Nyelvelő

Benedek Adél és Vinczellér Zsuzsánna székelyudvarhelyi olvasóink készítettek egy kis szótárt, olyan szavakkal, amelyeket ők Erdélyben rendszeresen használnak, míg Magyarországon ezeket le kell fordítani. Íme a mini tájszótár: személyi igazolvány – buletin, tömbház – blokk, frufru – breton, padlizsán – vinetta, paprika – árdé, burgonya – pityóka, műanyag palack – flakon, sárgarépa – murok, jogosítvány – hajtási engedély, üzlet – alimentán. Régies magyar kifejezések jelentését kérdezi egy budapesti levélírónk. Nos, a korombíró a település tűzvédelmi feladatait látta el, mai megfelelője: tűzvédelmi biztos. A kefekötő nem iszákos embert jelent elsődlegesen, hanem valódi mesterséget takar. Így nevezték a kefét, ecsetet, meszelőt, pamacsot és seprűt készítő kisiparost. A pellengérre valóban fel lehetett állítani valakit, ez ugyanis szégyenpad volt, középkori büntetési eszköz. Az elítélt megszégyenítésére, megfenyítésére használták, a németek lakta területeken már a XIII. sz. óta, 1532-től pedig szinte mindenütt. 1786 után már csak a lopás büntetésére volt szabad alkalmazni. Az elmúlt hetekben a vagyonadó tárgyalása során különböző tudósításokban elhangzott, hogy az adó mértéke 0,25 tized, 0,35 tized lesz. Mészáros László kecskeméti nyugdíjas mérnök, kedves olvasónk az általános iskola alsó tagozatán megtanulta, hogy az egy tizedes: tized, a két tizedes: század, a három pedig ezred kifejezéssel illetendő. Szerinte érthetetlen az a nyelvi „slamposság”, amelyet sokan megengednek maguknak. A katonaságnál sem keverik össze a tizedest, a századost és az ezredest.                     

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!