Sikeres a szakképzési hozzájárulás rendszere

- A közoktatási rendszernek önálló és sajátos része a szakképzés, amiről - eredményességéről, színvonaláról - rengeteg vita folyik - mondja Mátyus Mihály, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Felnőttképzési és Szakképzési főosztályának vezetője. - Mindenki „követeléssel" áll elő: a tanuló olcsó, minőségi oktatást, „piacképes" bizonyítványt akar, a munkaadó pedig alapos elméleti és gyakorlati szaktudással bíró, lelkes fiatal szakmunkást. Ahhoz, hogy ezek a kívánságok teljesüljenek, a szakképzés fejlesztése elengedhetetlenül fontos. A szakiskolában, a szakközépiskolában tanulják meg a gyerekek a szakma elméleti alapjait és az iskolák tanműhelyeiben egy évig gyakorlati alapozást is kapnak. A gyakorlati képzés ezután általában munkahelyen folytatódik, nagyüzemben vagy akár egy műhelyben, pl. fodrászatban, ahol a gyakorlati oktató, a mester tanítja a szakma fogásaira a tanulókat. Pedagógiai szaknyelven azt mondjuk, a tanuló itt szerzi meg a szakmai kompetenciát.

A korszerű oktatáshoz persze sok pénz kell. A gyakorlati képzés során elhasználódnak (gyorsabban, mint máskor) a gépek, a munkaeszközök, ki kell fizetni a felhasznált anyagokat, a gyakorlat más költségeit, ehhez jön még az oktató(k) bére. A szakképzés többletköltségeit az állami normatíva nem fedezné, ezért született a 90-es évek második felétől a szakképzési hozzájárulás rendszere, amely ösztönzi a vállalkozót, hogy részt vállaljon a szakképzésben.

- A rendszer alapelve az elmúlt időszakban nem változott: a gazdasági társaságokat a törvény a hozzájárulás szakképzési célú felhasználására ösztönzi adóbefizetés helyett - tájékoztat Mátyus Mihály. - Az adózó vállalkozó vagy társaság elkülöníti az alkalmazottainak kifizetett bértömeg 1,5 százalékát és ezt az összeget saját döntései szerint használja fel. Vagy maga is folytat gyakorlati képzést, vagy egy-egy, jogszabályban meghatározott intézménynek, pl. a térségi integrált szakképző központoknak közvetlenül ad fejlesztési támogatást, vagy saját dolgozói képzésére fordítja, vagy befizeti a hozzájárulás összegét adóként, ami ezután a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészét gyarapítja és csak a szakképzés céljaira használható fel. Az adófizető ennek a pénznek a sorsát is figyelemmel kísérheti a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzés Tanács állásfoglalásaiban az SZMM honlapján.

A Munkaerőpiaci Alap 2008. évi bevétele több mint 40 milliárd forint. Ebből a bevételből a szakképzési intézmények, a szakképzés-fejlesztési programok, a felnőttképzési programok részesülnek nagyobb arányú támogatásban. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács tesz javaslatot az összeg felhasználására a részletesen kidolgozott programtervek elbírálása után a szociális és munkaügyi miniszternek.

A főosztályvezető néhány példát említ a sikeres programokra. - A nemzetközi mobilitási programban a szakiskolai tanulók szakmai nyelvet külföldi tanároktól tanulhatnak, de magyar kollégáik is tanulnak: módszertant, élő beszédet, és újabb szakmai kapcsolatok is kialakulnak. Ez az alap támogatta és támogatja a WorldSkills és az EuroSkills által szervezett nemzetközi szakmunkásversenyeken való magyar részvételt. Tavaly Japánban öt „frissen" végzett magyar szakmunkás vett részt elismerésre méltó eredménnyel. Egy másik támogatott program eredményeképpen „az integrált szemléletmódú természettudományos gondolkodás és problémamegoldó képesség fejlesztésével" művelt és kreatív szakmunkások kerülhetnek ki az ökoiskolákból. Az alap évek óta finanszírozza az Út a szakmához ösztöndíjas programot, ezzel segít csökkenteni a szociális hátrányokat.

