Nyelvelő

Vincellér Zsuzsanna romániai olvasónk furcsának tartja, hogy egyesek magyarosan írják a Dzsenifer, Dzsesszika stb. neveket. Lehet, hogy fura, de szabályos, az idegen nevek esetében a magyaros írásmódot kell alkalmazni. Abban viszont egyetértek olvasónkkal, hogy eltűnőben vannak a szép magyar nevek.

A régi rómaik egyébként hittek abban, hogy a névnek misztikus tartalma van, azaz az egyén sorsát is meghatározza az, hogy milyen nevet visel. Úgy vélték, a név magában hordozza az egyes emberek sorsát. A név eredetileg megkülönböztető jelző volt, a megfelelő jelentés megválasztása tehát szervesen hozzátartozott az elnevezés folyamatához. A bibliai nevek lényegében valamilyen kívánságot testesítettek meg. A csecsemőknek manapság nem a névvel kívánunk földi és égi jókat. A tényleges jelentés csak néhány esetben nyilvánvaló: Rózsa, Győző, Szilárd.
Magyarországon a kereszténység elterjedésével a bibliai nevek lettek népszerűek. Aztán a XIX. században visszanyúltak a gyökerekhez, és több régi magyar nevet felújítottak, sőt, újakat alkottak (Etelka, Jolán, Hajna, Csilla, Tünde). A név eleinte „öröklődött”, az első gyermek apja, nagyapja keresztnevét viselte. A névdivatot manapság a tévésorozatok befolyásolják. Emiatt gyakori az Eszmeralda, Izaura, Kevin, Dzsesszika, Dzsenifer, Dzsoki, Evelin, Vanessza, Vivien, Zsanett.  Megjelentek ugyanakkor ismét régi, korábban már elfeledettnek hitt nevek is: Soma, Bendegúz, Kolos, Huba, Botond, Csongor, Csenge. Egyre ritkább ugyanakkor a József, a Piroska, a Mária, és az Erzsébet is veszített a népszerűségéből.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!