Rudi kapta a Bozsik-díjat

Ennek a története az, hogy egy utánpótláskorú meccssorozaton felfigyeltek rá, és felhívták Bölöni László figyelmét erre a gyerekre, aki ennek köszönhetően került ki Nancyba, ahol a sokszoros román válogatott játékos volt a csapat vezetőedzője. Nyolc évet húzott le ennél az együttesnél Rudi, mert mindenki csak így becézi, és be is mutatkozhatott a francia labdarúgás első osztályában. Mivel kevés lehetőséget kapott, ezért felbontotta szerződését, és a debreceniek ajánlatát elfogadva került haza.

Egy olyan labdarúgó, aki a francia bajnokságban szerepelhet, miért dönt úgy, hogy visszatér Magyarországra?
– Mert rendszeresen játszani akartam, és ennek a lehetőségét a DVSC ajánlotta fel. Persze nem ennyire egyszerű a helyzet. Nyolc évet húztam le odakint, nagyon sokat köszönhetek annak, hogy Franciaországban nőttem fel, és ismerkedhettem meg az igazi labdarúgással.
Ha már az ismerkedést említette: honnan a foci iránti szeretet?
– Amióta az eszemet tudom, a labda vonzott, nem is beszélve arról, hogy édesapám igazolt NB III-as játékos volt, így nem véletlen, hogy hamar a nyíregyházi focisuliba kerültem.
Amint hírlik, több poszton is megfordult, mielőtt csatár lett.
– Valóban hátul kezdtem, majd a középpályán folytattam, ám szerencsére kiderült, hogy mi az igazi szerepköröm: a góllövés.
Ezt be is bizonyította, hiszen 16 találattal zárta az idényt úgy, hogy a bajnokság negyedik legjobb „lövésze” lett. Melyik a jobbik lába?
– Eredendően jobblábas vagyok, de a balra sem csak támaszkodom, idén például a ballal szereztem a gólok többségét.
Mégis miért váltott?
– Sok oka van ennek. Amikor kikerültem 14 évesen, kicsit nehezen sikerült a nancyi sportiskolában beilleszkednem, nem ismertem a nyelvet, és egy kicsit elveszettnek éreztem magam. De egy év után magamra találtam, és a korosztályos csapatokban mindig helyet kaptam náluk, majd 19 évesen tagja lehettem az első csapat keretének, és 14 mérkőzésen játszottam a francia első osztályban, jó tanulóidőszak volt.
Térjünk vissza még egyszer arra a kérdésre, hogy miért váltott?
– Sajnos egy sérülés miatt hoszszabb időt ki kellett hagynom, és kiderült, hogy a csapat vezetőedzője nem számít rám. Amikor ez tudott lett, több külföldi csapattól is kaptam ajánlatot.
Honnan?
– Volt német másodosztályú felkérésem, valamint belga és svájci első osztályú csapat is tett ajánlatot. De a legkedvezőbb a debrecenieké volt, és 8 év idegenben kicsit hosszú volt, ezért tértem haza.
Nyíregyházán ismerkedett meg a labdarúgással, onnan került külföldre. De aki ismeri a hazai viszonyokat, az tudja, hogy a nyíregyházi és a debreceni szurkolók nem igen vannak jóban. Nem volt konfliktus abból, hogy nem haza, hanem az ellenlábashoz igazolt?
– Az első Nyíregyháza elleni mecscsen, be kell valljam, volt bennem némi drukk, de szerencsére komolyabb baj nem lett ebből.
Bölöni László a mentora. Tartja vele a kapcsolatot?
– Havonta többször is beszélünk, gondolom sokan tudják, hogy ő a belga bajnok, a Standard Liege edzője, és mindig azt mondja, ha bármiben tud segíteni, szívesen áll a rendelkezésemre, mind szakmai tanácsokkal, mind pedig lelki támaszként.
Ilyen hosszú távollét után könynyen ment a beilleszkedés egy hazai csapatba, illetve az itteni bajnokságba?
– Semmi komoly problémám nem volt, a fiúk hamar befogadtak, és úgy gondolom, hogy a debreceni közönség is megkedvelt már.
Meglepődött, amikor kiderült, hogy ön lett az év játékosa?
– Természetesen, hiszen a honi bajnokságban is nagyon sok tehetséges játékos van, éppen ezért komoly megtiszteltetésnek érzem, hogy a szakma rám adta a szavazatát.
Játszott a francia első osztályban. Most az NB I-ben szerepel. Nagy a differencia a két bajnoki színvonal között?
– Franciaországot és Magyar-országot nehéz párhuzamba hozni, de azt kell mondjam, hogy az ottani élcsapatok előbbre járnak, mint az itthoniak, de a középmezőnytől lefelé úgy érzem, nincs nagy differencia a magyar és az ottani színvonal között. Persze azt azonnal hozzá kell fűznöm, hogy a gall bajnokságban rengeteg külföldi játékos szerepel, akit bizony nem kis pénzért vásárolnak meg. És nagyon sok a korábbi francia gyarmatokról származó labdarúgó, nekik ez az egyetlen kitörési lehetőségük, hogy a futballpályán bizonyítsanak, és ezt meg is teszik.
Amióta hazatért, megfordult már a válogatottban is.
– Macedónia ellen mutatkozhattam be, és hála istennek azóta már többször is felhúzhattam a címeres mezt, és nagyon bízom benne, hogy a vébéselejtezők szeptemberi folytatásában csapatunk ugyanolyan odaadással, egymásért küzdéssel lép majd pályára, aminek nagyon remélem, meglesz a gyümölcse.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!