Zoli nővérből azért kevés van&

Németh Gyuláné, a Magyar Ápolási Egyesület szervező titkára szerint lényegében Florence Nightingale angol úrilány, későbbi író – a nővérképzés megteremtője – vitte ki a lányokat, asszonyokat a háborús területekre betegeket, sérülteket gondozni. Az elnőiesedés lényegében ekkor indult el, s köztudatban az ápoló ma is ápolónő. De a visz-
szaszivárgás már megindult, egyre több érettségizett fiatalember dönt úgy, hogy a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskoláján diplomás szakápolói oklevelet szerezzen. A szakma csúcsán – a diplomásoknál – s a legalacsonyabb fokán, a segédápolóknál, betegszállítóknál akad szinte minden intézményben jó néhány férfiember. Bizonyos szakterületeken, például a pszichiátriákon egyenesen követelmény, hogy a műszakokban férfiak is dolgozzanak. A védőnő is  – védőNŐ. Nem védőFÉRFI. Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke szerint ma mintegy nyolcezren vannak ilyen végzettségűek, szervezeti állásban közülük 5200-an, s vagy 300-400 fő hiányzik a szakmából, hogy mindenhová, kistelepüléses körzetekbe is jusson belőlük. Az egészségügyi főiskola védőnői szakára jár néhány fiatalember is, majd meglátni, mi lesz a területük – iskolát, kórházat, más intézményi szakfelügyeletet látnak-e majd el, mert a családi otthont – a babát-mamát – látogató szakember ma mind nőnemű. Merthogy a nők egymást közt jobban meg tudják beszélni az ilyen dolgokat. Állítólag.
Ha körülnézünk valamely hazai egyetem jogi karának auditóriumában, nagyobb számban találunk ifjú hölgyeket, mint urakat. A doktori diploma megszerzése után a bíróságokra is több jogásznő megy el gyakornoknak, fogalmazónak, mint férfi. Korábban lehetett ezt a „piszkos anyagiakkal” magyarázni, ma már nem, a bírói karban a fizetések nem olyanok a kezdőknél sem, mint – mondjuk – egy óvodában vagy általános iskolában. Így marad a hivatás választás okának a nők hagyományos igazság- és rendszeretete, segíteni akarása Kristyán Éva munkalélektannal foglalkozó pszichológus szerint. A magyar bírói kar nemek szerinti összetételét megvizsgálva megállapítható, hogy a helyi bíróságokra beosztott bírák 71,4 százalék, a megyei bíróságokon dolgozók között pedig 68 százalék  a női bírák aranya – noha az utóbbi két esztendőben a helyi fórumokon valamelyest csökkent, a megyeieken pedig ici-picit emelkedett arányuk. Az öt ítélőtáblán – Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden és fővárosban – arányuk 61,6. Debrecenben az „egészségesnek” mondott 50-50, azaz fele-fele arányban ítélkeznek férfiak és nők, míg Pécsett a bírónők aránya mindössze 40 százalék érdekes mód. A Fővárosi Ítélőtábla 73,2 százaléka emel nagyot az országos átlagban. Amúgy Budapesten vannak a legtöbben a taláros nők 77,2 százalékkal, míg Vas megyében a legkevesebben: itt 38,9 százalék a részesedésük; köztük pedig Somogy az arany középút, a fele-fele… Egy nevét elhallgatni kívánó ifjú bírónő elmondta: igazából céghez szeretett volna menni, nem véletlen, hogy itt is gazdasági témákra szeretne majd szakosodni. De több nagyvállalatnál is hiába kopogott summa cum laude diplomájával és német-angol nyelvvizsgájával, mert igenis van hátrányos megkülönböztetés: meglehetősen körülírt, „rejtett” firtatása a HR beszélgetőpartnernek ugyanis az volt, hogy hány gyereket akar és mikor...
Az ELTE budapesti Tanító- és Óvónőképző Főiskoláján – mint a név is jelzi „óvóképzés” – számítanak a teremtés koronáira, a dékáni hivatalban úgy is tájékoztattak, hogy szép számmal vannak a diákok közt fiúk. Hogy aztán hová tűnnek, ki tudja… Mert tanító bácsi bizony a fehér hollót képezi a szakmában – ám a főiskolai oktatók közt ha nem is a többség a férfi ember, de azért akad… Ha óvó bácsira gondolunk, rögtön Arnold Schwarzenegger és az Ovizsaru című krimi ugrik be az embernek. Na persze az foglalkozásbujtatás volt! De ha a videotékák kínálatát vesszük, csupa faramuci vígjáték, játékos, a témát kifigurázó akciófilmecske mutat be óvó bácsikat, a valóságban mutatóba is alig akad. Az előítélet persze dívik is: „Na, aki erre a területre téved, az biztos pedofil!” Pedig van nőnemű pedofil is – csak ugyanúgy kevésbé szúr szemet, mint egy leszbikus nő. Az előítéletekre pedig szépen rárímel az elmúlt hét „pedobotránya”, a bébiszitter Laci bácsi  ügy. Amúgy Dániában két éve ítéltek el szintúgy nagy média- és közérdeklődés mellett egy „férfias” bébicsőszt – hasonló babazaklatások okán. A tanítói, tanári szakmában – a csökkent presztízs miatt – meglévő kontraszelekció kapcsán pedig sajna nem véletlen az ízetlen vicc, miszerint a pedagógus és a pedofil közt az a különbség, hogy a pedofil szereti a gyerekeket”. Merthogy sokan „jobb híján” űzik a pedagógusi szakmát oklevelükből kifolyólag.
