Britta Steffen a megfogalmazáshoz a legegyszerűbb szavakat használta
ugyan, a lényeget illetően azonban nagyon is találó és felettébb
érzékletes magyarázattal szolgált a hétközi világcsúcsa után, amelyet
52,85 másodperccel a klasszikus távon, a 100 méteres gyorsúszásban
állított fel a berlini német bajnokságon.


A 25 éves olimpiai bajnoknő az előfutamban elért szupereredményt tudniillik az újonnan kifejlesztett úszódressznek tulajdonította, s egyáltalán nem véletlenül:
„Ez a legoltáribb mez, amit valaha viseltem. Nem halsz meg az utolsó métereken, s nem érzel fájdalmat” – mondta, rávilágítva ezzel egyszersmind arra, mi állhat a hátterében az úszósport jelenleg is zajló robbanásszerű fejlődésének, az elmúlt bő egy esztendő már a százat (!) is jóval meghaladó világrekord-zuhatagának. Merthogy sportszakmailag több mint körülményes lenne természetes, hétköznapi választ adni a kiugró eredmények megállíthatatlan, és persze kérdőjeleket felvető, hovatovább mérhetetlen sorozatára. Sokak szerint „nyilván” a leleplez(het)etlen dopping van a háttérben, csak hát túl azon, hogy úszó alig néhány bukott meg a tavaly év elejétől elburjánzó, valóságos csúcsáradat közepette, a felelet valójában ezúttal nem a sportolók belsejében búvik meg, hanem mindenekelőtt és felett a külsőségben: a rajtuk feszülő ilyen-olyan úszószerelésben, a nem véletlenül csoda-
dresszként emlegetett legújabb kori viseletekben. Amelyek felbukkanása nyomán okkal kapta szárnyára a világhír a friss terminus technicust: a technológiai dopping kora köszöntött be…
Hogy a minősítés mennyire találó, azt – eltekintve most a klasszis versenyzők amúgy mindig „kézenfekvő” rekordfelállító képességétől – szélsőséges példák bizonyítják-igazolhatják a legjobban: korábban az „úsztak még” kategóriába sorolt versenyzők táltosodtak meg a medencében, nem tizedeket, hanem olykor másodperceket (!) javítva az új mezek használatának köszönhetően, s kövérkés „vetélytársak”, hogy ne írjuk: antiúszók utasítottak maguk mögé eladdig őket fölényesen verő, alkatilag is pompásan festő vízi embereket…
A külvilág számára váratlan folyamatot végtére is a NASA, az Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatala indította el, amennyiben az amerikai világcég, a Speedo legújabb fejlesztésű „fecskéjének” megtervezéséhez-előállításához rendelkezésre bocsátotta saját tudását-tapasztalatait is, vagyis mindazt, amit a modern tudomány, az űrtechnológia a high-tech-kel, jelesül az új anyagokból és újfajta technikával előállított úszóruhánál, például az áramvonalasságot illetően, a még nagyobb sebesség eléréséhez, a versenyző valóságos szárnyaltatásához segítségül adhatott. A múlt esztendő elején ismerhette meg igazán a nagyvilág az LZR Racer nevű Speedo-darabot, amelyben az idén tavaszig 108 világcsúcsot repesztettek használói, főleg persze amerikaiak, hogy aztán villámkarriert befutva hovatovább mindenütt ilyet használjon magára valamit is adó úszó – és engedélyezzen országos szövetsége. A Speedo mellett más világcégek is jelen voltak-vannak ugyan az úszóruházatok nemzetközi piacán, amelyek azonban ha ki nem is, de egyértelműen a háttérbe szorultak az LZR-ek világ(csúcs)sikere nyomán. A konkurencia tétlenkedése néhány hónapig tartott, hogy aztán a profitszerző ösztön, a fejlesztek-termelek-eladok alaptétele kikényszerítse a hasonlóképpen erősek válaszlépését: megjelentek a riválisok új fejlesztésű „ellen-csodadresszei” is, amelyekben – láss csodát – az idén már szintén elkezdtek megszületni, majd gyarapodni is az immár kéttucatnál tartó világrekordok, sosem hallott nevekre, sosem látott-tapasztalt eredményekre kapták fel a fejüket a sportág ügyei iránt korábban talán kevésbé fogékonyak is. A hosszú hónapokon át tesze-tosza, reagálni képtelen – vagy inkább nem akaró – nemzetközi szövetség, a FINA nem húzhatta tovább a halogatás-hallgatás politikáját, muszáj volt lépnie. Csakhogy alapbökkenőnek ott volt a faramuci kiindulási szituáció: mit kezdjen azzal a Speedóval, mely – mint a szupermezeket illetően sokáig monopolhelyzetet élvező – világcég a FINA egyik főtámogatója is egyben?...
