A Csókol anyád! című kétszereplős darabot július huszadikán mutatják be a Thália Színházban. A női főszerepet Vári Éva alakítja, aki a következő szezonra nem is vállalt új feladatot, mert hét darabban, és az Életképek tévésorozatban játszik.



l Kiugró siker lett a Hat hét, hat tánc, ami szintén kétszereplős darab, szintén az Orlai Produkciós Iroda menedzselésében…
– Játszottam én egyedül is, hiszen a Piaf és a Rose is monodráma, megszoktam, hogy magányos vagyok a színpadon.
l De ha ketten vannak, akkor nem magányos.
– Nem, bár a Csókol anyád! anya és fia közti levelezésről szól, és eléggé megnehezítik a szerzők, Sam Bobrick és Julie Stein, a dolgunkat. Szinte soha nem beszélünk egymással. Mondjuk a magunk levelét, a rendező kétszer-háromszor összehoz bennünket. De gyakorlatilag nagyon-nagyon magunkra vagyunk hagyva.
l Tulajdonképpen páros monodrámáról van szó?
– Ez érdekes megfogalmazás. Az, hogy nem nézünk egymásra, igencsak megnehezíti a játékot, mert a színész a partner szeméből, jelenlétéből erőt kap, másként játszik, mintha magában van.
l  Miről szól a darab?
– Amerikai szerzőpáros írta, és kicsit az amerikai életforma paródiája. Az anya, aki fanatikusan szereti a gyerekét, és abszolút jót akar neki, állandóan beleszól az életébe, a házasságába. A fiú pedig menekül az anyja elől, szerte Amerikába, önmagát keresi. Az emberek gyakran ahelyett, hogy egymással foglalkoznának, azzal törődnek, hogy Indiában mi van, Tibetben mi van, az ezotéria tanait bújják. A fiú is mindenfelé kalandozik, a valóságban és gondolatban is, mire rájön, hogy ő kicsoda, és az anyja is végre megtalálja saját magát. Szellemes, érdekes darab, de torokszorító is.
l Többfelé fellép a nyáron, vidéken is.
– A Hat hét, hat táncot vagy százszor játszottuk vidéken, temérdek városban megfordultunk vele. Az Orlai Pprodukciós Irodánál az is szempont, hogy jól mozgatható legyen a produkció, ezért is választanak kevés szereplős műveket.
l Azokat a típusú darabokat, amelyektől sokan féltik a társulatok létét. Néhány sztár kell hozzájuk, és könnyen szállítható, egyszerű díszlet. Csak amikor már nem jó színészek játsszák ezeket, a színház elsekélyesedéséhez vezethetnek.
– Pontosan így van. De Orlai Tibor kiválasztja a legmegfelelőbb művészeket ezekhez a darabokhoz, amelyeket egyáltalán nem becsülnék le, mert nem könnyű őket úgy játszani, hogy ne csak laza szórakoztatás, kabaré legyen belőlük.
l Ahhoz, hogy a néző jegyet váltson rájuk, szükség van arra, hogy ismertek legyenek a színészek. Ez önnek nem régen adatott meg, hiszen hosszú ideig Pécsett játszott, ahol helyi sztár volt, de országosan azóta igazán ismert, mióta az Életképek sorozatában szerepel.
– Ez így van.
l Nem is nagyon filmezett, tehát nyilván furcsa lehetett bekerülni egy sorozatba.
– Nem is tudtam igazán, mit kell csinálni. De a rendező, Horváth Ádám és a kollégák sokat segítettek. Leleplező a kamera, ha valaki hamisan játszik. Gyakran kell visszanéznem magamat, ezt általában tragédiának érzem. Az ember gyakran sokkal szebbnek, jobbnak képzeli magát, mint amit viszontlát. A színházban megszoktam, hogy esetleg fel kell emelnem a hangom, nagyobb gesztusokkal kell játszanom, a kamera előtt ebből vissza kell vennem.
l Mennyire lehet egy szappanoperában őszintének lenni, miközben óhatatlanul kliséket is használni kell, hiszen hozzátartoznak a műfajhoz.
– Azért mégiscsak vannak olyan alaphelyzetek, amelyekbe ha belegondolok, hogyha velem történnének meg, hogyan reagálnék. Pontosan az az érdekes, hogy a szereplők közhelyes szituációkban hogyan fejezik ki önmagukat, mire gondolnak.
l Pécsett van a lakása is, nem tud onnan elszakadni. Miért nem?
– Fogalmam sincs. Mindig gondolkodom azon, hogy eladom a lakást, és felköltözöm Budapestre. Gyakorlatilag a múltamon és egy-két barátomon kívül nem nagyon köt semmi Pécshez, mégis megszoktam, hogy ehhez a városhoz tartozom. Alapjában hűséges természetű ember vagyok. Hűséges színházhoz, barátaimhoz.
l Tudja már, mit csinál a következő évadban?
– Hét darabban játszom, szükségem van arra, hogy kicsit pihenjek, vagy én is el tudjak menni egy másik színházba, vagy csak olvassak és sétáljak. Megkértem az igazgatómat, Szűcs Miklóst, hogy a következő szezonban ne adjanak új feladatot. Nekem most ez a hét szerep, plusz az Életképek bőven elég.


Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!