Egzotikus tájakon: Párizs, Disneyland

A feleségemmel akart fényképet Miki egér. Ez azért furcsa, mert normál esetben a híres rágcsáló figurája előtt áll több száz derék turista, és ők várnak rendületlenül, de most Miki bókolt kedvesemnek a párizsi szálloda aulájában. Az ember nem lehet ugye féltékeny egy mesehősre, úgyhogy csak csattogtattam a kamerámat, meg vigyorogtam.
Tévedés azt hinni, hogy a Disney hotelek csak gyerekparadicsomok. A szórakoztatóparkok környékére épített szállodák ugyanis a felnőttek fogadására is kiválóan berendezkedtek. A központi párizsi hotelben a színválasztás is tökéletes, a fehér-arany kombináció elegáns, és nem giccses. Az érkezéskor a derék turista annyi papírt kap a kezébe, hogy a haja is égnek áll. Az egyik cetli a reggelinél kell, a másik heti belépő a parkba, a harmadik a játékokhoz való gyorsabb odajutáshoz szükséges, a negyedik programajánló, az ötödik térkép, a hatodik már kiesett a kezemből, bocsánat.
A Disneyland Hotel szobái amerikai módra tágasak, az ágy kényelmes, minden újnak tűnik. A lakosztályokhoz külön lifttel lehet feljutni. Az épület két szárnyát híd köti össze, ennek első részében találjuk a kávézót, ahol hangjegyek díszítik a falakat. Mindig zsúfolt, a kiszolgálás lassú, de a franciák amúgy is szeretnek nyugodtan étkezni. A kávézóval szemben találjuk a két éttermet. Az egyikben étlapról lehet választani, a másikban svédasztalos a rendszer. Előbbiben finomabbak szerintem az ételek, és nem is drágábbak, a másodikban viszont esténként ott van Miki egér és baráti társasága. Persze nem egyszerre, hanem meglepetésszerűen bukkannak elő. A jelmezek olyan tökéletesek, hogy még a nagyobb gyerekek is valódinak gondolják a mesehősöket. Nem beszélhetnek, viszont autogramot adhatnak. A szuvenírboltban lehet kapni egy füzetet, ide gyűjthetik kicsik és nagyok a közös fotókat és az aláírásokat. A cél, hogy Donald kacsától Csipkerózsikáig mindenkitől legyen egy remek autogram. Nem könnyű a feladat, mert a hotelban ugyan kisebb a sor, de a parkban órákig kell várni, hogy valaki Miki közelébe kerülhessen.
A párizsi Disneyland melletti hotelek vendégeinek kiváltsága, hogy reggel nyolc és tíz között csak ők mehetnek be a parkba, a napijegyesek csupán ezt követően. Ez a két óra az, amikor az embert próbáló Space Mountain 2 és a szintén durva Indiana Jones-templomos játékokat ki lehet próbálni komolyabb várakozás nélkül. A hotellakóknak van még naponta egy fast pass papírjuk, ami azt jelenti, hogy egyszer egy nap bizonyos játékoknál beelőzhetik a sort. Én is ilyet lobogtattam, amikor feleségem unszolására felültem a Nagy mennydörgés vasútjára. Azt mondta nejem, hogy úgy emlékszik, ez valami nyugis játék. Az induláskor az ülésre szorítottak egy fémrúddal, ekkor már rosszat sejtettem. Aztán megindult a szerkezet, mint a villám. Amikor a hullámvasút emelkedőn megy felfelé, jellegzetes kattogó hangja van. Na ez az a pillanat, amikor én behunyom a szemem, és várom, hogy vége legyen.
Pedig igazából ez a vasutacska semmi az űrhegyhez képest. A puhányabbaknak itt kialakítottak egy egérutat, ha a kezdés előtt még meggondolnák magukat. Nos, az egérút hídjáról remekül hallani a folyamatos sikítást, meg lehet látni az utasok arcát, amikor megérkezik a szerelvény. Szép látvány, mondhatom. Ez a játék iszonyú gyors, a sztori szerint bolygók között száguld az űrhajó, brutális.
Három napig bolyonghattam a parkban, és annak ellenére, hogy a hullámvasútból egyszer és mindenkorra elég, egy percig sem unatkoztam. Rettegtem a rémvárban, célba lőttem a cowboyok birodalmában, megcsodáltam Tarzan szigetét, hajóztam a karibi kalózokkal.
A Disneyland szomszédságában találhatóak a Disney stúdiók. Itt a látogatók az autós kaszkadőrök trükkjeit leshetik el, lezuhanhatnak egy lifttel, megnézhetik, miként robban fel egy tartálykocsi, hogy szakad át egy gát. Mindenhol éttermek, szuvenírboltok. A programok pontosan kezdődnek, és hibátlanul kidolgozottak. Disney világa tényleg mesésen profi.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!