Afroamerikai és eszkimó
Az olvasó által említett jelenség a nyugati demokráciákban terjedt el. Egyik oka, hogy az emberi faj minden egyedének egyenlőségét hangsúlyozzuk, bőrszínre és hovatartozásra tekintet nélkül. A másik oka, hogy tiszteljük meg az adott etnikumot azzal, hogy az általuk használt vagy kedvelt néven nevezzük őket. A folyamat első lépéseként az USA-ban élő négereket először feketéknek, később afrikai amerikaiaknak, afroamerikaiaknak nevezték. Ugyancsak ezen okokból alakult ki az a szokás, hogy a cigányokat ma már világszerte sokan romának nevezik, a Skandináv-félsziget északi részén élő lappokat pedig számiknak. Persze felvetődik a kérdés, hogy maguk az etnikum képviselői igénylik-e sokszor az átnevezést. Valószínűleg inkább az egyenlő bánásmódot és a megbecsülést igényelnék. Amikor a rendszerváltás előtti években a Sopron melletti boltokban megjelentek a „magyar, ne lopj” feliratok, nem fájt volna kevésbé, ha „ungarische” lett volna a kiíráson. Vagyis a mögöttes jelentéstartalom a lényeg.
Érdekes, hogy az „eszkimó” név is gúnynév vagy becenév, kanadai indiánoktól származik, akik állatbőr ruhát hordó vadászó-halászó szomszédjaikat hívták így. Jelentése „nyers húst evő”. A kifejezést átvették az európai felfedezők is, akik a Bering-szoros szibériai oldalától a Grönlandig terjedő területeken (Szibéria, Alaszka, Észak-Kanada, Grönland), a Jeges-tenger mentén élőket összefoglalóan kezdték eszkimónak hívni. Pedig a Nyugat-Alaszka, Kanada és Grönland területén élők azt szeretik, ha inuitnak nevezik őket (ez azt takarja, hogy „emberek”). A Szibériában élők ugyanakkor megsértődnek, ha inuitoknak hívják őket, ők ugyanis yupik. Úgyhogy az inuitnál még az „eszkimó” elnevezés is jobban tetszik nekik.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!