Orbán Viktor legerősebb – hacsak a kaméleonképessége mellett nem a
legjellemzőbb – tulajdonsága a gátlástalan hatalomvágy, és a
sikertelenül rejtegetett hajlama a bosszúállásra. Ezek a
„csúcsragadozói” tulajdonságok elvakult imádóira, csodaváró híveire és
szolgálataikért állami stallumokra ácsingózó famulusaira nem – de
rajtuk kívül mindenki másra, különösen politikai riválisaira és azok
szimpatizánsaira veszélyesek, sőt életveszélyesek is lehetnek (vagy tán
lesznek is?).
Szocialistákat és baloldaliakat büntetőjogi felelősségre vonással fenyegető nyilatkozatai azt látszanak igazolni, amit Mark Twain mondott, hogy tudniillik „A földön egyetlen faj van, amelyik a bűnözésre hajlamos: a politikus.” Ha ezt Orbán ismerné, és a jogi kar épületeinek márványlépcsőit sem hiába koptatta volna, akkor nem szabadna jövőbeni hatalomátvételekor kezdődő üldözéssel és börtönbüntetéssel fenyegetnie a Mark Twain-i
definíció szerint „fajtársainak” tekinthető – a korábbi választásokon felette győztesen kormányra került – politikai riválisait. Fenyegetődzéseivel nem kiabálná világgá a (négy-öt évnyi egyetemistáskodás után csak a link lógósokra jellemző) jogi tudatlanságot, vagy éppen, hogy tudatosan kidolgozott tervét – a politikai jobboldalon kötelezőnek tartott – baloldalellenes vezéri „rendcsinálást” illetően.
Bűnökről és bűnösökről szónokol, de büntetőfeljelentést nem tesz, holott ha tudomása van bármely bűncselekményről, vagy tudomására jut annak alapos gyanúja, kötelessége büntetőfeljelentést tenni. Erre esküje kötelezi. De nem, ő nem ezt teszi, ő fenyeget és kilátásba helyez! Azt mantrázza hallgatói fülébe – akiknek szinte már mindegy mit beszél, csak beszéljen –, hogy miután hatalomra jut, ő és győztes pártja (gondolom, a Jobbikkal szimbiózisban) felelősségre vonja azokat, akik – szerinte – gazdasági romlásba, közbiztonsági káoszba döntötték, és az IMF, no meg általában a bankok „adós rabszolgájává” tették kies hazánkat. Szinte előrevetíti, hogy a jogállamot, annak törvényeit, a büntetőtörvények évezredek alatt kijegecesedett alapelveit semmibe veszi.
Nem tudom, figyelmeztették-e félelemkeltésre irányuló megnyilvánulásainak bornírtságára. Ha nem, nekem kell emlékeztetnem a közvéleményt (s hátha a sámán is meghallja) azokra a princípiumokra, amelyeket a 18. század vége óta az európai törvénykönyvek mind tartalmaznak.
Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején hatályos büntetőjoganyag szerint nem volt bűncselekmény. Végül a pártvezér-sámánnak szóló személyes üzenettel szeretném befejezni (talán megkapja). Bárhogy is lesz, bármit is tesz, én bízom abban, hogy mindig lesz majd annyi bátorság és szakmai tisztesség az igazságszolgáltatásra felesküdtekben, hogy a hazánkban két és fél évszázados múltra visszatekintő jogi princípiumokat előbbre valónak tartsák egy pártvezér cezaromániájánál.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!