A Wesley János Lelkészképző Főiskola neveléstudományi tanszékén a jövő héten tartanak diplomaosztó ünnepélyt, ahol Iványi Gábor lelkész, rektor és Lukács Péter tanszékvezető a bolognai rendszerben történő pedagógia bölcsész alapszakos levelező képzésük első 44 végzős hallgatójának – van köztük iskolai pedagógiai asszisztens, nevelőotthoni nevelő, de gyári munkás is – átadja az oklevelet. A 44 főből három a férfi. Iványi Gábor elmondta: a lelkész szakon Majsai Tamás református teológus tanszékén viszont immár fele-fele a nemi arány, mint ahogyan a nagyvilág és Magyarország protestáns egyházai-ban is egyre több a kisközösségekben szolgálatot vállaló nő; szociális munkás szakukon pedig cirka háromötödben tanulnak elhivatott lányok, asszonyok. Ami azt illeti: ezek sem azok a túlfizetett hivatások… A titkárnő is nő, még ha újabban menedzser asszisztens is a neve. De amióta e „büszke idegen névre” hallgat a szakma, több a férfi. Igaz, e téren ma már nemtől függetlenül megkövetelt a felsőfokú végzettség, nyelvtudás, számítógépes ismeret. Nem véletlen, hogy a Magyar Titkárnők Egyesületében is vannak, akik mindig nadrágot viselnek.
Hazánkban a nők foglalkoztatási aránya 50, a férfiaké 57 százalék. Ez bizony édeskevés. Az uniós átlag jóval felette van. A vezető beosztásúaknál a férfiak aránya 70 százalék feletti: mert igen, létezik az a bizonyos „üvegplafon” – amibe érdekes, hogy mindig csak a felfelé törő nők verik bele a fejüket! Acsády Judit, az MTA 1963-ban alapított Szociológiai Kutatóintézetének kutatója gyakran foglalkozik az esélyegyenlőséggel, a társadalmi nemekkel, nemi szerepekkel és kisebbségekkel. Mint elmesélte a témával kapcsolatban, kiskorában, Békéscsabán egy életre maradandó élményt jelentett számára, hogy az első négy osztályban egy csodálatos tanító bácsijuk volt: jóságos, szigorú, igazságos – igazi apa. Acsády amondó: a XIX. században a nagyobb léptékű urbanizációval változtak meg igazán a foglalkoztatási struktúrák, bár az agráriumban ennek ellentmondani látszik, hogy ma is több a férfi a szakágban a KSH adatai szerint. S hogy mi mozgatja a nemi arányok változást? A presztízs, a piszkos anyagiak, a társadalmi divat stb. Együtt. A változás nem volt ugrásszerű, ám a XIX–XX. század fordulójára már a nők egyharmada dolgozott. Akkor ők „szivárogtak be”, most talán már tényleg vissza – a férfiak. A gondoskodásos hivatások terén  a személyes motiváció a lényeg, nemtől függetlenül – például a drogprevencióban, a hajléktalanok vagy menekültek közt nem „betévedt” férfiak dolgoznak. Az EU-ban a sztereotípiák, „női-férfi munka” az északabbra lévő országokban sokkal kevésbé vannak meg, mint délebbre. Vadhajtásai voltak persze a nemek mesterséges egyenlősdijének is: ma már az építőipar visszaállt inkább férfiassá: a malteroslány a Rákosi-korszak szülötte volt. A teherszállításban, kamionozásban is kevés a nő. A politikában is kevés – pedig talán tisztulna velük a politikai élet… De sokat mond a ma Magyar Köztársaságáról: kistelepüléseken sok a női polgármester, a T. Házban meg kevés a képviselőasszony – a 27 EU-tagállam közül csak Máltán és Görögországban van nálunk is kevesebb… A kereskedelem, a vendéglátás, a szolgáltatás nagyjából fele-fele arányban vonzza a férfiakat és nőket, míg bizonyos értelmiségi területeken, az egészségügyben, oktatásban, szociá-
lis téren a „kulimunkában” inkább a nők maradnak meg; más, korábban nők uralta területeknél visszafordult az arány: így volt ez a rendszerváltás után például a kutató közgazdaságtan területén. Acsády Judit szerint a szabadidő eltöltésében is megvannak a nemi különbségek: mindkét nem keveset sportol, életmódjára kevéssé figyel oda, ám a nők inkább a kultúrát – olvasást, színházat, kiállítást, koncertet -, míg a férfiak a „kocsmakultúrát” tartják a fontosabbnak…

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!