Tíz év eltiltás járhatna a maffiamódszerekért

Nem mai nyilvános hírüzenet az egyik közkedvelt internetes közösségi portál üzenőfaláról: „Sziasztok, tegnap Budapesten járt a Barcelona CNAB, a Honvéd ellen játszottak a vízilabda Euroligában. Este elvittük őket kicsit szórakozni: eredmény: a taxis meg akart vágni 4380 forintra a rettentő nagy Mammut-üzletközpont–Jászai Mari tér távon, néhányan az est végeztével bementek a volt Nirvana, most éppen Paradiso klubba, kifizettettek velük 600 eurót szinte semmire: öten söröztek. Telefonáltak, mit csináljanak, nem engedik ki őket a helyről, ha nem egyenlítik ki a számlát. Kihívtuk a rendőröket, akik fél óra elteltével meg is jelentek, kart karba öltve beszélgettek az üzletvezetővel (ezért mondtam nekik, hogy remélem, legalább jók voltak a lányok, ha ilyen elnézőek a hellyel).

Az egyik vízilabdázó, aki nem ment a Nirvánába, mesélte, pár éve, mikor a spanyol ifiválogatottal jártak itt, ketten közülük szintén meglátogatták ezt a jó hírű helyet, akkor 120 ezer forintra vágták meg őket – 4 italért (vélhetőleg 17 évesen nem Dom Perignont fogyasztottak, de akkor nem hívták ki a rendőröket. Miként lehetséges, hogy 18 éven aluliakat nem hogy kiszolgálnak, egyáltalán beengednek egy night clubba? Összedobta az egész csapat a költőpénzét és perkáltak. Összegezve az estét: az egy dolog, hogy egy európai fővárosban semmi rendes hely nincs nyitva éjszaka, csak maffiahely, vasárnaponként pedig különösen nem, a taxi meg egy cápa, de az különösen fájó, hogy a rendőrségen egy unott férfi közölte, már fél órája elindultak a kerületi kapitányságról – a rendőrkapitányság és a night club közti távolság szintén nagyon komoly, gyalog öt perc… Hab a tortán: a vízilabdázókhoz egy turisztikai évzáró vacsoráról érkeztem, ahol elhangzott, hogy milyen jól alakulnak a dolgok. Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve... –  Én is...” – így a tolmács, a magyar kísérő.
A Belvárosban tehát „oda kell figyelni”. Ez baj. Mert viszi a hírünket. S a Magyar Köztársaság nem Gábor Zsazsa – az Újvilágban jellemzően máig a legismertebb magyar a vagy kilencven éves filmcsillagocska –, aki szerint mindegy mit, jót vagy roszszat írnak róla, csak írjanak! Néhány budapesti külképviselet – így Nagy-Britanniáé és az Egyesült Államoké – például már-már legendás „tiltólistákat” gyárt világjáró állampolgárai számára: a térképpel ellátott lista azon budapesti szórakozóhelyeket tartalmazza, ahol már voltak kemény, pénzre menő vendég-vendéglátó afférok. Júliustól Rónaszéki László, a budapesti Belváros-Lipótváros V. Kerületi Önkormányzat jegyzőjeként elrendelte a Bécsi utcai Galaxia Étterem, Bár bezárását, miután „két külföldi vendéggel szemben a számla kifizetése érdekében jogellenesen erőszakos magatartást tanúsítottak június 18-án, a késő esti órákban”. Ami azt illeti, ha a tisztelt vendégek előtte netán ittasak is lettek volna, hamar kijózanodtak: feljelentést tettek a közeli rendőrkapitányságon. A Galaxia föltehetően a vendégeket leginkább maceráló budapesti szórakozóhelyek egyike lehet(ett), mert sokadszor szerepel a túlszámlázások, erőszakoskodások, idegenforgalmi atrocitások botránykrónikájában. Cirka másfél éve francia turistáktól két sör, egy kapucsínó, egy energiaital, egy likőr ellenértékeként negyvenezer forintnál is többet követeltek. Pedig akkor még jobban is állt a forint az euróhoz képest! Három németnek némi édességért és a hozzá való italért  meg egyenesen 150 ezret kellett leperkálnia, egy indiai állampolgár szerencsétlenségére szintén ide ült be – amúgy fényes nappal, színjózanul ebédelni, amiért ugyanennyit „számláztak”. Nota bene: nem az aranytojást tojó tyúkot tálalták fel neki tojásostól… Mivel nem volt nála ekkora summa, a „vendéglátók” még készségesen taxit is szereztek neki, s „hazakísérték” a hitelkártyájáért. Az indiai később észbekapva visszament, de egy sajtcédulára kézzel írt „számla” sem a reklamációhoz, sem pedig egy szabálysértési vagy büntetőeljáráshoz nem elegendő. Rónaszéki László jegyző és munkatársai tehát résen vannak a Belvárosban, mert a főváros idegenforgalma – különösen az éjszakai – ide koncentrálódik. A Szent István körúti Milady és a Váci utcai Madame Pompadour’s éjszakai bárokat is bezáratta a közbiztonság érdekében, a szervezett bűnözés elleni fellépésről szóló 1999. évi LXXV. törvény adta jogkörnél fogva az eljárás lezárultáig. Még jó, hogy van ilyen törvényhely is, mert itt is sorozatosak voltak a balhék. A hatóság, mármint a helyhatóság, ilyen esetekben ennyit tehet.
