Táv­kap­cso­ló

 

Kivételesen súlyos, félnapos elsötétítéssel büntette az ORTT az RTL Klubot, majd a TV2-t, előbbit a Mónika-show, utóbbit Joshi Bharat műsora miatt. Kicsit olybá tűnik az akció, mint mikor a focimeccsen a bíró egy kiállítás után gyorsan a másik csapatból is kirak valakit, talán kevésbé jogosan, az erőviszonyok kiegyenlítése végett, vagy mert már annyira belejött a keménykedésbe. Bár kétségtelenül nem nehéz okot találni a két díszes műsor elkaszálására, most végre betelt a pohár, az ORTT belátta, hogy képtelen bírságaival és rövidke elsötétítései-vel hatékonyan befolyásolni a Mónika-show (és a Joshi Bharat) szerkesztési elveit, ezért is a példátlanul komoly szankció.
A sajtóban többé-kevésbé ugyanaz jelent meg, hogy „az ORTT szerint a délutáni idősávban nem lehet beszélni a pedofíliáról, még akkor sem, ha a műsorban nem hangzanak el trágár szavak, nincs erőszak és a műsorvezető minden alkalmat megragad arra, hogy felhívja a megszólalók és a nézők figyelmét arra, hogy a pedofília bűncselekmény, és erkölcsileg elítélendő” (idézet az Indexről). Már én is épp kezdtem felháborodni, hogy ki is nézem belőlük, aztán kiderült, hogy ez azért nem egészen így van.
Az RTL Klub picit szemtelenül, talán néhány újságíró pontatlanságát, lustaságát is meglovagolva, azzal vádolta a testületet, hogy tabuizálni akarja a pedofíliát, „éppen a legveszélyeztetettebbeket, a bűncselekmények áldozatait fosztva meg az információtól”. Holott persze nem arról volt szó, hogy a nagybecsű grémium olyan prűd lenne, hogy cenzúrázni óhajtaná a Majtényi László ORTT-elnök által csak „morális atlétáknak” nevezett kibeszélőshow-mesterek házi szexuális felvilágosító óráit.
Az ORTT a Mónika-show ellen hozott határozatában egész pontosan azt kifogásolta, hogy „a műsorszolgáltató két tizenöt éves gyermek (három évvel korábban történt) állítólagos megerőszakolásának tragikus történetét az érintett kiskorúak vitájaként, igénytelen bulváreszközökkel, a gyermekek felelőtlen szerepeltetésével mutatta be.” Bár a teljes adást nem tudtam visszanézni, mivel a Mónika az egyetlen műsor, amelyből csak a pofonokat meg a hajtépés zaftos jeleneteit teszik fel a világhálóra, valóban nyugtalanító volt az eset bemutatása. Mindennek tetejébe bejött az egyik lány anyja, az állítólagos erőszaktevő egykori élettársa, és mindjárt lekevert egyet a lánya 15 éves barátnőjének, amiért az állítólag tönkretett egy családot, mert (le)tagadta, hogy őt is megerőszakolta a 37 éves mostohaapa. Az is tökéletesen meredek (valóságszerűtlen?) volt, hogy ez az anya elköltözött a közös gyerekkel, de otthagyta saját 12 éves lányát volt élettársánál, mert „nem tudott neki olyan hátteret biztosítani, mint a mostohaapja”. Komolyan nem tudom, mit gondolt, eladja a lányát egy idegennek? Bár az esetet kiadta az MTI, és a mostohaapát le is tartóztatták, megfordult a fejemben, hogy ez az egész hazugság, és csak a fogorvosi kezelésükre gyűjtő statiszták vitatkoznak-pofozkodnak. (A családom ki szokott nevetni azért, mert olyan hiszékeny vagyok, mindig ők világosítanak fel, hogy az egész meg van rendezve...)
