Vízbe mennek Rómában a világ legjobbjai

Minden idők leghatalmasabb mezőnye lepte el Rómát, a vb egésze alatt csaknem 1600 sportoló mutatja meg tudását az Örök Városban, ahol már-már olimpiai méretű a nemzetek képviselete, hiszen – a vizes vb-k 1973 óta íródó históriájában sosem tapasztalt mennyiségben – 185 ország nevezett az idei, sorrendben 13. csúcstalálkozóra. Jóllehet akadtak – méghozzá okkal – aggályoskodók, hogy tudja-e rendben fogadni a talján főváros az érkezőket, végül is kisimultak az arcok az olasz szervezőbizottságban amelynek tagjai persze nem a szállodakapacitás miatt izgultak – hotelügyben eleve felettébb jól álltak –, hanem a létesítményhelyzet adott okot a fejfájásra. Végül is aztán az utolsó pillanatban csak elkészültek mindennel, a történelmi városrész, a Foro Italico régebbi versenymedencéi, amelyek remekül szolgáltak az 1960-as olimpia, majd az 1994-es világbajnokság idején, kellő felújításon estek át, s még időben sikerült két ideiglenes medence felállítása is, egy a vízilabdatorna meccseinek számára, egy pedig a műúszóknak a viadalaira. Egyedül a „mostohatestvér”, a nyíltvízi úszás elkötelezettjei nem „Fórumoznak”, ők az Ostia-öbölben, csaknem 30 kilométerre a városközponttól ereszkednek vízbe, hogy az 5, az olimpiai távvá lett, s Pekingben már az ötkarikás műsor részeként bemutatkozott 10, továbbá a leghosszabb vízimaratoni, a 25 kilométer érmeiért versengjenek mindkét nemnél.
Ők aligha panaszkodnak arra, amire az első „fecskék” már igen: a korán a vb városába érkezetteknek először – nyilván szó szerint is: – azért főtt a fejük, mert Róma 40 Celsius-fokos hőséggel köszöntötte őket, a mű- és toronyugrók, a szinkronúszók – másképpen műúszók –, na meg a pólósok pedig a túlságosan is meleg vizet sérelmezték. Az úszóknak meglehet azért nem akadt zokszavuk, mivel az ő világbajnoki programjuk csak jövő vasárnap kezdődik.
A mieink valamennyi diszciplínában kipróbálják magukat: a nyíltvízieknél hárman tesztelik saját monotóniatűrő képességeiket is, a sellőlányoknál, az értelemszerűen csakis a gyengébb nem reprezentánsait medencébe szólító műúszóknál és ugyanúgy a műugróknál négyen-négyen alkotják a magyar csapatrészt, a 13-13 fős vízilabdacsapataink mellett pedig a legnépesebb derékhadat az úszók adják: ők 16-an jelentik a római különítményünket. A félszáznál is nagyobb delegációnkból a legtöbbre a tavaly Pekingben háromszoros olimpiai bajnokká előlépett férfi pólósainkat taksálják, csakhogy ezúttal nem árt az óvatosság, mivel öten is hiányoznak a kínai sikeregyüttesből, s az összeérési folyamat még távolról sem zárult le, a tartósan jó, s kiegyensúlyozottan magas szintű csapatjátékot  lehetővé tevő összeszokottság még nincs meg Kemény Dénes megfiatalodott együttesénél, de – jelentjük – jó úton haladnak a hiányosságok eltüntetésében, s a szerencsére könnyűnek tetsző csoportmeccsek után már a legkomolyabb erőpróbának is képes lehet megfelelni a gárda. Amiből az következik, hogy még a világbajnoki aranyérem sem kizárt. Női vízilabda-válogatottunk az új szövetségi kapitány, Petrovics Mátyás irányításával készült fel a vb-re, s a szakvezető a VH-nak azt mondta, hogy vagy tíz olyan csapat is akad, amely képes megnyerni a római vb-t, ideértve az ő együttesét is.
„Mindent, amit lehetett, elvégeztünk, nincs okunk az idegeskedésre. Csak kijöjjön a munka! Mert ha igen, bármi lehet. Magyarországon mindig elvárják a négy közé jutást, nyilván most sincs másként, nálunk érmekben mérnek mindent. De odaérhetünk a dobogóra, ha a saját játékunkat játsszuk, s felszabadultan tesszük ezt” – így a szakvezető.
Úszóinktól szintén remélünk világbajnoki medált, már csak azért is, mert nem kerültünk hátrányba a „ruhaversenyben”. Vagyis a szövetséggel kizárólagos szerződésben álló, a válogatottakat versenymezekkel ellátó Arena legújabb fejlesztésű szuperdresszét viselhetik a mieink, jóllehet a legeslegjobbat végül is nem engedélyezte a világszövetség, a FINA. Az lett volna az igazi például Cseh László esetében, de a „pótdarabot” is lassan megkedvelte háromszoros olimpiai ezüstérmesünk is, a többiek pedig eleve pozitívan fogadták, s a kedvező tapasztalatok után okkal vélekedhetett úgy Kiss László szövetségi kapitány, hogy nem leszünk hátrányban a riválisokkal szemben. Szerinte amúgy a vegyesen Európa-első, és a győzelemért várhatóan leginkább amerikai vetélytársakkal megküzdő Cseh mellett éremesélyes az olasz fővárosban Gyurta Dániel és Kis Gergő is, illetve a szintén nyolcfős női csapatunkból Verrasztó Evelyn és Hosszú Katinka.
Miközben úszóink jelenésére még várni kell egy hetet, pólósaink már ma és holnap bemutatkoznak selejtezőcsoportjukban: a Kemény-legénység hétfő délelőtt Kanada legjobbjaival száll vízbe, és aligha kétséges a számunkra kedvező végkifejlet, míg a Petrovics-csapat ma délelőtt vív meg az olimpiai ötödik kínai együttessel. Nehéz csatának ígérkezik a négyszer nyolc perc, de bízzunk Pelle Anikóékban, s higgyünk bennük, amellett pedig szorítsunk is nekik-értük, hátha ezen is múlik a siker.(Jamzon)
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!