„Szilvásy Györgynek és bandájának távoznia kell a közéletből”– adta
hírül szombaton első oldalán Demeter Ervinnek, az Országgyűlés
nemzetbiztonsági bizottsága tagjának
sajtóértekezletén elmondott szavait a Széles Gábor nevéhez fűződő polgári napilap.
A gazdag magyar nyelv (is) bőséges tára a pejoratív, megvetést kifejező, gyűlöletet keltő szófordulatoknak és kifejezéseknek. Ha valakit bandatagnak neveznek, hogy kriminalizálják, stigmatizálják és kirekeszszék, akkor van mire emlékezni.
„Végezni kell a zsidó bűnbandával” – írta 65 évvel ezelőtt a nyilaskeresztes napilap. Azután háborús bűnös lett a főszerkesztő, a kifejezés tovább élt. A negyvenes évek második felében e szóhasználat Rajk László nevéhez társíttatott („Bírái előtt a Rajk banda”) és azután a láncos kutyával együtt került sűrűn említésre („Tito és gonosztevő bűnbandája…”). A „régi idők focija” a pályákról már tovatűnt, a politika zöld gyepén kihajtott, szárba szökött, köszöni, jól van, „Eljött közénk a négy mancs nevű elmebeteg banda” – írta nemrégiben az említett polgári napilapban (történetesen az állatvédőkről) Bayer Zsolt. Bejáratott ösvényen jár tehát Demeter Ervin. Akit nem zavar egy cseppet sem, hogy olyan történetről mondja „a tutit”, amelyben érintett, mint ahogy hidegen hagyja az is, hogy peres eljárások közepén vagyunk a Szilvásy nevéhez fűződő ügyekben. Működési logikáját nem maga találta ki: ha funkcionál parlament ellenzék nélkül, akkor miért ne lehetne ítéletet hozni bíróság nélkül is. Továbbá, „ha nem akarod, hogy a nevedet olvassák, olvasd te a névsort…” Ez a logika valóban figyelemreméltó, bár megjegyzendő, az ügy kora őszi startja idején a korábbi titkosszolgálati miniszter még kevésbé volt magabiztos: amikor szeptember 11-én felhívta Bencze József országos rendőrfőkapitányt, hogy barátilag figyelmeztesse: „ez az ügy a közérdeklődés középpontjába fog kerülni és a következő hónapok arról szólnak, a Fidesz ellopta az iratokat, Dávid Ibolyára anyagot gyűjtöttek”.
Bizonyos történeti kuriózumuk, párhuzamok azért kínálkoznának a képviselő számára. A „megfigyelési botrányt” maga Orbán Viktor – az ember, aki még sosem hazudott – jelentette be 11 esztendeje, 1998. augusztus 25-én. „Törvénysértő és titkos adatgyűjtés folyt a májusi parlamenti választások előtt a Fidesz vezetői és családtagjaik ellen.” Fel is olvasott egy tengeri kígyó névsort a fiatal demokraták választmányának ülésén. Szájer József frakcióvezető „magyar Watergat-et” emlegetett, Deutsch Tamás pedig a tévében feltörő könnyeivel küszködve sorolta felmenőit, akik összeesküvés áldozatai lettek, édesanyja leánykori neve után titkosszolgálati eszközzel kutattak. Egy fennmaradt (a sajtóban már megjelent és sosem cáfolt) dokumentum rögzítette, milyen határozottan jártak el. Kövér László miniszter felkérte Demeter Ervin államtitkárt, hogy osztályvezetői szintig gyűjtse össze a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat munkatársainak arról szóló nyilatkozatát, hogy kaptak-e utasítást a Fidesz politikusainak megfigyelésére, velük kapcsolatos adatgyűjtésre. Az égvilágon semmit nem találtak. Senki semmit sem gyűjtött a Fidesz politikusairól. Róluk még környezettanulmány sem készült.…
Demeterhez visszatérve, nem valószínű, hogy esetében csak a balliberálisokkal szembeni zsigeri érzéséről van szó. Sokkal valószínűbb az a felvetés, amelynek elfogadására némely fideszes település-vezető is hajlani látszik. Eszerint az EP-választás elsőnél alaposabb elemzése, valamint az azóta végbement politikai trend is azt mutatja, hogy a Jobbik elsősorban a Fidesz bázisán gyarapodott és most is az a tartaléka. Ezért a cél az, hogy Orbán pártja úgy szóljon és olyan stílusban szóljon, hogy a „kettős kötöttségűeket” saját magához húzza. (És tény, hogy Demeter, akárcsak Kövér László, tud azon a nyelven beszélni, amely a jobbszélnek ismerős és kedves…) Ez most fontosabb a pártvezető számára, mint megérteni az óvatosságra intő figyelmeztetéseket, mondjuk, Washingtonból és Berlinből. Mind több tényező mutat épp ebbe az irányba. Mint például az a levél, amelyet Draskovics Tibor miniszter Balog Zoltán képviselőtől kapott a héten: Orbán vallásügyi tanácsadója ebben a többi között ezt írta: „Nem világos, milyen indokok alapján utasították el az erre a napra bejelentett demonstrációk tudomásulvételét… Nem világos, milyen indokok alapján döntöttek az Erzsébet téri gyülekezés feloszlatása mellett. Milyen indokok alapján rabosítottak és hány személyt az ott gyülekezők közül? Mi a jogalapja az országos rendőrfőkapitány azon intézkedésének, hogy egyes állampolgárokat öltözetük alapján jogsértés gyanújával a rendőrök igazoltatni kötelesek, s eljárás alá vonhatják őket?” Túl olcsó lenne a poén: a levelező lelkész talán átaludta a bírósági jogerős betiltó határozatot és elkerülte figyelmét, hogy aki gárdista öltözetben hasonló társaival oszlopba vonulva cigányozik és üveget dobál, az maga is e tiltott szervezet tagja és éppen törvényt sért... Már ott az írás a falon: a Visi Imre utcában sajátos felfogásban készülnek a jogállami hatalomgyakorlásra: ne mondja majd senki, hogy ő nem is sejtette.
B.B.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!