Kevés újság tette ki a címoldalra, pedig érzékeny műszerként valami
újat jelzett, akár azt, hogy közeledik a válság vége, befejeződhet a
lejtmenet: a hét közepén egyszerűen minden várakozást  felülmúlt a
nemzetközi befektetői kereslet a magyar kibocsátású eurókötvény iránt.
Magyarország kockázata meredeken csökkent, a befektetők immár készek
arra, hogy „pesti kockázatot” vásároljanak.


Ennek hátterében felsejlik a Bajnai-kormány „kőbevésett normáin” alapuló munkája: devizahitelesek tízezreinek feje felett például már nem lebeg az otthon elvesztésének lehetősége, az egzisztenciális megsemmisülés réme. Most a dolgok mintha lassan visszatérnének normális medrébe, a kamatok leszállítása belátható közelségbe került. Ezzel függ össze, hogy a szocialisták térvesztése, amely valóban drámai mértékű és ütemű volt, lelassult, Bajnainak nemcsak az ismertsége, hanem a megítélése is javul. Közben a Fidesz mantrájáról, a stabilizációs lépések hatálytalanításáról e párt fórumain kevesebbet lehet hallani, a visszacsinálást mintha visszaszívnák…


Lehet, hogy még korai új trendről beszélni, de a hazai politika fejleményei ezzel szorosan összefüggenek. Amikor a Magyar Gárda ügyében az ítélet megszületett, a Fidesz kommentárja az volt, hogy nincs kommentár. Most viszont e párt nagy ügyességet kívánó kabuki táncot lejt. Egyrészt a Visi Imre utcában természetesen szívből utálják a fekete egyenruhás alakulatot, amely nemcsak „a show-t” vitte el tőlük, hanem az EP-választás alkalmával voksok tömegétől is megfosztotta a Fideszt és ezeket a szavazatokat a Jobbik kapta meg. (Idekívánkozik, hogy megfogalmazásunk nem véletlen: a szélsőjobb legsikerültebb jelszava a „rend” volt, így a Magyar Gárda népszerűbbnek bizonyult a Jobbiknál, előző parancsnoka Dósa István azért kapott útilaput, mert ezt a helyzetet felhasználva hajlott rá, hogy önállósítsa magát. A történet más szereplőkkel persze, még akár ismétlődhet is…) Emellett épp az MSZP említett stabilizálódása okán, ha tovább gyarapszik a szélsőjobb, ez csak a Fidesz rovására történhet. A Fidesz-reagálás alapmotívuma tehát jelenleg azt szolgálja, hogy a szélsőségre hajazó jobboldali (akár fideszesnek, akár jobbikosnak vallja magát pillanatnyilag) abból induljon ki: Orbán pártja magáénak vallja az ő „eszményeit”. Így lépnek el a „no comment”-től és jutnak el annak kimondásához, hogy mivel a biztonságérzet elveszett, a gárda „pótszerként jött létre”. E formájában a megfogalmazás a szombati Magyar Nemzet A láthatatlan ítélet című cikkében olvasható. A párthoz közelálló napilap szerint a „jogbiztonság maradékának felszámolásához” nem Vona Gábor és Morvai Krisztina, nem a törvénytelen demonstráció résztvevői járultak hozzá, hanem a rendőrség, amely „egyébként már akkor nagyot hibázott, amikor nem engedte meg, hogy július 4-én a Szabadság téren demonstráljon, akinek nem tetszett az ítélet. Ezután csak súlyosbította a helyzetet azzal, hogy az Erzsébet téren gyülekező emberek közül jó néhányat előállított a Jobbik elnökével egyetemben.” Még ha tudjuk is, hogy a Fidesz a „most, vagy soha” elv alapján pedálozik a kétharmadért, ez a nyílt kiállás a jogsértés jogossága mellett akkor is megdöbbentő. Mint ahogy az is, hogy a Fideszhez ugyancsak közeli Fritz Tamás – úgy hírlik – még az őszi hónapokra utcai akciókat tervez: együtt lengene a fideszes zászló az Árpád-sávosokéval?…
A belpolitikai folyamatokból levont – a korábbinál sarkosabb – következtetések is tükröződnek a Fidesz diplomáciai állásfoglalásaiban. Miután a párt vezetői különböző fórumokon Brüsszelben, Berlinben és Washingtonban azzal szembesültek, hogy némely elképzelésük aggodalmat kelt az atlanti partnerekben, most Németh Zsolt, a párt külügyi kabinetvezetője a kormányt illette azzal a váddal, hogy „különutas.”: „…a magyar külpolitika térségünkben olyan különutas orosz politikának lett a mintája, amely nem erősítette megbízhatóságunkat a világ szemében.” „Nem eshetünk bele újra az orosz megosztó kísérletek csapdájába, mint ahogy ebbe – lásd Déli áramlat ügye – mi már egyszer beleestünk. Ezért is szükséges a Déli áramlat előkészítésének leállítása.” A magyar külpolitikát sokféleképpen lehet minősíteni, lehet az utóbbi hónapok tisztázó motívumait is felhozni: de azért azt állítani, hogy az lett volna a minta mondjuk Németország, vagy Ausztria számára, amelyek jóval korábban bólintottak rá bizonyos fokú energetikai együttműködésre Moszkvával, mégis túlzás: amúgy a mai orosz politika sem a tegnapi Szovjetunióé. Persze az is lehet, a túlteljesítő vádaskodás mögött az is meghúzódik, hogy Németh immár a korábbinál nagyobb óvatosságra kényszerül a Fidesz szélsőségeseivel szemben. Akiknek egyike, a Magyar Hírlap Orbánnal fényképezkedő legismertebb szerzője, szombaton az említett újság hasábjain Némethet is megvádolta azzal, hogy – részletesen leírt csalárd módon – egy RMDSZ-képviselővel összejátszva, megakadályozta a tusnádi szabadegyetemre érkező pártelnök találkozását egy székely falu lakóival, akik köszönteni kívánták „kaláccsal,
pálinkával” a Fidesz-autókonvojt és persze az elnököt… A cikk befejező részében olvashatjuk: „az atlanti-realisták s az RMDSZ pusztán azért hazudta le a csillagokat az égből, hogy Orbán Viktor nehogy megállhasson egy MPP-s faluban…” Cikke megírásának okairól pedig így tárulkozik ki az ismert nevű: „Hogy Orbán elnök úr ne legyen annyira naiv, s ne hagyja, hogy semmibe vegyék. Továbbá azért, mert rajta és a gyulakutai népen kívül mindenki menjen a jó …a!” Ezek a veretes sorok persze arról is elgondolkodtatnak, hogy annak a politikusnak, akinek Bayer Zsolt a publicisztikai vezérürüje, még sok problémája lehet.

 B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!