Zsúfolt a mozi

Akkor, ha „clear and present danger”, világos és jelenlévő veszély fenyegeti a társadalmat, s ekkor hangzott el híres példája: aki zsúfolt moziban oktalanul tüzet kiált, az hiába is hivatkozik a szólásszabadságra. Két esztendeje ugyanezzel érvelt a brit belügyminiszter, amikor szigorította a törvényt a gyűlöletre uszítás elleni küzdelemben, s pénteken egy leedsi bíróság meghozta az első, precedensértékű ítéletet, két gyűlöletterjesztőt küldve börtönbe. Merthogy a brit közélet világos veszélyt észlel. Most leginkább azt, hogy az újfasiszta párt két mandátumot szerzett az európai parlamentbe.
Két éve persze ez még csupán helyi önkormányzati szinteken jelentett gondot, viszont a gyűlöletterjesztést már akkor kezdték azonnali veszélynek tekinteni, amikor – a 2005 júliusi londoni metromerénylet nyomán – kiderült, hogy az öngyilkos terroristák második generációs muzulmán fiatalok voltak, akiket a mecsetekben folyó papi uszítás vitt rá borzalmas tettükre. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyenes összefüggés van a szavakban gyűlölködés és a gyűlöletből cselekvés között. Most pedig az újfasiszták riasztó előretörése is jelezte, hogy nemcsak a mecsetekre kell figyelni, hanem az egyéb fórumokra is, így – amint e leedsi esetben – az internetre, korunk új agórájára is. Ahol mind vészesebben zajlik – a névtelenség, vagy éppen külföldi szerverek mögé bújva – a minden irányú uszítás.
Már az európai választások kampányában látni lehetett, mennyire komolyan veszi a brit közélet az újfasiszta veszélyt. A nagy pártok taktikai egyeztetést tartottak, az anglikán egyház élén álló canterburyi érsek felszólította a választókat: ne szavazzanak e szélsőséges pártra. De hasonló történt a minap egy francia kisvárosban is, ahol a jobboldali szavazókat a baloldali jelölt támogatására maga a konzervatív államfő szólította fel, megakadályozandó a szélsőjobb győzelmét. Ha valaki még nem tudná, e brit és francia párt (szintén sikeres) magyar megfelelőjét a mérvadó nyugati sajtó hasonlóan újfasisztának, neonáciának minősíti.
Nálunk azonban sem az (akár külföldi szerveren érkező) internetes uszítás nem riadóztatta a magyar közéletet, sem a szélsőségesek – Európában riadalommal figyelt – előretörése. A jobboldal vezére tegnap szinte elrejtette a kormányt és a szocialistákat ócsárló (olykor már szinte önparódiának ható) beszédében azt a megjegyzést, hogy majdani kormányába nem veszi be a szélsőjobbot. Nehogy az megsértődjön! Miből következően szó sem lehet holmi együttműködésről a baloldallal, itt tagadhatatlanul nem Sarkozy vagy éppen a canterburyi érsek diktál. Eközben, ugyancsak szombaton, a jobboldal fő lapjában egy politológus a szélsőjobbal való „nézethasonlóságot” mutatja ki egyes „nemzeti súlyú kérdésekben”. S ekként nem kell bántani egymást – inti a két pártot, a közös ellenfelüknek a baloldalt állítva. Láthatóan eszébe sem jut, hogy ha így megy tovább, Európa hazánkat fogja világos és jelenlévő veszélyként kezelni.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!