Míg az amerikai gyártó az egyedi előnyöket élvezte, és gyakorlatilag csupa LZR Racerből állt az élúszók ruhatára szerte földön, cselekvési kényszer nem volt, a FINA késedelmeskedhetett nyugodtan, na de az idén a medencékben nem csupán felbukkant, de viselőit a Speedo-daraboknál is nagyobb sebességre képessé tevő holmik, így – a magyar szövetséggel is kizárólagos szerződésben álló – Arena cég szuperterméke, az X-Glide, vagy az olaszok „házicsodája”, a Jaked01 bizony immár riasztotta a nemzetközi szövetséget is. Amely elébb harsányan mustraszemlére rendelte a „csodagyártókat”, majd májusban „rendet vágott”: számos viseletet engedélyezett – csak cseppnyi rosszmájúsággal: az összes olyat, amely veszélytelen az LZR-ekre –, tíz „kishalat” betiltott, sokat pedig – köztük „meglepő módon” a legveszedelmesebb Speedo-konkurens dresszeket is – felülvizsgálatra-módosításra-kijavításra utasított. (Közbevetésül ismét epéskedve egyet: kvázi olyan technológiai közbeavatkozásokat „sugallva”, amelyek révén az X-Glide-okat, Jakedeket viselők ”visz-
szalassulnak”…) Az egy hónapos „átszabási” határidő letelt, a héten pedig a FINA „ítéletet” hirdetett, s ha nem is az igazság győzött, teret nyert – a tarthatatlanul, és persze más érdekeket sértően elfogult Speedo-pártolás helyett – az átmeneti türelem, az ideiglenesen megengedő magatartás. Eszerint jövő január 1-jétől lép majd életbe a rendkívül szigorúnak ígért vadonatúj szabályozás, ez év végéig azonban még szabad a vásár, helyesebben élhet a viseletliberalizmus. Teljes – és egyoldalú – tilalom esetén nyilvánvalóan medencehossznyira kilógott volna a lóláb, amelynek a „patája” amúgy a kezdetektől látható volt…
A FINA-igen mindenesetre azt jelenti, hogy ki-ki abban úszik, amiben csak akar, pontosabban a nemzetközi szövetség listáján szereplők bármelyikében a július végi-augusztus eleji, római világbajnokságon. Előtte majd jól leellenőrzik, engedélyezett darab-e, amit a versenyző visel, s még közvetlenül a start előtt, úgy szűk fél órával is megnézik, rajta van-e az érvényes „billog” a dresszen, és kizárólag ezt követően mehet a bemelegítőhelyiségbe az illető. De hát ennyi kellemetlenkedés már igazán elviselhető cserében azért, hogy a vb-szereplők a leginkább kedvükre való mezben szeljék a vizet a Foro Italico központi versenymedencéjében, köztük a mieink is. Cseh László, Gyurta Dániel, Verrasztó Evelyn és társaik pár hete már kipróbálhatták az Arena legújabb fejlesztésű kollekciójának mintadarabjait, s csupa méltató minősítés hangzott el a magyar élúszók részéről. Cseh, aki Pekingben a három olimpiai ezüstérem elérése alkalmával is Arena-szerelésben úszott, most – az utóbb amúgy módosításra kötelezett – X-Glide-dal ismerkedve már elsőre egyéni rekordot úszott, amikor 100 gyorson végigszáguldott a Kőér uszoda vizében, ahol addig sosem tudott 50 másodperc alatt célba érni. Most igen… Más kérdés, hogy klasszisunk véleménye szerint egyik fő számában, a hosszabbik vegyesen, tehát 400-on már nem érvényesül a csoda-dressz „csodatevő” ereje. Miként az is igaz, hogy egy vb-elsőség megszerzéséhez a csodadressz mellé, vagy inkább abba azért csodálatos tudású, tökéletesen felkészült úszó is szükségeltetik.
Ezzel együtt megnyugtató, hogy a magyarok is használhatják az Arena „átfazonírozás” után végül is engedélyezett újgenerációs modelljét. Kiss László, válogatottunk szövetségi kapitánya okkal jegyezte meg a FINA-rábólintást követően: „Hogy használhatjuk az X-Glide-ot, azt jelenti, hogy versenyben maradunk a többiekkel, akik szintén különféle csodadresszekben úsznak. Azzal pedig, hogy nem kerülünk ilyen téren hátrányba, a római vébén a magyar csapat esélyei egyenlőek lesznek a többiekével” – jelentette ki a szakember.

(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!