tíz százalékkal kevesebb pénzt fognak kapni, mint tavaly, ami nagyságrendileg 35-40 milliárd forint, ez az ellátás minőségének romlásához és kórházcsődök tömegéhez vezethet. Az újabb megszorítások következménye az lehet, hogy a kórházak csökkentik majd betegforgalmukat, olcsóbb anyagokat fognak használni. Mindezért „válságstábok” létrehozását tervezik az egészségügyi intézményekben újonnan bevezetett finanszírozási technika miatt immár „csődhelyzetbe” kerülhet a dunaújvárosi – évi 120-130 ezer beteget ellátó – Szent Pantaleon Kórház is. Ilyen nehéz évet még nem élt meg a súlyponti Szent Pantaelon Kórház is, ám Gyöngyösi Pál orvos-igazgató szerint „a gondok ellenére sikerült megőrizni a szakmai színvonalat”. Mottóként amúgy a helyi szakmai értekezleten is a „Mission impossible” (Lehetetlen küldetés) című amerikai film címét választotta – noha, mint közölte, „nem vagyunk sajnos mindenre megoldást találó mozihősök”… Többek közt azért nem, mert a híres-hírhedt TVK – a teljesítményvolumen-korlát – felettieket már nem finanszírozta az OEP, így a megadott teljesítményérték felett elvégzett szükséges orvosi beavatkozások, komoly műtétek után semmilyen további térítést nem kaptak. Gyöngyösi szerint így gyakorlatilag egy olyan „bázisfinanszírozási rendszer” alakult ki, ami felfelé mereven zárt forintban-pontban, lefelé viszont a különbség – ha a forgalom netán kisebb az adott hónapra tervezettnél – a kórház számára elveszett. A finanszírozási nehézségek ellenére több ápolási egységben javítani tudták az ellátást, felújították a neurológiát, a nőgyógyászatot, a gyermekosztályt – ám nehézségek várhatók. Tulassay Tivadar, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora, az MTA tagja is a minap közleményt adott ki, miszerint akár kétmilliárd forintos hiánya is lehet az év végére a Semmelweis Egyetemnek – noha az elmúlt fél évben néhány 10 millió forintos kifizetetlen számlája volt csupán egy darabig – a klinikai betegellátás alulfinanszírozottsága miatt, pedig az intézményrendszert országosan használják betegek, sokukat eleve ide irányítják a házi- és szakorvosok. A jelenlegi betegellátási finanszírozási rendszer havonta 300 millió forintos bevételkiesést is okozhat nekik, így a hiány év végére elérheti akár a 1,5-2 milliárd forintot is – hangsúlyozta a rektor az Inforádiónak adott interjúban is; a TVK-t április 1-jén váltó új rendszer lényege szerinte ugyanis az, hogy a kórházak lejelentett teljesítményének 70 százalékát emeltebb áron kifizeti az OEP, a fennmaradó 30 százalék esetében viszont a pénzforrást az összes kórház között az esetszámok alapján osztják szét. A „csődközeli állapot”, a „finanszírozási gond” minden vezető szótárának alapkelléke ma tehát.
Az egészségügyi szaktárca más véleményen van: szerinte az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) internetes oldalán található finanszírozási adatokat is át kéne minden szakpolitikusnak tekinteni, az ország kórházainak nemkülönben, mert az itteni számsorokból kiderül: a fekvőbeteg-ellátást is nyújtó intézmények összes bevétele 2009 első félévében 15,1 milliárd forinttal több volt, mint 2008 azonos időszakában. A minisztérium megjegyezte: a gazdasági válság érinti természetszerűleg az egészségügyet is, s a szaktárca soha sem tagadta: a krízis miatt az OEP E-alapjából – vagyis az betegellátásra és megelőzésre fordítandó összegből –, az egészségügyi ellátás gyógyító-megelőző fejezetén belül 12,5 milliárd forintot zárolt idén, év elején. A tavaszi szakmai egyeztetések során azonban a szakmai szervezetek – köztük a Magyar Kórházszövetség is – elfogadták a gazdasági világválságnak a hazai egészségügyet érintő lépéseit, különös tekintettel arra, hogy a járulékbefizetések csökkennek – noha az ebből adódó bevételkiesések 2009-ben nem eredményezhetik az E-Alap kiadásainak változását.
Rácz Jenő volt egészségügyminiszter jelenleg a Magyar Kórházszövetség megválasztott elnöke, a Veszprém Megyei Kórház főigazgatója: megtette, mit megkövetelt tőle a megye – folytatta a kórház adósságállományának csökkentését, s sikerült a teljes adósságállományt felszámolniuk is. Ugyanígy az átvett zirci és sümegi kis intézményét is.
Tegnap a VH-nak elmondta: itt ma mindenkinek igaz van! Fura – más és mégis azonos számokkal folyó – számháború dúl a kórházak és a szaktárca között, amelyben mindenkinek igaza van a maga módján, s senki sem hazudik, tehát az igazmondás hiányával sem a tárcát, sem a 128 egészségügyi intézmény felelős vezetőjét nem lehet megvádolni. Mert tény: náluk, a megyei kórházban a bevételi oldalon a tavalyi maradványkifizetések nyomán 400 millió forinttal javult meg a likviditásuk, ám idén havi 70 millió forint mínuszban lehetnek a bér- és dologi kiadások miatt – ez testvérek közt is 700 millió fölé emelkedik év végére… Most kevesebből lehet majd gazdálkodni, így sok mindent „ki kell majd gazdálkodni” – s illúzió azt hinni egyelőre, hogy idén is lesznek „maraványpénzek” év végi elosztásra. A megszorító csomag nyomán a hazai egészségügyben közel 30 milliárddal, ezen belül a szakellátás a 2,5-13 milliárddal kisebb az E-alap, amivel számolni lehet összességében. Országosan időarányos vesztesége 40 milliárd forint, ebből a járulékkiesések, a munkanélküliség növekedése miatt 30 milliárdra rúg a hiány; az OEP alapjának összhiánya az esztendő végére akár 100 milliárd forint is lehet. Rácz úgy véli – ha újra csak saját kórházukra bontja le – az 1532 főből már elbocsátani nem lehet, feszítetten dolgoznak így is, ám „felvételi stopot” már csendben meghirdettek. Bizonyos „törvényes trükkre” is szövetkeztek: az energiát másokkal együttesen a szabadpiacon szerzik be, ez 30 százalékos megtakarítást jelent, a korábban kiszervezett takarítást maguk végzik. „De már egy tekercs WC-papíron is gondolkodunk, nincs hová hátrálni, nincs miből takerékoskodni tovább!” Csőd viszont nem lesz! – állítja, hiszen az állami, önkormányzati intézményeknél ez a szó nem értelmezhető –, mögöttük ott az állam, az önkormányzat készfizető kezesként. Amíg van forrás… Más a helyzet a gazdasági társaságként működő kórházaknál! Ott baj lehet a tőkefedezeti mutatóval, a kifizetetlen számlákkal: így vagy az alapító fizet, vagy jöhet a felszámolás. Szerinte „csúnya dominó-elv” érvényesülhet egy olyan komoly cég kapcsán is, mint a Hospinvest: a bank leemeli a pénzt, aztán Eger, Hatvan, Kiskunhalas – ahol kórházakat üzemeltetett – szenved… Mert a bizalom hiánya már sajnos megvan…
Gündisch Mónika
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!