Merre megyünk?

Miért van ez így? Hiszen olyan sokat elértünk az elmúlt 20 évben, amire joggal lehetnénk büszkék. Talán a félreértelmezett demokráciafelfogás. Ami a népi demokrácia népfrontos koalícióját az „egy a tábor” propaganda jelszóban retrósította. Érdekes dolog volt az EU-parlamenti választás után Orbán véleménye, miszerint ez az elv megvalósult. Ugyanakkor Vona Gábor azt állította, hogy bizonyítást nyert az elv bukása. Én pedig úgy vélem, hogy ez az elv már az említett rendszerváltozás alkalmából bukott meg. A fazonírozás ugyanis ellentmond a demokráciának. A vélt többség statikus hangulatot mutat. Ami gyorsan befolyásolható. Akár ígéretekkel, akár valós osztogatással, akár olyan társadalmi feszültségek pofonadásra leegyszerűsített megoldási képleteként, amelynek bizonyítása lehetetlen. Mivel az alapvetés téves. Az erre épített következtetések csak ismeretlen erdőbe viszik az utat, ahonnan kikeveredni sokkal nehezebb, mint eltévedni annak rengetegében.
Nem hiszem én sem, hogy a szélsőjobbos előretörés azonos lenne múlt évszázad hasonló térnyerésével. Viszont abban biztos vagyok, hogy demokráciákban nem radikalizmussal lehet megoldani a valós társadalmi problémákat. Érkezzen ez a radikális nyomás akár jobb-, akár baloldalról. A tőlünk nagyobb hagyományokkal rendelkező demokráciák már átestek azon a demokratikus öntisztuláson, hogy a radikalizmust a valódi demokratikus pártok visszautasítják. Elhatárolódnak tőlük. Izolálják azokat. Maga a társadalom. Eltúlozni, vagy lekicsinyelni a szélsőjobbos előretörés veszélyét, mindkét esetben hiba. Csak az elszigetelés lehet a megoldás. Nálunk ez azért lenne könnyebb, mert baloldali szélsőséggel a tettlegesség szintjén nem találkozunk. Csak jobboldalival. A magát középhez közelinek tartó jobboldal viszont a jelenlegi baloldalt minősíti szélsőségesnek, népellenesnek. Maga a Jobbik egyenesen szélsőségesnek nevezi az SZDSZ-t. A jobboldali sajtó számos képviselője, publicistája szintén.
Ezért a bulvár szintű ismeretekkel rendelkező tömegek bemennek az erdőbe. Elhiszik a hihetetlent. És ami szomorú, tekintélyes értelmiségi erők is ilyen módon értékelik a helyzetet. Van egy jóslatom. Ami szinte biztosra vehető, tehát nem kell cassandrai képességekkel rendelkeznem. Amint a Fidesz kerül hatalomra, azonnal belép a jelenleg sorsunkat abszolút szürkének festő propagandagépezet, ami a közhangulatot igyekszik megfordítani negatívról pozitívra. Ezt már tapasztalhattuk ’98–2000 között. Nem is olyan olcsón. A politikai marketing nem babazsúr szintű költséget igényel. De attól tarok, a Jobbik által ellenséggé stigmázott cigányság, zsidóság, nem kerül ki a célkeresztből. Belső ellenség a roma társadalom lesz, a külső pedig a nemzetközi karvalytőke. Ami Izraelből árad szerteszét. Megölve a nemzeteket. Mondják. És milyen sokan el is hiszik.
Feltehetően a gazdasági válságon pár év után túljutunk. Ennek útja is vitatott, de ez más kérdés. Sokkal inkább fontosabb, hogy demokrácia nevű gyermekünket ne engedjük rossz társaságba. Ugyanúgy, miként a jó szülő a gyermekei iránt is végtelen türelmet tanúsít, a belső ellenzékként kezelt roma társadalom felé is megértést kell mutatni. A szobatisztaságra való nevelés egyes kicsinyeknél négy évig is eltart. Pedig feltehetően a gyermek és a szülő is akarja. De egy-két türelmetlen reagálással hosszú hónapok fáradságos munkáját vihetjük vissza az origóhoz. Ezen radikalizmussal nem lehet segíteni. Márpedig, ha azt akarjuk, hogy demokráciánk jó irányba menjen, akkor ezt az elemet vissza kell szorítani a maga remélhetőleg szűk, zárt körébe. Ami nem tud az elhatárolódás miatt komoly társadalmi hatást kifejteni. És ez nem kirekesztés, csupán határozott véleménykülönbség hangsúlyozás. Ebbe az irányba kell mennünk. Ami valószínű nehezebb út, de mégis a helyes irányba visz.Tősér István, Miskolc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!