(Morális) Csődközelben a hazai autókereskedők

Nos, ha valaki kíváncsiságból vagy kényszerből végigjár néhány budapesti és vidéki autókereskedést – sajnos márkától teljesen függetlenül –  megdöbbentő, a hagyományos üzleti logikának irracionálisan ellentmondó jelenségeket tapasztalhat.
Például nagy általánosságban – tisztelet persze a kivételnek – a válság ellenére konkrétan szarnak a vevőre. Különösen akkor, ha nem azt az éppen raktáron lévő modellt, nem azzal a speciálisan hátrányos, viszont hangzatos nevű finanszírozással akarja ott és azonnal megvásárolni, amit az eladó a számítógépből kinézett raktárkészlet alapján „gyorsban” rá akar sózni. Az addig erőltetetten mosolygó értékesítő tekintete egy ilyen visszautasításra szinten teljesen eltorzul és gyilkos tekintetéből leginkább az olvasható ki, hogy az egyébként üres szalonba bejött vásárlójelölt az első számú közellenség, hiszen jutalék formájában pénzt sem rakott gyorsan a zsebébe, viszont a számítógépen játszott pókerversenyt is kénytelen volt miatta félbehagyni...
Egész megdöbbentő irracionalitásnak tűnik, de az autók iránti kereslet drasztikus visszaesése tehát nem fokozta a kereskedők aktivitását, hanem – ismét hozzáteszem – tisztelet a kivételnek, még inkább elvitte őket a számító cinizmus irányába. Aminek lényege – ahogy ők meg szokták fogalmazni: legyen kevés vevő, de „azt az egy madarat majd jól lekaszáljuk. Rásózzuk a rossz hitelt, a raktáron ragadt autót és persze meggyőzzük arról, hogy beszámítandó autóját egyszerűen vigye ki a roncstelepre, mert egy fillért sem ér. Vagy ha elvben igen, akkor is eladhatatlan.”
Ez utóbbi érv különösen akkor vicces, amikor valaki ugyanolyan márkájú autót szeretne beszámoltatni, amilyet vásárolni, vagyis márkahű vásárlóvá szeretne válni: nos, nagyon gyakran ebben az esetben is elhordják mindennek az „öreg” értsd öt-hat-hét éves autóját. Rendkívül szakszerűen elmagyarázva, hogy annak a márkának amit az adott kereskedő árul, a régebbi modellje, amit mondjuk éppen mi birtokolunk, az rossz konstrukció, rozsdásodik, megbízhatatlan és iszonyú nagy az értékvesztése. Ellentétben azzal az ugyanolyan márkájúval, amit most éppen valami gyalázatos hitelkonstrukcióval ránk akarnak sózni. Az viszont értéktartó, megbízható, alacsony a fenntartási költsége és rendkívül trendi.
Sajnos az ilyen és ehhez hasonló mocskos üzleti magatartáshoz nem ritkán maguk a márkaképviseletek adják a muníciót amorális akcióikkal.
És valóban: ha egy nagy múltú autógyár  nagy tekintélyű magyarországi képviselete megteheti, hogy mondjuk egy „roncsbeszámítási” – roncs alatt értve a mi esetleg tíz évnél idősebb használt autóinkat – akciója reklámjában, hazudozik, trükközik, variál és konkrétan egy ordenáré nagy átveréssel akarja leendő ügyfeleit új autó vásárlásába hajszolni, akkor mi tartson vissza mondjuk egy autótolvajból vagy orgazdából lett márkakereskedőt mindettől?
Még nyoma sem volt a gazdasági válságnak, amikor ugyanitt, annak a véleményemnek adtam hangot, hogy a hazai autókereskedő vállalkozások egy részének csődje és bukása valószínűleg a tisztességes és korrekt kereskedelem irányba ható piaci folyamatokat indíthatna be. Ma azt mondom, mindez nem valószínű, hanem bizonyos.
B.P.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!