Kommentár

Magyar nyelvű újságba írván ezt, még a határ szlovákiai oldalán sem kellene zárójelben hozzátennem, hogy Bratislavával, ennyi kedvezményt a legújabb pozsonyi nyelvtörvényben még az ottani oktatási tárca is megenged, legalábbis lapzártánkig. Mert amúgy sok minden tisztázatlan maradt, kapkodják is a fejüket a szlovákiai magyarok. De amit már nem kell tisztázni: a szlovák nacionalisták – másfél évtized múltán és a bukottnak vélt Meciar-korszak után – megint egyszer felülkerekedni látszanak, Pozsony európaiságának nagyobb dicsőségére. S megjósolhatóan még inkább teret nyernek, ha – természetesen jogos haragunkban – mi is nacionalista módon reagálunk, amire sajnos jó esély van, belpolitikai kilátásainkra tekintettel.
Már a Fico-koalíció létrejöttekor nyilvánvaló volt, hogy aki beveszi a szélsőségeseket kormányába, az kényszerpályára kerül. Vagy maga válik túszukká, vagy – mint a Fico-párti miniszter nyelvtörvénye bizonyítja – olyan vetélkedőbe kezd velük, amelynek feltételeit ők diktálják. Kipling híres mondása ismét igazolódott: lehet a tigrisen lovagolni, csak leszállni nem lehet róla (mert akkor megeszi az embert…) Akár úgy is tekinthetjük, hogy a pozsonyi fejlemények előrevetíthetik a budapestieket.
S hiába lépett vissza, helyeselhetően, a magyar kormányfő a szlovák kollégájával való találkozótól, a hazai jobboldali kommentárok fanyalognak, „erélyesebb” választ követelvén. Máris látható, hogy amennyiben nálunk is a nacionalisták kerekednek felül, igazi perpatvar lesz Pozsonnyal, korántsem csupán diplomatikus fejcsóválgatás. Miáltal persze a szlovákiai magyarok helyzete jottányit sem javul, sőt alighanem tovább romlik. Miként a két uniós, sőt schengeni ország szépen fejlődő partneri viszonya is. Viszont a magukat nemzetinek becézők a határ mindkét oldalán elégedettek lesznek, amiért „jól odamondogattak”.
Pedig ebben a kétségtelenül bonyolult – a szlovákok érthetetlen kisebbségi érzéséről tanúskodó – helyzetben kellene igazán higgadtnak maradni. S kettős választaktikát alkalmazni: egyfelől támogatni az ottani magyar kisebbséget az európai normák követelésében az uniós fórumokon is (és felszólítva őket az egységes fellépésre, a széthúzás most még nagyobb luxusának felejtésére), másfelől szövetségeseket keresni és találni a nem nacionalista szlovákok körében. Aminek előfeltétele: nem lenacionalistázni minden szlovákot. S nem is sértegetni, értelmetlenül kikezdeni – néhány hazai jobboldali megnyilatkozó módjára – új keletű államiságukat. A meciari nyelvtörvényt végül sikerült kiiktatni, mármint a szlovákiai változásokkal. Ha csak átkozódni fogunk, szinte kizárjuk a hasonló fejleményt. Viszont az egyéni tiltakozásoknak semmi akadálya, teszem azt, a jobboldal publicista üdvöskéje (és sokan mások, közte gyanúm szerint nagy nacionalisták) igazán lemondhatnának az anyagi előnyről, s visszaküldhetnék a – feltűnően szaporodó – szlovákiai rendszámtáblákat.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!