Táv­kap­cso­ló

 

Michael Jackson halála egyben a legújabb kori médiumok „haláltusáját” is megvilágította. Az internet végleg meghaladta a hagyományos hírközlést, nem csak a nyomtatott sajtót, hanem még a televíziókat is. Sőt, az internet hagyományos hírközlési formáit, az e-mailt és a mértékadó hírportálokat, a nagy sajtócézárok honlapjait is lekörözték az olyan azonnali hírközlésre alkalmas eszközök, mint a közösségi oldalak üzenőfalai, és főképp a legújabb őrület, a Twitter. Utóbbi egy ingyenes közösségi hálózati és üzenetküldő szolgáltatás, mely egy-két mondatos azonnali üzenetküldésre alkalmas. Afféle internetes sms, mely jóformán már a küldés pillanatában korlátlan számú felhasználó képernyőjén (vagy telefonján) jelenik meg, és amely nevét a madarak csiripeléséről kapta.
Míg a nagy amerikai hírcsatornák és portálok kivártak, hogy megerősítsék Jacko halálhírét, a fórumokon és blogokban, de a Twitteren még ennél is előbb megjelentek a hírek. Az emberek a világfaluban hamarabb tájékoztatták szomszédaikat, mint a hírközlés legprofibb szuperhatalmai, a CNN, a Washington Post, vagy a The New York Times. Sőt, még Jacko wikipédiás oldalát is hamarabb javították át, mint hogy nevezett mértékadó fórumok annyit kibökhettek volna, hogy dolgoznak az információ ellenőrzésén. (A tisztesség kedvéért azért hozzá kell tenni, hogy nemrégiben épp a Twitteren alaptalanul terjedt el a színész Patrick Swayze halálhíre.) Az úgynevezett „breaking news”, vagyis rendkívüli hírek ezúttal legfeljebb emlékeztetőnek voltak alkalmasak azoknak, akik még kivártak a tévé előtt, miközben mások az internetre ugrottak. Ott is elsősorban az olyan hírforrásokra, amelyeket nem lassított az ellenőrzés kényszere, a sajtó hierarchiája, de még holmi mondatszerkesztési szöszmötölés sem.
Az AOL internetszolgáltató tulajdonában álló, TMZ pletykaoldal közölte először a hírt, hogy Jackónak megállt a szíve. Valószínű már a mentőhíváskor képben voltak, és minden bizonnyal maradtak is az egy órán át tartó, sikertelen újraélesztési kísérletek alatt. Így a halál hivatalos megállapításának időpontja után mindöszsze 2 perccel(!) már tényként tudták közölni a hírt. A „komoly” hírforrások pedig, valószínű a TMZ bulváros jellege miatt, fenntartással kezelték az információt, és megvárták, míg a Los Angeles Times is közli, majd őrájuk hivatkozva közölték a hírt saját közönségükkel. Eközben percenként ötezer üzenetet továbbított a Twitter, köztük Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó, Mariah Carey, Demi Moore és sok más híresség üzenetét is, akik perceken belül itt kommentálták az énekes halálát. (Demi Moore egyébként is nagy csiripelő, itt látja el információval a People magazint egész családja magánéletéről.) Hamarabb, mint hogy egy újságírónak is eszébe jutott volna megkérdezni őket erről.
A CNN a múltban arról volt híres, hogy tudósításai pontosak, hitelesek, gyorsak. Az internethez képest egy órával, de még a versenytársakhoz képest is csaknem fél órával maradtak le a bejelentésben, hogy meghalt Michael Jackson. Majd hosszasan az sztár videoklipjeit vetítették, míg végre előkerítették a Los Angeles-i halottkémet, aki megerősítette, hogy Jacko halott.
A jövő tehát az azonnali publikálásé, mint a Twitter, akár annak is a rovására, hogy ellenőrizetlenül teszik közzé az első kézből származó értesüléseket, talán néhány kérdőjellel a mondat végén. De attól, hogy nem erősítenek vagy cáfolnak meg egy pletykát, az még nem szűnik meg létezni. És ha valami egyszer bekerül a köztudatba, megállíthatatlanul terjed tovább, mint uszodában a körömgomba. Miközben egy hónapja még senki sem vette komolyan a közösségi oldalak híralakító szerepét, az utóbbi napokban valóságos információs forradalmat csináltak, az iráni tüntetők szinte teljes bázisa is itt működik.
A közösségi oldalak ráadásul azt a lehetőséget is megteremtik, hogy az emberek nem csak fogyasztóivá, hanem alakítóivá válhatnak a történéseknek, vagy azonnal kommentálhatják is a híreket. Akár még segíthetik is a hírügynökségi munkát azzal, hogy olyan információkat osztanak meg az újságírókkal, amelyekért minimum a helyszínre kellene menni és hosszasan kutakodni. Márpedig még a CNN-nek sem telik arra, hogy minden városba küldjön forgatócsoportot.
Persze veszélyes játszma ez azon újságírók számára is, akik lépést akarnak tartani az interaktív vívmányokkal élő közönségükkel. Bár butulunk és elmagányosodunk, mert mindenki egyedül ül a számítógépe előtt, a nép híreket akar, és egyre több lehetőség közül választhat. Ráadásul demokratikus médiát követel, részt is akar venni a hírekben. Ha a média nem működik közre, akkor egyszerűen átlépnek majd rajta. Fel kell kötni az alsókat, miközben nem mehet a gyorsaság a minőség rovására sem. Muszáj megoldani az információk ellenőrzését és közben tájékoztatni is kell a közönséget. Ha a CNN arról tudósít, mit csicseregnek a Twitteren, azzal beismeri ugyan vereségét, de legalább nem ad újabb okot nézőinek az elpártolásra.
Mivel nálunk már éjszaka volt, mikor felröppent Jacko halálának híre, a magyar újságírók megmenekültek az azonnali közlési kényszer veszélyétől, másnapra pedig már szép nyugodtan összevághatták és alámondhatták a pop királyának életéről szóló anyagaikat az archívumból. Tiszta szerencse, különben még nagyobb fejetlenség lett volna, mint II. János Pál pápa halálakor.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!