A támogatásnak rendkívül fontos forrása a képzési alaprész decentralizált kerete, folytatja az ismertetést Mátyus Mihály. - A regionális fejlesztési és képzési bizottságok a decentralizált keret idei, több mint hat és fél milliárd forintos összegére írták ki a szakképzés-fejlesztési pályázatokat szakképző iskolák, szakközépiskolák, valamint a gyakorlati képzést vállaló közép- és kisvállalkozások számára hét régióban. A mintegy 715 pályázó egyenként átlag  1 millió forint árú szerszámot, munkaeszközt vásárolhatott, amit a tanulók a gyakorlaton során használhatnak. Sok vállalkozó - a rendszer szándéka szerint - közvetlenül is részt vesz a szakképzésben. Az eredmények önmagukért beszélnek: mintegy 5000 cég (nagy-, közép- és kisvállalkozás) szervezte meg tanulók gyakorlati képzését. Ennek a munkának költségére 13,5 milliárd forintot számoltak el a vállalatok hozzájárulásként tavaly, amelynek segítségével hozzávetőleg hatvanezer gyerek képzése valósulhatott meg munkahelyi körülmények között. Közülük 43 000 szakmunkástanuló kötött szerződést a vállalattal, a vállalkozóval. A tanuló a szerződéssel a munkavállalói szerződéshez hasonló jogokat és ellátást kapja. Ilyen szerződést a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatók is köthetnek. A tanulószerződés költségét a vállalat, illetve a vállalkozó elszámolhatja a szakképzési hozzájárulás terhére. Ilyen elszámolható költség - többek között - az oktatók bére, a munkaruha, a védőruha, a meleg étel, az útiköltség és bizonyos anyag- és rezsiköltségek.

- Saját munkatársai továbbképzése a munkaadó érdeke - magyarázza a szakképzési főosztály vezetője. - A cégek összesen 100 ezer dolgozójukat iskolázták be, vagy szervezték meg a munkahelyi képzést. Ezek különböző hosszúságú és intenzitású tanfolyamok, a tréningektől az OKJ-s képzésig terjed a skála. Ennek költségeként nyolcmilliárd forintot számolhattak el a vállalkozók. Nem kis összeg, és bár évek óta folyamatosan nő az ilyen képzések száma, mértéke még így is jócskán elmarad a fejlett uniós országokétól.

- A vállalkozó ezeken kívül közvetlenül is támogathatja a szakképzési intézményrendszert. A TISZK-ket, vagyis térségi integrált szakképző intézményeket vagy a felsőoktatás intézményekben folyó szakképzést pénzösszeg vagy értékes eszközök (informatikai eszközök, szerszámok stb.) átadásával. Nem maradhatnak ki a támogatási körből a speciális szakképző intézmények sem. A vállalkozó a fejlesztési támogatás értékét szintén levonhatja a szakképzési hozzájárulás összegéből, ám vannak támogatási korlátok. A támogatás mértéke a bruttó fizetendő összeg maximum 70 százaléka lehet, ha a felsőoktatási intézménynek (meghatározott körben van erre lehetőség) nyújt fejlesztési támogatást, akkor ez az arány maximum 35 százalék.

- Fejlesztési támogatásra 14,5 milliárd forintot adtak a vállalatok, ebből 10 milliárd a szakképző intézményekbe került, a 4,5 milliárd forintból pedig számos felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmény jutott forráshoz. - Úgy ítéljük meg, a rendszer sikeres és ösztönző, támogató hatása nélkül a vállalkozások nem szállnának be a költséges gyakorlati képzésbe. Csökkenne a felnőtt- és a saját dolgozói képzésben résztvevők száma, nem jutnának pótlólagos források az intézmények fejlesztésére és a műhelyekben történő gyakorlati képzésre. E nélkül a gyakorlati képzés minősége romlana, a tanulók többsége nem ismerné meg a korszerű, modern vállalatoknál használt technológiai újításokat. Örülünk, hogy dinamikusan emelkedik a tanulószerződések száma is, ami a rendszer egyik fő célja. A Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből kiemelten a gyakorlati képzésre, a szakképzés tartalmi és minőségi fejlesztésére biztosítunk forrásokat. Az alaprész egyúttal a szociális hátrányokat is csökkenti, amennyiben az Útravaló ösztöndíjprogram mellett a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjat is ebből finanszírozzuk, ha a parlament elfogadja a javaslatot. Az eddigi visszajelzések pozitívak, minden szakképzésben érintett szereplő egyetért azzal, hogy a tanulók ilyen közvetlen ösztönzésére szükség van.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!