Hogy érzi magát?

Mesemondó-író,  -kutató, a néprajztudományok kandidátusa. Volt főszerkesztő, kicsiknek olvasókönyvet író a Nemzeti Tankönyvkiadónál; a József Attila-díj mellett kétszer az Év Könyve IBBY-díjat is megkapta: ez a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa. Egy díja mesebeli: az Aranyalma.
– Újranyomták Királylány születik kötetét – amit Szegedi Katalin titokzatos rajzai illusztrálnak – pedig alig hónapja jelent meg a Könyvhétre. Ennyire szeretünk, mi nők, királylányságról álmodni?
– Mindannyian királylányok vagyunk – azzá válhatunk. Minden kicsi lány annak születik – az „égi királylányok” áldásaikkal elindítanak minket a helyes úton. Aki ezeket meg tudja lelkében őrizni, úgy tud majd élni, hogy másokat is, önmagát is boldoggá teszi. A „világ- vagy tündérszépségért”, a jóságért meg kell dolgozni: olyan régi-régi mesehősök, mint Hófehérke vagy Hamupipőke sorsa is ezt jelzi. A mesék nem adják ám bárkinek oda ezt a jelzőt! Az út sokszor maga a dráma, valóságos komoly fejlődéstörténet. Sokan olvasnak ma, a XXI. században is meséket, vagy szívesen meghallgatják azokat, de gyakran nem értik belőlük ki a legbelsőbb üzenetet. Pedig évezredek, évszázadok óta rengeteg intés, segítő üzenet szól a királylányos mesékből felénk – a női feladatokról. Például a keresztanyákon át is… Mi most a könyvvel a Naphegy Kiadónál emlékeztetni szeretnénk  a rejtett lelki tudásra, miként álljunk hozzá a földkerekséghez, önmagunkhoz, másokhoz, hogy szeretetben, mosolyogva éljünk. A mesék mindanyiunknak valók, nem kell feltétlenül gyermeknek lenni hozzá, hogy élvezzük, hogy okuljunk belőlük. Én is sok mesét kaptam gyermekként, a saját gyerekeimen – a 21 éves Annán, a 18 éves Danin és a kicsin, a hétesztendős Vilmoson „kipróbáltam” őket. Élő mesealakok is élnek velünk, a cirmos mesemacska, aki nagyon rendes, mert sem a halainkhoz, sem a zebrapintyeinkhez, de még a kertünkben élő 24(!) madárfaj egyetlen példányához sem nyúl soha hozzá…
– Amikor hívtam, szabódott, hogy a telefonba tepsizörgés fog behallatszani…
– „Hamuban sült pogácsát” sütöttem! A budai Selyemgombolyítóban meseterápiás foglalkozásokat tartok, ott ül velem együtt tucatnyi ember a saját gondjával, saját meséjével, nekik készítettem… Magam meg böjttel készülök a találkozóra: ez testileg és szellemileg is felfrissít. A meseterápia hitem szerint önmaguk megtalálásához, helyzetük rendezéséhez ad valamit azoknak, akik krízishelyzetbe kerültek. Segít a veszteségek – gyász, válás, magány, betegség – feldolgozásában, a szorongás oldásában. S lassan érlelődik bennem egy új könyv is: hogy a fiúk se maradjanak ki, ezúttal a királyfikról. Mert a három-kilenc – ilyen számokkal találkozhatunk – mesebeli égi királyfi sorsa is érdekes. Nem a királylánykötet ellenkező nemű mása lesz, de remélem, elolvassák talán a felnőtt férfiak is.(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!