Egyre többen jelentkeznek mesterséges megtermékenyítésre. Eddig mély
titok volt egy-egy családban, ha valaki lombikprogramot vett igénybe,
manapság szinte már természetes.
Nőknél és a férfiaknál egyforma arányban fordul elő a meddőség, a
gyermektelenség. Funkcionális vagy megmagyarázhatatlan meddőség alatt
az orvosok azt értik, hogy a nőben nem mutatható ki semmiféle, vagy
legalábbis a terméketlenséget magyarázó biológiai eltérés.
A „meddőségipar” propagandája elfedi azt az egyszerű tényt, hogy az alkalmazott technikák valójában nem alkalmasak bármilyen termékenységi probléma megoldására. A beavatkozások, módszerek elsősorban azoknál vezetnek sikerre (70-80%-os a siker aránya), akiknél tényleges szervi elváltozások, pl. petevezeték elzáródás, endometriozis vagy férfieredetű meddőség állt. Kérdés: a pár vajon lelki szinten is megértette-e meddősége üzenetét?
A test betegségei mellett sok esetben a stressz,
a helytelen életmód, esetleg a párkapcsolat rejtett titkai, a múltból hozott félelmek, a partnerek saját családjának problémái miatt késlekedik a gyermekáldás. Ez a szervezet mintegy a tudatalatti védekezése. Ebben az értelemben a gyermektelenség (a meddőség) figyelmeztetés, ami legfőképpen a szülőpárnak és a környezetnek, de akár a társadalomnak is jelzés: nemcsak az életmódon, de a gondolkodásmódon is mihamarabb célszerű változni. Mivel a fogantatás természetes, biológiailag szép és egyszerű folyamat, a megfoganásra való képtelenség is ugyanilyen természetes biológiai program. Válságos élethelyzet esetén őseinknél is megfigyelték, hogy éhínség, természeti katasztrófák vagy egyéb tényezők esetén kevesebb gyerek született.
Mai világunkban számos olyan helyzet állhat elő, amit a szervezet válságosnak érzékel. Ilyenkor stresszhormonok árasztják el testünket, amelyek hátráltatják a nemi hormonok működését. Vagyis ha a szervezet túlzottan nagy stressznek van kitéve, „megmakacsolja magát”, nem fogan meg a gyermek. Ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon, nem kell háború vagy éhínség: elég, ha a nő túlhajtja magát (intenzív sportolás). Alultápláltság is gyakorta előfordul erős fogyókúra esetén, és sajnos a komoly, akár még a gyermekkorban bekövetkezett lelki trauma, például szexuális zaklatás is tartósan a terhesség elleni védekezésre késztetheti testet.
Valóság és képzelet
Agyunk nem tesz különbséget biológiai és a valóságban bekövetkezett, elképzelt vagy lelki stressz között. Minél görcsösebben akar valaki gyereket, annál nehezebb a fogantatás. A túlzott ragaszkodás helyett lazának jó maradni és egyszerűen csak vágyni az emberkére, netalántán elengedni ezt az érzést , és akkor megérkezik az „ég küldte ajándék” .
A félelmek többféle módon oldhatók. Nem kell más, mint kicsit elvonulni és megtalálni a kapcsolatot a belső hangunkkal. (www.lebojt.hu)
Fontos persze az egészséges életmód, de nem csak azzal ártunk magunknak, amit megeszünk és megiszunk, hanem leginkább azzal, amit mondunk, teszünk vagy éppen nem teszünk.
Mielőtt költséges és nem igazán kellemes eljárásoknak veti magát alá a pár bármelyik tagja – bár néha kényelmesebb átadni a felelősséget orvosunknak –, érdemes tájékozódni és kipróbálni a természetes módszereket, különféle masszázsokat (shihatsu, thaj, jumejho), gyógynövényeket, szelídebb orvosi beavatkozást, akupunktúrát, moxát, különféle termékenység fokozó mozgást (jóga, aviva, arwen, csikung). A psziché megtisztulására Bert Hellinger családterápiát, érzelmi blokk oldó technikákat, belső utazást stb. ajánl. A kulcs a megnyugvásban és testi lelki méregtelenítésben van. És ne feledjük: „Nem az árt, ami szájon át bemegy, hanem ami kijön.” (Máté evangéliuma 15/11.)!
Minél tisztább, minél rendezettebb valaki, annál tisztábbak a gondolatai. Egészséges gondolatai egészséges embereknek vannak. Agyunk nemcsak arra való, hogy gondolkodjunk, hanem arra is, hogy elvonuljunk, lazítsunk, elengedjünk bizonyos dolgokat. Ne csak testünket, hanem lelkünket is méregtelenítsünk!
Áldozatot hozva magunkért
nem marad el az áldás sem, amihez persze nem árt ma-gunkat szeretni és elfogadni.
Köveskuti Tünde
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!