Komáromban egy utazási irodát, a szép nevű Paloma Travelt kellett a jegyzőnek bezárnia a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által történt szakfigyelmeztetés negligálása után, mert fittyet hánytak a kötelező kauciófizetés kötelezettségére. Az utazási iroda töröltetett, ám mint a főnixmadár poraiból újjáéledt – más néven, más tulajjal, legalábbis papíron, amiről tudjuk ugye, hogy sok mindent elvisel… Ők a magyar vendégekre – utazni vágyókra – szakosodtak. S tudjuk jól: a kaució arra szolgál, hogy rossz esetben abból hazahozzák a kint rekedteket, hogy kártalanítsák az itthon maradtakat.
Aligha véletlen, hogy az Image Factory és az Observer Budapest Médiafigyelő másodjára is elvégzett kutatásában a kisvárosok körében Balatonfüred imázsa volt a legvonzóbb az elmúlt évben. Bóka István 2002-től polgármestere – jó gazdája – a történelmi hangulatot árasztó fürdővárosnak. Mint elmondta, amióta polgármester, ilyen vad dolgokat nem tapasztalt, neki ez idegen, egész egyszerűen nincs benne a levegőben, mert itt mindenki ismer mindenkit. Mármint a vendéglátók is egymást… Szemben, Siófokon Kónyáné dr. Zsarnovszky Judit aljegyző hasonló véleményen van – pedig a déli parti város igazi monstre vendéglátó nagyüzem. Hasonló gondjuk évek óta nem volt, mint kollégájának, Rónaszéki Lászlónak. Most sincs – igaz, óvatosan azért megjegyezte, még csak a szezon közepe van… Szerencsésnek tartja magukat azért, hogy igazi, „nehéz” panaszok nincsenek. Az oka: a siófoki vendéglátóhelyek tulajdonosai, bérlői évek óta itt vannak, vagy éppen teljességgel helybéliek – s bizony a maguk érdekeit úgy védik, hogy egymás érdekeit is védik. Csapody Balázs, a balatonszemesi éjjel is nyitva tartó, a Magyar Borút részét képező Kistücsök tulajdonosa a Balatonnál régóta nem hallott vendégvisszatartásról vagy vendégverésről, s amondó: ez azért van, mert jó pár éve megindult a megtisztulás, itt már többnyire szakemberek és nem „üzletemberek” a vállalkozók, akiknek édesmindegy, mibe fektetnek, csak jó sok pénzt lássanak aztán. A nagy tónál, tehát ha nem is minden, de sok minden rendben van.
Országos rátekintése van a hazai vendéglátásra Thurzó Béláné szakközgazdásznak, aki két évtizede dolgozik érdekképviselőként, jelenleg a Magyar Vendéglátó Ipartestület gazdasági alelnöke, szerepet vállal az utánpótlásképzésben is. Szerinte az elvétve, de bizonyos helyeken, vállalkozói körökben újra és újra előforduló eseteknek számára az a tanulsága, hogy a törvényhozóknak igenis meg kellene fontolniuk az érdekképviseletek tanácsát, hogy az ilyen főbenjáró bűnök elkövetőit legalább egy évtizedre távolítsák el a vendéglátásnak még a környékéről is, mert szégyent hoz a szakmára, az országra. Eddig is ordítóak voltak az ilyen esetek, de most, a gazdasági világválság idején különösen: a maffiamódszerek mindenkit elrettentenek, pedig most aztán kedvezményekkel – és bizony kedvességekkel – kellene fogni, itt fogni, visszaédesgetni a vendégeket. Thurzóné szerint maffiamódszer az is, ha két árlappal dolgoznak: egyik ki van függesztve szépen, kötelezően a bejáratnál, a másikat meg fizetéskor kapják elő. A törvényhozás szakmai munkát nehezítő intézkedései – a 2002-ben még 12 százalékos vendéglátási áfa mára 25, s ez bizony a gyermek- és munkahelyi étkeztetésre is vonatkozik, nem csupán a bárokban, kocsmákban való italfogyasztásra, a meghozott-visszavont standolási adminisztráció stb. – rajtuk csapódnak le, ugyanakkor a fekete listák nyomonkövetését „ott fent” nem tartják fontosnak. Pedig a csalás, a vendég megkárosítása – pláne erőszakkal, vendég fogvatartásával, kirablásával – nem csupán büntetőjogi, de szakmai következményekkel is kellene, hogy járjon. A felgöngyölített esetek a jéghegy csúcsai pedig: sokan nem mernek feljelentést tenni, félnek a jegyzőkönyvezéstől, a büntetőeljárásban való tanúskodástól, hogy „nyoma marad” az ügynek. Merthogy a zsebüket megvágó hálózat részese a taxis vagy a portás is, meg a „széplány”, akit számára leszállítottak, aki a számlájára konzumál – s netán megtudja az asszony… Vagy fordítva: megorrintja a férj, hogy anyunak fiúkás kiruccanása volt…
A Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya egyébként a VH-val írásban közölte: V. Kerületi Rendőrkapitánysága zsarolás bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a Galaxia-ügyben. Két iráni állampolgárságú férfi az „irreálisan magas számla” sértettje, akik kérték a személyzetet, hívják ki a rendőrséget, de ennek nem tettek eleget. Az alkalmazottak az egyik iráni vendéget ott tartották, amíg társát – néhány ott dolgozó biztonsági őrrel – készpénzért küldték. Az utcára kiérve a vendég rendőrt akart hívni, ekkor a falhoz szorították, elvették értékeit, majd a bár személyzete a másik iránitól is elvette minden pénzét.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!