A puding próbája

Maradva a hasonlatnál, a Fidesz pudingja azért nem aratott olyan nagy sikert, hogy újra kértek volna a választók belőle. De az idő olyan retusőr, amelyik a rút képeket is széppé tudja varázsolni, különösen akkor, ha olyan sok csatornán keresztül mondja a politikai marketing, hogy „az volt életed legjobb pudingja, csak azt egyed”. És egyelőre sokan meg is eszik a virtuális pudingot. Anélkül, hogy valódi ízeit ismernék. Csak elképzelik a hatékony, sulykoló, leegyszerűsítő propaganda által, hogy a jelenlegitől csak jobb lehet. No, majd kiderül.
Lehet, hogy meglepő, amit most állítok. Nevezetesen: gazdaságunk miatt nem aggódom. Hacsak nem von mindent vissza a Fidesz hatalomra kerülés esetén, hacsak nem őrzi meg a szociális ellátó rendszer rossz struktúráját, hacsak nem lát neki sürgősen az olcsóbb államhoz szükséges szerkezeti reformokhoz az államigazgatástól kezdve az egészségügyig, oktatásig.
Aggódom viszont a sovinizmus szélsőségbe átcsapó, közel sem európai normák szerinti térnyerése okán. Ami a Jobbik és a Magyar Gárda népszerűségében mutatkozik. És ami téves szemléleten alapszik. A téves alapvetés tudományoskodó magyarázata, hogy a romák genetikailag kódolva vannak a bűnözésre. Ebből aztán következik is a megoldási lehetőség, ami félelmetesen egybevág a náci Németország gyakorlatával. És akkor Vonáék azt állítják magukról, hogy ők csak radikális jobboldaliak, köztársasági elnökünk nem szimatol fasiszta veszélyt, a Fidesz nem nyilatkozik a Magyar Gárda perének ítéletéről. És akik nyíltan elhatárolódnak ezektől a nézetektől, szervezetektől, azok eltúlozzák a veszélyt. Mondják például nekem, aki saját fülemmel hallom az egyszerű emberek érvelésében, hogy a cigányok nem tudnak beilleszkedni társadalmunkba, a megoldás a kiközösítés. Elkülönítés. De van, aki még tovább megy. Sajnos ez a helyzet a nemzetközi karvalytőke megítélésében is, amely Izraelből kiinduló manipulációnak ítéli meg a válságot. A romakérdés az, ami viszont megoldásra váró feladat, és aminek az előbbiekben említett megoldását a józan ész azonnal elveti.
Több évtizedes probléma ez. Amikor a Miskolci Egyetem környékén járok, egy hirdetőtábláról messziről ordít egy óriásplakát, ami a hevenyészett graffiti benyomását kelti. És azt állítja, igenis van cigánybűnözés. Még egy internetes címet is tartalmaz, akik ezt ki merik mondani. Természetesen nem kell a jelenlegi bírósági gyakorlat miatt bátorság ilyet állítani. Mert könnyebb kimondani ezeket a hamis állításokat, mint a cigányok integrálására olyan programot kitalálni, ami ezt a pár évtized múlva, a jelenlegi társadalmi hozzáállás esetén a jelenleginél sokkal nagyobb tragédiákat eredményezhet. Pedig erre a nem csak speciális magyar problémára már van tudományos megoldási tapasztalat. Laikusként ösztönösen érzem, hogy csak ilyen megoldás vezethet eredményre. A napokban egy ismeretterjesztő filmet néztem A csodálatos emberi agy címen. Ez egy kínai származású Marc Vu nevű amerikai kisfiúról is szólt, aki zenei csodagyerek. Amerikai tudósok olyan felméréseket végeztek egy 120 fős elszegényedett, többnyire néger gyermekcsoporton, akiket már 4-5 hetes korukban kiszakítottak egy intervenciós integrációs program keretében az ingerszegény környezetükből, és az évek során kiderült, ezek a gyerekek ugyanolyan intelligenciával rendelkeznek, ugyanolyan módon tudták elsajátítani a társadalmi együttélés elfogadott normáit, mint azok, akik ingergazdag környezetben, a szülői gondoskodást, tanító nevelést élvezve nőnek fel.
Nos, ennek a több cikluson átívelő, szükségszerű pudingnak konszenzusos receptjét kellene összehozni. Minden pártnak karakteres, nem mellédumáló, semmitmondó véleményt mondani, nem csak a gondokat feltárni, mert azok ismerten adottak. A megoldáshoz kell ész. Tősér István, Miskolc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!