Szélek és végek

Hallgatom és nézem a jobbszél prominensét, Morvai Krisztinát, mint foglalkozásából következően jogkövető magyar (!) állampolgárt, aki szerint – mint mondja – lehet úgy a törvényt tisztelni, hogy közben akár „demonstratíve” nemtetszésünket fejezzük ki valami ellen! Most éppen a gárdát kell „siratni”/„éltetni”. (Sic!) Újdonsült EU-képviselőnk televíziós roadshow-ja során kifejti még: rettenetes, ahogy a rendszerváltás idején „szétverték téeszeinket, tönkretették az ipart”, bezárták a gyárak kapuit és parasztok, munkások millióit (!) tették a multik a magyarokat – saját hazájukban – földönfutó rabszolgává. Állítása szerint emellett szó nélkül elmenni: „birkajellemre” vall. Akkor inkább jöjjön a Jobbik Vonája (egyenruhában vagy anélkül) és had’ lássa csak az egész világ: mennyit ér Magyarországon a demokrácia?! A rendőrattak, a vízágyú, a bilincs a jogállamiság sárba tiprása! (A „hülye” fakabátok megint megdobálták magukat/egymást – hiába, no, a perverzitás a fegyveres testületeknek is sajátja…) A sajtó pedig valósággal „falja” a nemzet iránt elkötelezettek „vérbefojtását". (Sic!)
Miután elhangzik a felhívás a további „keringőre” (újabb erőfitogtatások jövendölése), évfordulót idéz a média. Húsz esztendeje halt meg Kádár János, a XX. század második felének „legellentmondásosabb” politikusa. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, a balszél ikonja (aki az évforduló kapcsán a híradások középpontjába került) szerint: nincsenek munkahelyek, elnéptelenednek a falvak, nincs mezőgazdasági termelés, az ipari munkások helyzete teljesen kilátástalan. A dolgozó magyar (!) ember sorsáról  a nyugati végeken, Washingtonban és Brüsszelben döntenek. Nincs, aki „megvédje” saját (!) hazájukban a kisnyugdíjasokat. (Nálam már ezen a ponton „összeérnek” a szélek és a végek!)
Aztán a déjá vu érzés tovább folytatódik. Egy másik helyen Karsai József, a battonyai „búzaégető” nagygazda – a tőle megszokott vehemenciával – (Tiborc megformálójaként) panaszolja fel: a keleti végeken gyerekek százai, családok ezrei éheznek, „üres” kenyeret sem vehetnek szájukba. (Sajnos!) Az MSZP „fenegyereke” kilátásba is helyezi: a kormányt „saját kezével vonja blokád alá”, ha nem tesz valamit a változásért! Bajnai és Oszkó figyelem: Karsai nem érzékeli az első hetven-egynéhány nap „sikerét”!... ( Neki nincs mitől félni: kevés haját, akár szálanként is kitépheti a – saját bevallása szerint – radikalizálódó pártelnök asszonya!)
Ezután „jön a képbe” Torgyán József, rózsadombi agrár- és Ferencváros-szakértő, aki immáron maga is érzi: képtelen ellenállni annak a „nyomásnak” (népakaratnak!) ami ránehezedik, mármint, hogy hívei „követelik”: térjen vissza és tegyen rendet! Az exminiszter kapacitálása felesleges, tudja, (megérkezett hozzá az isteni sugallat), ismét szüksége van rá a saját földjén „kifosztott” magyar népnek, honfitársainak, véreinek… (Orbán Viktor meg ne próbálja „hátba szúrni”, óvatos lesz!) A budai végekről üzeni a Fidesz „nagyvezérének” az egykori/majdani (?) „trónkövetelő”: még egyszer nem csalja kelepcébe.)
Aztán itt vannak még az „epizodisták”. A kis pártok naggyá lesznek (egyszer) megint? című játékban, a végekre szorult MDF és SZDSZ „kézfogóját” sejtetik a híradások. A konspirációban (násztáncban?) Bokros és Szent-Iványi „munkamegbeszéléséről” szól a fáma. Arról, hogy a végekről miként lehetne legalább a „bal” vagy „jobb” SZÉLRE, no jó, valamelyik „oldalra” kerülni? (De semmiképpen nem lábjegyzetbe!)
A rendszerváltó Dávidék a „zuhanyhíradó” szerint tagokat toboroznak, a szabad madarak pedig cserébe, elnököt találnak maguknak. (Ennek módszertanához kérjék egykori koalíciós társuk segítségét!) Mindezek fényében már elhanyagolható információ, a parlament tavaszi ülésszakának zárónapján, az új adótörvények végszavazása, amely mint tudjuk, olyan csekély mértékben hat életminőségünkre, hogy akár szóba sem illenék ezt hozni. Sem a szélekről, sem a végekről!..
Dr. Nagy Zoltán Debrecen, 
médiakutató

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!