Akár igaz, akár nem, ha én sem bírtam, egy gyerek, vagy egy kamasz hogyan tudná magában helyrerakni ezt a történetet, elrendezni ezeket az ellentmondásokat? És természetesen nem lehet követendő példa számára a konfliktuskezelés ilyetén módja sem (a második műsorszám egy férfi jelenlegi és volt élettársának trágár kiabálástól a tettlegességig fajuló, már egyértelműen megrendezettnek tűnő „beszélgetése” volt) – sem a verekedés, sem a Mónika-show-ba járkálás. Az ORTT dolga hatóságilag odafigyelni, és ha kell, szankcionálni, de magára vessen az a szülő, aki a Maunikán neveli a gyerekeit.
Az ORTT kifogásolta azt is, hogy „a fiatalok a bűncselekménynek számító szexuális aktusok kapcsán nem mutattak megbánást, szégyent vagy sajnálatot”, márpedig ez a fogékony kamaszok számára különösen veszélyes, mert „a mintát szolgáltató szereplők egy része a saját korosztályukból került ki”. Ezzel nem tudok egyet érteni, mert a műsorban egyértelműen
sérült lelkű gyerekek szerepeltek (egyikük öngyilkosságot is megkísérelt a nemi erőszak után), akiktől nem elvárható a történteknek, vagy akár csak a helyzetnek (egy tévéshow felvételének?) megfelelő, vagy akár példamutató viselkedés. Márpedig a torzult személyiség nem egy viselkedésminta, hanem hosszú évek elcseszett szocializációjának terméke, így nem hiszem, hogy ezt bármely egészséges lelki világú gyerek eltanulhatná tőlük. Ráadásul nem a gyereknek kell megbánnia a bűncselekményt, nem nekik kell szégyenkezniük miatta, és talán fel sem fogják, mit kellene sajnálniuk. Látszólagos nemtörődömségük pedig lehet védekezés is.
Az ORTT azon véleményét viszont osztom, hogy „a fenti káros magatartásmintákat Mónika rosszalló arckifejezése, egymondatos ellenvéleménye és a képernyő alján megjelenő morál, teendők, valamint tanácsok sem írhatták felül”. Látjuk a lendülő kezet, ám mikor elcsattan a pofon, épp a sopánkodó Mónikát mutatják, aki azt mondta: „ó” – tehát a képenyőn nem történt erőszak. Ehhez értenek a szerkesztők, meg felismerhetetlenül kisípolni a káromkodásokat, de az ORTT-t
már nem tudták lerázni a szabályok látszólagos betartásával sem.
Joshi Bharat kifogásolt műsora bár korántsem volt olyan kártékony, mint Mónikáé, de éppen megnyugtató sem. Egy anyuka állította, hogy az élettársa az ő hároméves fia fütyijét fogdosta, az élettárs szerint meg ő „csak segíteni akart, hogy megszokja, hogyan kell tisztán tartani”. De ha ilyen gyanúja volt, akkor hogy hagyhatta ez az anya két hónapon át (míg kórházban volt veszélyeztetett terhesen) a fiát kettesben ezzel a férfivel? Erre bevágták a kisfiút is, elsötétített arccal, aki azt mondta: „a Pisti menjen börtönbe.” Biztos nem magától jutott eszébe. Ez a történet nem a pedofíliáról szólt, sokkal inkább egy tönkrement házasság két sérült feléről, akik elkeseredésükben a szóbeli és fizikai erőszakhoz és talán hazugsághoz is folyamodtak, hogy egymásnak kárt okozzanak, vagy egymástól megszabaduljanak. Milyen jó lett volna, ha inkább mediátorhoz mennek Joshi Bharat helyett, aki úgy próbálta békíteni a feleket, hogy „a lányoknak szükségük van az apjukra, de a nagybetűs apaszerepre”.
A pedofília valóban iszonyú kényes és gyalázatosan gyakori dolog, de ahhoz, hogy a valódi áldozatoknak legyen lehetőségük elmondani, ami velük történt, vagy információt, jogorvoslatot kapni, sokkal komolyabb műsorok kellenének. Amíg Mónika és Joshi a nézettség növelése miatt mutatja be ezeket a súlyos, olykor családon belüli konfliktusokat, a sok tisztázatlan hazugság és az újabb (megrendezett) erőszak károsabb, mintha az ORTT határozatlan időre, saját hatáskörben tenné tabuvá a témát.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!