Coppola jobb életet elképzelni sem tudna

Ezt azonban korántsem bánja, hiszen rendkívül élvezi „második filmes karrierjét”. Új filmje, a cannes-i filmfesztiválon bemutatott Tetro egy testvérpár rivalizálásának szívbemarkoló története, amelyet fekete-fehér digitális technikával vettek fel Buenos Airesben. A film főszereplője a Vincent Gallo (Megbokrosodott teendők, The Brown Bunny) által alakított, kivándorolt amerikai író, aki jóval fiatalabb öccsével (Alden Ehrenreich) kerül konfliktusba, miközben mindketten karmester apjuk (Klaus Maria Brandauer) elnyomásától szenvednek. A rendezőóriás a Boston Globe amerikai napilapnak adott interjút.

l Minek köszönheti megszületését a Tetro?
− Az érzelmekről akartam készíteni egy filmet, és ha erről szeretne valaki filmet csinálni, akkor olyasmiről kell írnia, ami mélyen érinti. Személyes, családi emlékeimben is szerepelnek a különös nagybácsik és nagynénik rivalizálásai, akik közül sokan tehetséges zenészek, karmesterek voltak. Például egyik vasárnap nem hívták meg valamelyik nagynénémet az unokatestvéremékhez, és hosszú ideig nem is beszéltek egymással. A családokat átható szeretet és büszkeség bonyolult kérdéseiről szerettem volna írni.
l Van a filmben olyan szereplő, akivel tud azonosulni?
− Furcsa módon én már eljátszottam Tetro szerepét, pedig nincs öcsém. Bizonyos szempontból George Lucas volt az én fiatalabb testvérem. Láttam, hogy George nálam sokkal komolyabb sikereket ér el a kereskedelmi filmgyártásban, és meg kellett küzdenem a bennem lévő büszkeséggel és irigységgel. Azonban volt és még mindig van egy bátyám, akit szinte bálványoztam. Az, hogy művész lettem, annak köszönhető, hogy utánozni próbáltam. Az apa szerepébe is beleillek, de szörnyeteggé válni nem szeretnék. A film minden szereplőjében megtalálható vagyok.
l A Youth Without Youthot követően ez a második film, amelyet digitális technikával rögzített. Mi volt a váltás oka?
− Beérett a digitális technika. A digitális mozi a jövő, és a technika újdonsága nem megy a minőség rovására. Véleményem szerint a lencse minősége és az operatőr szeme a két legfontosabb dolog. Úgy szeretek gondolni erre az időszakra, mint a második karrieremre. Tehát a Tetro a második karrierem második filmje, és minden további digitális lesz.
l Ön szerint van jövője a hagyományos filmre történő forgatásnak?
− Szenvedélyesen szeretem és tisztelem a hagyományos filmet. A lányom, Sofia nagy ívben kerüli a digitális technikát. Sok fiatal filmes ragaszkodik a hagyományos filmhez, mert a szívük mélyen tudják, hogy el fogják veszíteni. Hat-hét év múlva a világon már sehol nem fognak celluloidra rögzíteni.
l Tehát a lánya nosztalgikusabb a hagyományos filmmel kapcsolatban, mint ön?
− Ebben a kérdésben hajthatatlan. Csak celluloidra hajlandó forgatni. Ha digitálissal dolgozom, olyan, mintha a jövő technikájával dolgoznék.
l Nehéz volt a váltás?
− Egyáltalán nem. Az új filmjeimet saját magam finanszíroztam és ezért nem engedhetem meg a luxust. A színészeknek és nekem nincsenek lakókocsijaink, ahová elvonulhatunk, amíg az operatőr beállítja a fényeket. A helyszínen vagyunk egyfolytában, a digitális technika pedig folyamatosan a rendelkezésre áll. A segítségével kissé gyorsabban tudunk forgatni, és jobban is látjuk a végeredményt.
l Hollywoodot érdeklik valamelyest az új filmjei?
− Nem hiszem. Hollywood az öt évvel ezelőtti Detroitra hasonlít. A gazdasági válság miatt most még inkább jellemző az elszigetelődés. Az emberek menekülésképpen járnak moziba. Nagyszerű ötdolláros (ezerkétszáz-forintos) vakáció. De előbb-utóbb kénytelenek lesznek változatosabb filmeket készíteni. Én is szeretem a szórakoztató filmeket és járok moziba, de túl gyakorivá váltak az akciójelenetekkel feltupírozott képregénysztorik, és nem tudom, hány évig lehet még húzni a Csillagok háborúja- és A cápa-koppintásokkal.
l Úgy tűnik, a szakadék a sablonfilmeket kedvelők és a változatosságot keresők táborai között szélesebb, mint valaha.
− A filmipar elég nagy ahhoz, hogy mindkét tábort kiszolgálja. Ki szeretne olyan városban élni, ahol csak egy fajta étterem van? Imádjuk a változatosságot. Sajnálom, hogy negyvenévnyi kereskedelmi televíziózás agymosásának köszönhetően a közönség csak olyan filmeket tart elfogadhatónak, amelyeket korábban már láttak.
l Vannak olyan filmjei, amelyek nem kaptak elég figyelmet?
− Jó lenne, ha a Tucker, az autóbolondot újra elővennék, mert mostanra minden, amiről a film szólt, valóra vált. A Youth Without Youth szerintem olyan film, amelyet nem túlságosan nehéz megérteni, de rá kellett ébrednem, hogy a közönség nem filozófiát szeretne a filmekben, hanem érzelmeket. Ezért készítettem a Tetrót.
l Változtak a motivációi a filmezés terén?
− Az első karrieremben a siker és a megélhetés motivált. Most már nem érdekel a pénz. Azért csinálom, mert szeretem, és mert tanulhatok belőle. A mozi csak százéves, és nincs izgalmasabb érzés, mint valami újat tanulni a film nyelvéről és a szabályok megszegéséről, még egy olyan fickónak is, mint én, aki lassan ötven éve filmez. Számomra ez a valódi vonzerő. A mostani karrierem jelentéktelen, és nem számíthatok olyan sikerekre, mint amilyeneket fiatalon elértem.
l Nem csalódott emiatt?
− Egyáltalán nem. Miért lennék? Jobb életet elképzelni sem tudnék magamnak. Dolgozhattam a filmiparban, elismert rendező lettem, a gyermekeim követték a nyomdokaimat és büszke apává tettek. Elveszítettem a vagyonomat, majd új vagyont szereztem magamnak a bor révén. Voltam szegény és dúsgazdag is. És csodálatos családom van. Annyi jóra tudok visszaemlékezni, hogy észre sem fogom venni, amikor meghalok.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!